Who am I? – Egy rendszer sincs biztonságban
Semmi csinnadratta, hírverés, egyszer csak nagy titokban itt egy nézhető mozi. Hőse „a láthatatlan ember”, a világháló szolgája (és alkalmanként ura), korunk hőse, aki a maga kiteljesedését a weben találja meg.
Amúgy tipikus szürke, rokkant identitású antihős: szülei meghaltak, eltűntek, nagybeteg nagymamája néz rá, ha ránéz, az iskolában a többiek nem becsülik semmire, a lányok észre sem veszik, az osztály cowboyai meg sem verik, oly jelentéktelennek tartják, hogy még a knock outot is sajnálják tőle. Nem is lesz belőle valaki. Teng-leng, noha szívesen lenne Pókember, Batman, Superman. De hát egy a tucatból csupán.
Míg ki nem derül róla, hogy a fejében egy (képletes) számítógép működik, ő maga ideális hackertalentum (digitális korunk hőse, már megint, de ezúttal minőségileg másképp), akinek pillanatokig tart egy rendszer feltörése. Így aztán megindul a diadalmenet: hősünk átszabja a szélsőséges Nemzeti Front ünnepi nagygyűlésének videoprogramját, a gyógyszergyár homlokzatára kiírja: „Mi állatokat ölünk”, és végül bejut a német szövetségi hírszerző hivatal dokumentumai közé. Igaz, ekkor már nincs egyedül. Három, igencsak különböző természetű és vérmérsékletű fiatalember bombázza a netet, csoportjuk nevét, a CLAY-t brenddé szeretnék formázni, a leghíresebbé az informatika kalózai, a hackerek között. Csakhogy ekkor már halott is van a hátuk mögött, nemzetbiztonsági problémává váltak, a nyomukban rendőrök és elhárítók, valamint az Europol munkatársai.
Az informatikai krimi nem marad meg a maga szűk keretei között, a film végén egyszerre csak érdekes fordulatokat vesz, olyanokat, amelyek képesek meglepni, elgondolkoztatni a nézőt, s akár maradandó benyomásokat kelteni benne. Soha rosszabbat!
(Rendezte: Baran Bo Odar.)
Bölcs István
