Szexmentes tudósítások az „átkosból"
Egy jó újságíró még nem okvetlenül jó könyvíró. Ám Kulcsár Istvánnak ismét sikerült bizonyítani, hogy az előző tétel cáfolata is előfordul, szerencsére. Aktív zsurnalisztaként, riporterként, moszkvai és new yorki tudósítóként hihetetlen mennyiségben felgyűlt emlékeit aktivizálva immár negyedik kötetével lepte meg az olvasókat. A Legország, a Távol Európától és a Mitya után decemberben a Szexmentes övezet is a könyvesboltokba került, az Atlantic Press Kiadó gondozásában.
– Nálunk, a Szovjetunióban nincs szex!
A kategorikus kijelentést egy testesebb elvtársnő tette egy szovjet-amerikai tévéhíd műsorában, így reagálva az óceán túloldaláról érkezett, nem provokatívnak szánt kérdésre, amely a nemi viszonyokra vonatkozott Kamcsatka és Kalinyingrád között. Miután az eset már a gorbacsovi időszak lazuló körülményei közepette történt, nemcsak az amerikai, de a szovjet nézők többsége is jót kacagott a „szovjet valóság„ védelmezőjének bemondásán, személyes tapasztalatokból kiindulva. Velük nevet a szerző is, majd tételesen és példákkal cáfolja, hogy menyire nem így volt – az akkor közel 300 milliós birodalom polgárait általában nem a gólya hozta.
A nemi kapcsolatok tárháza csak egy a furcsa, elképesztő, de mindenképpen mulatságos témákból, amelyek Kulcsár István könyvében sorakoznak, visszaköszönnek vagy éppen meglepik mindazokat, akik átélték a „létező szocializmus” évtizedeit nálunk vagy valahol másutt a „béketáborban„.
A deklasszált elemektől a sztahanovistákig, az éberségtől a „slampos diktatúráig”, az egyházaktól a munkáskórusokig, a Néphadseregtől az évtizedeken át „ideiglenesen„ itt állomásozó szovjet katonákig forog előttünk a történelmi ringlispil.
Egyre kevesebben vannak olyanok, akik a Vörös Hadsereg bevonulásától a „Tovariscsi, konyec” plakáttal kísért kivonulásukig felnőtt fejjel megélték a szóban forgó négy és fél évtizedet. Kulcsár közéjük tartozik, riporteri tevékenysége során végigkísérte, s szinte végigközvetítette az eseményeket. Az összegyűjtött élményeket részben látta-hallotta, részben maga is tevékeny részt vállalt formálásukban. Ezekről finom humorral, élvezetesen számol be, saját szerepét, közreműködését pedig páratlan öniróniával teríti az olvasó elé.
