Caligula lova
A hatalom újabb arcátlan lépése volt az a nemcsak a sportolókat, hanem minden sportkedvelő embert szembeköpő húzás, hogy a nemzet sportolójának neveztették ki a csúfosan megbukott csaló államfőt.
Ahogy (48. számukban) megírták, Schmitt Pál tökéletesen kiszolgált minden rendszert. Az OTSH elnökhelyetteseként egyébként egyik első komoly sportdiplomáciai ténykedése az volt, hogy megindokolja a Los Angeles-i olimpia szocialista bojkottját. A rendszerváltás után nemcsak andorrai, hanem már 1993-ban madridi nagykövetnek is kinevezték. 1998-ban pedig már felajánlkozott az MSZP-nek, hogy főpolgármester-jelöltjük lenne, de csak a berni nagyköveti állással ajándékozták meg.
2002-ben persze már a Fidesznél jelentkezett be ugyanerre a posztra, s lépten-nyomon hangoztatta, hogy „márpedig ő független”. Csúfos kudarca után „felajánlotta függetlenségét” a Fidesznek, s nyomban a párt alelnöke lett. Köztársasági elnökként fontos hitvallásának nevezte a magyar nyelv megőrzését és ápolását, majd számos esetben csúfolta meg tudatlanságával nyelvünket. Így kaphatta a „nemzet gojostola” becenevet a háládatlan zsurnalisztáktól, hiszen mindent aláírt, amit elé toltak.
Páratlan államfői bukása után kényelmesen éldegélt egyáltalán nem megérdemelt luxusában, s már-már mindenki elfelejtette kaméleoni személyét, amikor is egy éve az MTK 125 éves születésnapi ünnepségén Orbán Viktor életműdíjjal tüntette ki a „példamutató sportembert”. És ezt csak fokozták, amikor a közgazdász-társadalmat megalázva az Állami Számvevőszék a tavalyi Hagelmayer-díjat Schmitt Pálnak ítélte. Jogosan írta erről Lengyel László: „Egy szakmailag és emberileg egyaránt szuverén ember nevével visszaélve, allakájok és alkutyák kitüntettek szakmailag nem létező, emberileg hiteltelen főlakájokat és főkutyákat.” A szakmában kiemelkedő Hági ugyanis „mindent megtett egy alkotmányos jogállam fölépítéséért, a szakszerű és jogszerű pénzügyi szabályok kialakításáért és betartatásáért. Most olyanokat tüntettek ki nevével, akik mindent megtettek és megtesznek az alkotmányos jogállam lerombolásáért és a pénzügyek átláthatatlanná tételéért.”
S ahogy a TV-shopban mondanák: „Ez még nem minden!” Most a sporttársadalmat alázta meg a cinikus kormányzat, arra kényszerítve a nemzet sportolóit, hogy szavazzák meg társuknak a bukott csalót. Nem értem, hogy lehet a havi félmilliós apanázs fontosabb a valóban példás sportszimbólumoknak, mint a saját becsületük. Érdemes megemlíteni őket név szerint: Balczó András, Hammerl László, Keleti Ágnes, Kulcsár Győző, Portisch Lajos, Székely Éva, Ivánkay Mária (2004-től), Földi Imre, Rejtő Ildikó (2007), Buzánszky Jenő (2011) és Kárpáti György (2013). Sajnálatos, hogy egyetlen elhatárolódást sem hallhattunk...
Egyébként már sejtem a következő lépést, amit Caligula azért nem tett meg. Ő kedvenc lovát, Incitatust elhalmozta minden jóval: márványistállóval, bíbortakarókkal, drágaköves nyaklánccal, de elképzelését végül visszavonva a második rangot jelentő konzullá mégsem nevezte ki.
Mártonffy Dániel,
e-mail
