“Végül pedig szeretem ezt a drága magyar földet. Boldog vagyok, hogy itt születtem Magyarországon. Hogy láthattam a Dunát, fürödhettem a Balaton csodás kék vizében és hogy itt lakhatom a kedves szép Mecsekaljában.” -írta iskolai dolgozatában 1940-ben a pécsi zsidó elemi iskola egyik tízéves tanulója, aki nem érhette meg a felnőttkort szeretett hazájában. A pécsi zsidó gyerekek közül egyetlen ikerpár érte túl a Holokausztot.

Naplók, fényképek, levelek kerülnek elő a padlásokról, meglepően sok, ennyi év után.

A hatalom újabb arcátlan lépése volt az a nemcsak a sportolókat, hanem minden sportkedvelő embert szembeköpő húzás, hogy a nemzet sportolójának neveztették ki a csúfosan megbukott csaló államfőt.

Sorozatgyilkosság, korrupció, politika, pénz, hatalom, média – ezek a témái a világhírű svéd krimiíró legújabb, Magyarországon is kiadott két történetének. A Misteriosót és a Rossz vért eddig harminc nyelvre fordították le. Az író azt mondja: a demokrácia ideálja megfakult, mára csak a formája maradt meg, de a tartalma átalakult. És azt is mondja: aki hatalmat kap, megváltozik, és nem kerülheti el a korrupciót.

A színműíró publicista Herzl álmodta meg az önálló zsidó államot.

Ha végigfutják a könyv fülszövegét, ami thrillert ígér, lehet hogy csalódnak. Szerencsére pozitívan. Hihetetlen izgalmas, krimibe illő események középpontjába kerülnek, melyek a regényírás klasszikus dramaturgiai szabályai szerint fejezetről fejezetre újabb és újabb meglepetéssel szolgálnak, hogy a történet eljusson a végéhez, amit isten ments, hogy elmeséljünk... és mégis valami más ez a könyv. Nem fantasztikus detektívtörténet, utópisztikus, idegborzongató horror, amolyan lefekvés előtti rémálom... Pontosabban nem csak...

– hirdeti e heti címlapunk, mint ahogy hirdették az elmúlt hetek meg-megújuló tömegtüntetéseinek résztvevői is, akik megelégelték a kormányzati korrupció mérhetetlen elburjánzását.

A hetilap digitális változatát itt lapozhatja végig.

Ma már azt is kutatják tudósok, nincs-e valahol a DNS-ünkben egy „megbocsátó” gén. Mindenesetre a legújabb eredmények szerint a megbocsátóbb emberek kevesebb egészségügyi és mentális problémával küzdenek.

Szeretik a banánt, elvtársak? Hol másutt hangozhat el ez a kérdés, mint egy huszadik század végi kelet-európai diktatúrában, ahol a banán a vágyak netovábbja és a hiánygazdálkodás egyik szimbóluma? Meg persze a kiváltságosok kiváltsága.

Ez évi utolsó állomásához érkezett a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ elnevezésű különleges rendezvénysorozata.

Ungváry Tamás szívós munkával elérte, hogy a legmodernebb zenével bekerült a klasszikusok közé. Egyik elekroakusztikus opusát Kölnben Bach, Mozart és Sztravinszkij műveivel együtt adták elő. Miközben hallgatom őt, elcsodálkozom, hogy mindennapjaiban a professziók mellett milyen békésen megfér a már-már szenvedélyes verselés, a festés és az egészségtudatos élet számtalan módozatának elsajátítása.

Elsőnek az tűnik fel, hogy mennyire papirosízűek a mondatok. Másodjára az is, hogy milyen üresek.

Egy jó újságíró még nem okvetlenül jó könyvíró. Ám Kulcsár Istvánnak ismét sikerült bizonyítani, hogy az előző tétel cáfolata is előfordul, szerencsére. Aktív zsurnalisztaként, riporterként, moszkvai és new yorki tudósítóként hihetetlen mennyiségben felgyűlt emlékeit aktivizálva immár negyedik kötetével lepte meg az olvasókat. A Legország, a Távol Európától és a Mitya után decemberben a Szexmentes övezet is a könyvesboltokba került, az Atlantic Press Kiadó gondozásában.

Vlagyimir Zsirinovszkij orosz botránypolitikus, aki azonban a parlament alelnöke, ismét megdöbbentő kijelentéseket tett, ezúttal a TVN kamerái előtt. Közölte: egy „nagy háború” kitörése esetén Lengyelországból nem marad semmi, mert egyike azoknak az államoknak, amelyekben NATO bázis található – számolt be az eseményről az onet.pl.

Novemberben néhány előadás erejéig ismét műsorra tűzte Verdi örökzöldjét, A trubadúrt az Operaház.

Nemrég vehette át a Gundel Művészeti Díj különdíját, nem sokkal azután, hogy Tágra nyílt szemek című kiállítását megnyitották a Brody Art Yardon. Gyémánt László tanítványa három egyéni és számos csoportos kiállítás után most csaknem egy tucat önarcképen keresztül hol megnyílik a közönségnek, hol elbújik. Nyitva hagyva a kérdést: ki is valójában Nagy Boglárka?

A tőzsdeügynök képei címmel írt könyvet Mestitz Lajosról és műgyűjteményéről Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője.