Német csoda Cannes-ban
A félidejéhez érkezett 69. cannes-i fesztiválon a pénteki bemutató óta mindenki a Toni Erdmann című német versenyfilmről beszél. Maren Ade rendezőnő nevét úgy ízlelgetik a fesztiválozók, mint egy évvel ezelőtt magyar kortársáét, Nemes Jeles Lászlóét. A 39 éves német filmes harmadik játékfilmjével először kapott meghívást a világ legrangosabb filmes találkozójára.
A vígjáték abszurd helyzetekre épülő, de nagyon is realista története Bukarestben játszódik, ahol egy nyugdíjas német apa hívatlanul felkeresi a családjától eltávolodott lányát. Ines egy nemzetközi tanácsadó cég munkatársa, sikeres, de kimerült német üzletasszony, aki minden idejét munkájának szenteli és feszülten éli meg kedves, de lerázhatatlan apja betoppanását. Miután az időhiányban szenvedő lány nem túl boldog a kínos találkozótól, az apa elutazik, majd egy képzeletbeli parókás, fura figuraként, Toni Erdmannként tér vissza. A férfi elkezdi követni lányát a román fővárosban, s egyre furcsább helyzetekben feltett kérdéseivel megpróbálja kizökkenteni gépies életéből, kiszabadítani a belső korlátai közül, visszaadni az életkedvét és megvilágítani előtte a belső szabadságra épülő élet értelmét.
A film tele van olyan váratlan, excentrikus és komikus fordulatokkal, hogy a vetítés közben is rendszeresen tapsoló és hangosan nevető újságírók a bemutató végén ovációban törtek ki. A néhány napja még ismeretlennek számító alkotókat a fesztiválozók leszólítják az utcán, a Sony Pictures Classics pedig ugyanúgy csapott le a film amerikai forgalmazási jogaira, ahogy tavaly a Saul fia esetében, amelyet az Oscar-díjig juttatott el.
„Mire hazaérünk Berlinbe, a filmet az egész világ megvette” – lelkendezett Janine Jackowski producer Cannes-ban.
A csaknem háromórás, de egy pillanatig sem unalmas filmet alapvetően az apa és lánya közötti ellentét működteti, ami lehetetlenné teszi a két ember közötti normális kommunikációt. A gyermek-szülő viszony lélekig hatoló, mély igazságai a legabszurdabb jelentekben bontakoznak ki. A nagyon finom, intelligens és rendkívül szórakoztató helyzetkomikum pedig elsősorban a két főszereplő nagyon pontos játékának köszönhető.
A vígjáték főszerepét két kiváló színpadi színész alakítja: a 69 éves osztrák Peter Simonischek, aki a nyolcvanas években Peter Steinnel dolgozott a berlini Schaubühnében, és a 38 éves német Sandra Hüller, aki a 2006-os Berlinalén megkapta a legjobb női alakítás díját, s akit a francia sajtó már Isabelle Huppert-hez és Cate Blanchetthez hasonlít.
A Mások vagyunk című filmjével a 2009-es Berlinalén a zsűri nagydíját elnyerő Maren Ade gyakran dolgozik hosszú próbafolyamathoz szokott színpadi színészekkel, akik érzése szerint elkötelezettebbek, mint a filmszínészek. A Toni Erdmannhoz mintegy száz órát forgattak, egy-egy jelenetet 30-40 alkalommal vettek fel.
Arra még soha nem volt példa Cannes-ban, hogy valamennyi lap pontozási listáját – a francia ingyenes újságoktól a filmkritikai folyóiratokon át az amerikai szaklapokig – ugyanaz a film vezesse. A Toni Erdmann viszont csodát tett, a teljes sajtó már odaítélte neki az Arany Pálmát.
