Miközben színésznőktől gyakran hallani, hogy a világirodalom nem kényeztette el őket színpadi szerepekkel, a 69. cannes-i filmfesztiválon eddig bemutatott filmek szinte kizárólag karakteres nőkről szólnak. Az idei nagyon erős mezőny díjainak odaítélésekor a zsűrinek a legnehezebb dolga a legjobb női alakításért járó elismerés esetében lesz.

Pali bácsi, mit szólsz A közöny, akarom mondani Az idegen újrafordításához? Ezt a kérdést már nem tudtam feltenni Réz Pálnak.

Még a legjobb magyar független színházaknak is méltatlan harcot kell vívniuk a fennmaradásért. Mindez azzal a veszéllyel jár, hogy egy adott generáció egyszerűen feladja a saját egzisztenciájáért folytatott kilátástalan küzdelmet és kiszáll a színházcsinálásból. Minderről Mundruczó Kornél rendező beszélt a 168 Órának. Kérdeztük őt a napokban a Proton Színházzal bemutatott Látszatélet című előadásáról és a készülő új filmjeiről is.

Éppen kétszázötven esztendeje, hogy II. József megnyitotta a Prátert a nagyközönség előtt. (A jozefinizmus névadója nagy megnyitó volt, számos császári kertet, palotát, könyvtárat és palackot nyitott meg a felvilágosult abszolutizmus szellemében, előre elhatározott népboldogítási céllal.)

A félidejéhez érkezett 69. cannes-i fesztiválon a pénteki bemutató óta mindenki a Toni Erdmann című német versenyfilmről beszél. Maren Ade rendezőnő nevét úgy ízlelgetik a fesztiválozók, mint egy évvel ezelőtt magyar kortársáét, Nemes Jeles Lászlóét. A 39 éves német filmes harmadik játékfilmjével először kapott meghívást a világ legrangosabb filmes találkozójára.

„Magyar falu Pest-Pilis vármegyében (...) inkább róna, mint dombos helyen. (...) Földje részint fekete, részint homok, főleg kétszer-búza termesztetik, s rozs és kukorica. Lakja 3137 egyén, kik csaknem mind katholikusok, paroch. templommal. Urbéri egész telek van 93, 173 gazda kezében. Van itt egy nagyszerű sör- és pálinka-gyár. Határát a Galga nedvesíti. Bírja h. Esterházy Pál” – írja Turáról Fényes Elek 1851-ben.

Természetesen a szabadegyetemre – válaszolja meg saját kérdését Woody Allen. Mert itt meg lehet tudni, hogy miért éppen Itália mellett döntöttek a reneszánsz helyének megválasztásakor. És miképpen tudunk eligazodni a világmindenségben (ha már a kínai negyedben is el-eltévedünk). Valamint hogy miképpen alkalmazható a „Mézeshetek segédkészlet”, és mi az egyáltalán.

Gábor György vallásfilozófus a 168 Órának így ajánlja Mihail Pletnyov (zongora) és Gidon Kremer (hegedű) május 24-i hangversenyét a Művészetek Palotájában.

Már nem micisapkát raknak a fejükre hőseink, hanem baseballcsákót: oda a szocializmus, itt a kapitalizmus. Nem proletárok vagyunk, hanem kisvállalkozók, szolgáltatásban furakszunk: elintézzük az autó műszaki vizsgáját, a rendszámcserét, átírást. Ügyeskedünk. Jatt és korrupcióba forduló hátba veregetés jár a kisebb-nagyobb bürokratáknak. Csak hogy élhessünk.

A skandináv társadalmi krimi műfaja – szépirodalom. A finn Kati Hiekkapelto Kolibri című regénye pedig ezen belül is bestseller. Számos nyelvre lefordították, magyarul is megjelent az Athenaeum Kiadó gondozásában. A szerző tanár, emberi jogi aktivista, a migránspolitika szakértője. A 168 Órának arról is beszél, hogy mit tehet Európa a menekültekkel és a médiának miért van mindebben kiemelt felelőssége.

Madeleine Lebeau 92 éves volt. Ő játszotta Rick (Humphrey Bogart) exét a legendás filmben.

Jamala ukrán énekesnő nyerte 1944 című dalával a 61. Eurovíziós Dalfesztivált, amelynek döntőjét szombaton késő este rendezték Stockholmban. A Magyarországot képviselő Freddie (Fehérvári Gábor Alfréd) Pioneer című számával a 19. helyen végzett.

Csupa mozgás, csupa lendület, csupa mosoly a harminchárom éves amerikai fiatalember. A Grammy-jelölt és kétszeres Edison Award-díjas Christian Scott az új dzsesszgeneráció legkiemelkedőbb trombitása, zeneszerzője és hangszertervezője. Első, Rewind That című albumát a Billboard Magazine az elmúlt évtized legjelentősebb dzsesszalbumának nevezte. Scott hétvégén koncertezett itt, a Trafóban. Előtte adott interjút a 168 Órának. Beszélt a fekete indián törzsfőnök nagyapjáról s Prince-ről is.

Ismerjük az összes történetet, akkor is, ha sosem hallottuk. A korrupció ugyanis maga a rendszer. Ismerjük a TÁP Színházat is, sokan; akik tudjuk, hogy nem csak ott van színház, ahol bársonnyal bevont zsöllyében ülünk. Ha a jelenlegi helyzetet nézzük, több olyan van, ahol nemhogy bársony nincs, szék is alig, színház meg mégis van. Pince, padlás, romkocsma, lépcsőház, utca – a TÁP-nak már mind megvolt.

Én is szívesen csengetnék, akár többször Bálint Elemér ajtaján, hogy tovább hallgathassam vadász történeteit, amelyeknek csupán annyi közük van a vadászathoz, hogy egy vadászember írta őket. És sehol hivalkodó öntömjénezés: „És akkor előjött a kapitális vaddisznó és én egyetlen lövéssel...” „Ha nem állítom meg egy pontos találattal, akkor széttép...”

Bartalis Ildikó szobrászművész egy interjúban arról beszélt, hogy először megsértődött, amikor valaki „lelámpázta” világító porcelánszobrait, de aztán megbékélt a gondolattal, hogy műveit akár afféle haszontárgyaknak is láthatni: a maga részéről azért kimunkált esztétikai magyarázatot is fűz a tárlataihoz.