A Néprajzi Múzeum az emlékezés sajátos formáját választotta. A kurátorok – Szarvas Zsuzsa, Bata Tímea, Gebauer Hanga, Sedlmayr Krisztina – különféle használati tárgyak, zsidó régiségek, archív fotók segítségével tárják a látogatók elé a holokauszt előtti magyar vidéki zsidóság életét, kultúráját. A tárlat október végéig várja az érdeklődőket. A nyári melegben mi is arra jártunk.

Az alternatív magyar rockszcéna elismert énekesnője. Az albán származású alkotó – aki egyébként pszichológus – a háború sújtotta Belgrádból menekült Magyarországra tizennyolc évvel ezelőtt. Már itt született a gyermeke. Alba Hyseni otthonra talált Budapesten, és hálás az országnak, amely befogadta. Egykor ő is Bicskére, a menekülttáborba került. Most a Facebookon szervez gyűjtést a bicskei táborban élőknek.

Márta István és felesége, Szurdi Éva keramikusművész egy romházat vettek meg Kapolcson 1984-ben. De mindketten beleszerettek a faluba, a romház jövőjébe pedig belelátták a fővároson kívüli életüket. Márta István már akkor is nyughatatlan volt, rögtön úgy gondolta: a helyieket és a pesti barátait összehozza, hogy közösen megalapozzanak egy kulturális, művészeti rendezvényt.

Báthori Csaba hosszú évek munkájával lefordította Rainer Maria Rilke majdnem összes levelét. Ritka eset az irodalom történetében, hogy egy szerzőnek a levelezése ugyanolyan fontos, mint egyéb szövegei, prózája, versei. A Rilke-titokról faggattuk a költő-műfordítót.

A Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában 9–23 éves fiataloknak tartanak képzőművészeti fejlesztő foglalkozásokat. Céljuk a vizuális nevelés, az önkifejezés támogatása. Olyan technikákat is tanítanak, amelyek az iskolai rajzórákon nem sajátíthatók el.

Semmi csinnadratta, hírverés, egyszer csak nagy titokban itt egy nézhető mozi. Hőse „a láthatatlan ember”, a világháló szolgája (és alkalmanként ura), korunk hőse, aki a maga kiteljesedését a weben találja meg.

Valamikor a kilencvenes évek elején beléptem a szerkesztőség ajtaján, és földbe gyökerezett a lábam: egy végtelennek tűnő másodpercig azt gondoltam, megsüketültem. Pedig csak az történt, hogy munkába álltak a számítógépek – s ezzel egyidejűleg véget ért egy százesztendős korszak, amelyben az újságírás és az írógép kéz a kézben jártak egymással.

Aki Szegeden jár, ha akarná, sem tudná elkerülni a Kass Galériát. A kultúra helyi szervezői ugyanis (igen helyesen) afféle csomagtervet készítettek, beletették a nagy múzeumot meg néhány kicsit, és van közös jegy is, ami persze kevesebbe kerül, mint ha az ember külön-külön látogatna; egy szó, mint száz, a Kass Galéria is bekerült a fővéráramba, s ez láthatóan jót tett neki: csak amíg én arra jártam, számosan adták egymásnak a kilincset a Vár utca hétben.

Az angolszász kultúrában – de lassan nálunk is – igen népszerű műfaj az a cappella, a hangszerkíséret nélküli éneklés. S bár régi, mondhatni klasszikus hagyomány, A tökéletes hang című amerikai film óta tudjuk, hogy a mai fiatalok körében is menő, és az igazán trendi együttesek gyakran összemérik tehetségüket más énekes csapatokkal. A legjobbak pedig akár részt vehetnek a világhírű brit King’s Singers által szervezett exkluzív nyári kurzusokon Londonban. Ez évente mindössze 8-10 együttesnek adatik meg.

Ötszáz év után újrahonosítják I. Ferenc francia király borszőlőit a Loire-völgyben található Chambord-ban, ahol öt év múlva évi 60 ezer üveg bort terveznek termelni.

Rövid frizurásan boldogan mondta Ferenczi Krisztina az április végi könyvfesztiválon – miközben dedikált a Kossuth Kiadó standjánál –, hogy újra erős, nincs több kezelése, és készül egy új kötetre. Nem nyomoz már senki után, a verseit szeretné kiadni, ez minden álma most, meg rájött arra is, voltaképpen mindig is a költészet izgatta, másfelé csak rendkívüli kíváncsisága vitte. Ferenczi Krisztina 2015. július 16-án meghalt.

Halál Hotel címmel mutatták be Egressy Zoltán új színművét Őze Áron rendezésében az Óbudai Társaskör szabadtéri színpadán. A múlt héten színre került előadást még játsszák július 24-én, 26-án és 27-én.

Fájón felfoghatatlan: Koltai Tamás múlt hétvégén – 73 éves korában – váratlanul elhunyt. Élő klasszikusa volt a magyar színházi kritikaírásnak. Pulitzer-emlékdíjas. Főszerkesztője a Színház című folyóiratnak, tanára a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, állandó szerzője az Élet és Irodalomnak és hosszú évek óta a 168 Órának is. Ragyogó gondolkodót, szenvedélyesen és szellemesen érvelő írót, jó barátot vesztettünk el. Koltai Tamás – tudásával, igényességével, figyelmével – pótolhatatlan.

Maczó Balázs történész ötlete volt, hogy egy vasárnap reggeli sétán fedezzük fel a hírhedt Népszínház utca elegáns arcát. A Miénk a Ház programjában ugyanis meghirdette: az utcának gyönyörű szecessziós profilja van. A hitetleneknek sincs más dolguk, csak hátralépni száz évet és leporolni a díszletet. Egykettőre kiderül: a legkiválóbb mesterek hagyták itt kezük nyomát.

Chris Columbus, az első két Harry Potter-film rendezője (és a harmadik rész producere) egy hétfőn megjelent interjúban arról beszélt, hogy Harry, Hermione és Ron főszereplésével még rengeteg történetet el lehetne mesélni, és szívesen meg is rendezné ezeket a filmeket.