És lőn világosság
Bartalis Ildikó szobrászművész egy interjúban arról beszélt, hogy először megsértődött, amikor valaki „lelámpázta” világító porcelánszobrait, de aztán megbékélt a gondolattal, hogy műveit akár afféle haszontárgyaknak is láthatni: a maga részéről azért kimunkált esztétikai magyarázatot is fűz a tárlataihoz.
„A két elem (porcelán, fény) szintézisével létrejött tárgyaim puhaság érzetét keltő, meleg fényformák, amelyek szinte gomolyognak, mozognak, holott mindegyik váza egy kemény merev héj – írja, majd hozzáteszi: – A fény mozgékonysága megkövül, a porcelán kőkeménysége meglágyul.” Megfényül, tennénk hozzá a magunk részéről, hisz úgy lenne igazi a párhuzamos ellentét.
Mindenesetre tény, hogy Bartalis Ildikó rátalált valamire, amikor a porcelánt házasította a villanyfénnyel, melyek önmagukban is alkalmasak műalkotások létrehozására, együtt pedig igazán különleges párost alkotnak. Ehhez persze egészen speciális alkotási folyamatra van szükség technikai értelemben is, a művész agyagból formálja meg ezeket a „szobrokat”, a kész formát önti porcelánba aztán, az anyagvastagság változtatásával változtatva a fényáteresztő képességen is – ez adja a variációs lehetőségek széles körét.
Bartalis Ildikó olyan szobrászművész, aki indulása óta próbálkozik a hagyományos szobrászat kitágításával: hosszú ideig papírszobrokkal (is) kísérletezett, azután következett a fényporcelán, s biztosak lehetünk benne, hogy a pálya még sok meglepetést tartogat a számunkra.
Az ART9 Galériában (Budapest, Ráday utca 47., az ART9 Egyesület kiállítóhelye, mely elsősorban a ferencvárosi művészek összefogását, bemutatását, segítését tekinti feladatának) most megnyitott tárlat, mely a Clarity címet viseli, nemcsak azt mutatja meg, milyen gazdag lehetőséget kínált Bartalis Ildikónak ez a „találmány”, nemcsak azt, milyen variációs lehetőségek adódnak a művek egymás mellé szerkesztéséből, hanem azt is, hol van a határa a szobrászat eme különös mellékutcájának.
