Hősnők Cannes-ban
Miközben színésznőktől gyakran hallani, hogy a világirodalom nem kényeztette el őket színpadi szerepekkel, a 69. cannes-i filmfesztiválon eddig bemutatott filmek szinte kizárólag karakteres nőkről szólnak. Az idei nagyon erős mezőny díjainak odaítélésekor a zsűrinek a legnehezebb dolga a legjobb női alakításért járó elismerés esetében lesz.
A kritikusok és a fesztiválozók körében is eddig legjobbnak tartott versenyfilm a felnőttkori szülő-gyermek viszonyt feldolgozó Toni Edmann német vígjáték. A helyzetkomikumra épülő háromórás alkotás sikere mindenekelőtt a főszerepet alakító Sandra Hüller apró rezdülésekre épülő, érzékeny és nagyon pontos játékának köszönhető.
Szintén a szülő-gyermek kapcsolatot dolgozza fel Pedro Almodóvar legújabb filmjében. A hitchcocki hangulatú Julieta talán csalódást fog okozni azoknak, akik humoráért szeretik a 66 éves spanyol rendezőt. A szülői bűntudatról és az anyai szenvedésről szóló feszes alkotás bemutatóján állva ünnepelte a közönség a film két kiváló színésznőjét, a fiatal és szenvedélyes anyát alakító Adriana Ugartét, és ugyanannak a nőnek az időskori énjét, a zombiként élő Julietát megformáló Emma Suarezt.
A lelkifurdalásról szól a Cannes-ban már többszörösen díjazott belga Dardenne testvérek Az ismeretlen lány című drámája is, amelyben a francia Adele Haenel által játszott lelkiismeretes fiatal orvosnő nyomozni kezd egy titokzatos haláleset miatt.
Az Alkonyat-sorozatban feltűnt amerikai Kristen Stewart idén két filmmel is jelen van a fesztiválon, ahol második éve bizonyítja be, hogy a hollywoodi kommerszfilmek mellett a szerzői alkotások is nagyon közel állnak hozzá. Woody Allen Café Society című vígjátékénak gyönyörű, könnyed, szabad és magabiztos múlt századi hősnője után a francia Olivier Assayas versenyfilmjében egy, az ikertestvérét gyászoló, válságba került, önmagát kereső mai modern lányt alakít. A Personal Shopper című alkotás csaknem két órájában csak őt látni a vásznon. Elmondása szerint karrierje egyik „legnehezebb tapasztalata” volt a francia film forgatása, amelynek „végére teljesen kimerült és nagyon lefogyott”.
Egy örök lázadó és szabad értelmiségi özvegyasszony történetén keresztül mutatja be a mai brazil vadkapitalista társadalmat az Aquarius, a versenybe először meghívást kapott Kleber Mendonca Filho alkotása. A hazájában sztárnak számító 65 éves Sonia Braga főszereplésével készült film főhőse egyedül él az emlékei között egy 1940-es években épült házban, az óceán partján Recifében. Az épületet felvásárolta egy ingatlancég, amely modern komplexumot tervez a helyére, és jóllehet már minden lakás kiürült, Clara nem hajlandó kiköltözni a lakásából és eladni, inkább harcba száll az ingatlancég vezetőjével.
A brit Ken Loach munkanélküliekről szóló társadalomkritikus filmjének, az Én Daniel Blake-nek egyik főhőse egy gyermekeit egyedül nevelő anya (Hayley Squires), a brit Andrea Arnoldnak az Egyesült Államokban játszódó American Honey című road-movie-ja mai amerikai marginalizálódott fiatalokról szól az energikus amatőr színész Sasha Lane főszereplésével. A francia Nicole Garcia klasszikus szerelmi filmje, a Mal de pierres egy boldogtalan nő sorsát dolgozza fel az 1950-es évek Franciaországában az Oscar-díjas Marion Cotillard közreműködésével, míg az ugyanennek a korszaknak az amerikai polgárjogi harcával foglalkozó Loving fekete bőrű hősnőjét az ír-etióp Ruth Negga alakítja nagyon érzékenyen.
A Fülöp-szigeteki Brillante Mendoza dokumentarista jellegű játékfilmje, a Ma’Rose az anya (Jaclyn Jose) szemszögéből mutatja meg, hogy egy kábítószer-kereskedelem miatt őrizetbe vett manilai házaspár elengedése érdekében három kamaszkorú gyermekük hogyan próbál a korrupt rendőrök lefizetésére pénzt szerezni.
A legnagyobb várakozás pedig az Elemi ösztön rendezője, a holland Paul Verhoeven filmjét előzi meg, amit a fesztivál utolsó napján mutatnak be. Az Elle főszerepét Isabelle Huppert alakítja.
