Monológ banánról, diktatúráról, félelemről

Szeretik a banánt, elvtársak? Hol másutt hangozhat el ez a kérdés, mint egy huszadik század végi kelet-európai diktatúrában, ahol a banán a vágyak netovábbja és a hiánygazdálkodás egyik szimbóluma? Meg persze a kiváltságosok kiváltsága.

2014. december 10., 22:02

Az apja a barna bőrkanapén, meccsnézés közben a besúgók jelentéseit olvasgatja.

Ilyen kiváltságos Robert, a Szeretik a banánt, elvtársak? című monodráma hőse is, illetve inkább csak az apja, a Ceausescu-éra utolsó időszakában regnáló szekus tiszt, aki élet-halál ura a környéken, s akiről Székely Csaba darabja valójában szól.

Robert korántsem a hatalom és a hatalmas apuka elkényeztetett gyermeke. Értelmi sérült fiú, aki szörnyű családban él. Az apja a barna bőrkanapén, meccsnézés közben a besúgók jelentéseit olvasgatja és dönt arról, ki menjen börtönbe vagy kényszermunkára. (Azt még nem tudja, hogy róla meg a „vízvezetékszerelőelvtárs” jelent kéthavonta.) Az anyja az egyik szobába bezárkózva sír, a másikba meg a bátyját kell bezárni, mert meg akarja ölni a testvérét.

Robert monológját Sebestyén Aba, a marosvásárhelyi színész, rendező, a Yorick Stúdió vezetője adja elő – bravúrosan. Egy kék nejlonzacskóval a kezében téblábol, szöszög, motyog, vizet iszik, játékkockákból épít valamit, ami rendre összedől. És beszél, beszél, beszél. Kicsit eltorzított, éneklő hangon, monoton szenvtelenséggel. Néha megállíthatatlanul pörög a szöveg, akár a mennyezeti ventilátor, majd nagy, beszédes csöndek állítják meg, mintha a szavakat keresné. Nagyon kell figyelni, mert a szörnyű és röhögtető történetek lényege az elhadart, elhaló félmondatokban rejtőzik, ahonnan nekünk kell azt kibányászni, felfogni a dupla fenekű mondatok poénjait. Sebestyén mesterien egyensúlyoz tragikum és komikum határán, úgy kell nevetnünk szinte minden pillanatban, hogy inkább sírni vagy káromkodni lenne kedvünk. A néző Robert beszűkült nézőpontján, ártatlan szenvtelenségén keresztül érti meg azt, amit ez a fiú talán sohasem.

A fiatal erdélyi drámaíró „bányatrilógiáját” (Bányavirág, Bányavakság, Bányavíz) már ismerheti a hazai közönség. A Szeretik a banánt, elvtársak? eredetileg hangjátéknak íródott, a belőle készült monodrámát Sorin Militaru rendezte a Játékszínben.

Ferencz Zsuzsa

Szinte elképzelhetetlen a karácsony Reszkessetek betörők nélkül. A filmet ugyanis bár már unalomig játszottak a televíziócsatornák, az alkotás még mindig sokakat odaszegez a képernyők elé. Ám mielőtt idén bárki leülne megnézni, jobb ha megismer pár tényt a filmről, amit eddig biztosan nem tudott.

A könyv klasszikus karácsonyi ajándék, nincs is jobb, mint bekuckózni egy hideg, ködös, téli napon, és olvasni egy bögre forró kakaó vagy tea mellett. Ebben az összeállításban olyan könyveket ajánlunk, amelyek biztos sikert aratnak a fa alatt.