„A jó színházban a színpadon és a nézőtéren azonos az idő.” A legendás mondat Várkonyi Zoltáné. Ez az azonos idő kiélezett helyzetekben robbanó erejűvé válhat, és így születnek színháztörténetileg is jelentős bemutatók, felújítások vagy ennek hiányában visszhangtalan bukások.

Kleist Kohlhaas Mihály-regényét már sokan átdolgozták. Ebből született például Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja vagy Tasnádi István Közellenség című darabja is.

A hazai független művészszínházak helyzete 2015-ben tovább romlott: tavalyi támogatottságuknál idén 16 százalékkal kapnak kevesebbet. Az amúgy is alulfizetett műhelyek számára ez óriási pluszteher.

Idén is lesz Színházak Éjszakája, szeptember 19-én zajlik huszonöt budapesti teátrumban. De számos helyszínen már délután kezdődnek a színházi kísértések és a kulisszajárások. Csak néhány program a több száz közül...

Először 1985-ben mutatták be a Pesti Színházban Nádas Péter Találkozás című darabját. Sokan emlékeznek még a két szereplő – Ruttkai Éva és Hegedűs D. Géza – felejthetetlen játékára.

A Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze idén tölti be a nyolcvanat. Már a Színházak Éjszakáján, szeptember 19-én ünnepelni kezdi őt a Nemzeti Színház. Hét éve egy ország aggódott az életéért, amikor a klinikai halálból visszatérve kómába került. Felépülése után visszatért a színpadra, filmekben is folyamatosan játszik. Miközben elvesztette férjét, Maár Gyulát, több régi barátját, kollégáját. Beszélgetésre kérve említettük: tudható, Fejes Endre távozásával megint közel álló embertől kellett búcsúznia, de azért a születésnap születésnap. Azt mondta: a Rozsdatemető írója kapcsán szívesen megszólal, ám önmagáról már nincs mondandója. Színész esetében persze gyanítható: kikötése némileg játékos.

Jean Genet nyomorgott, csavargott és bűnözött. Párizsi börtönben kezdett el írni. Sartre, Cocteau és Picasso menekítették ki az életfogytiglaniból.

Az újranyitott Vígszínház hátsó sorában ültem, a legszélén, amikor Hegedűs D. Géza kikapott onnan, s vitt táncolni a színpadra, de persze minden színész felkért egy-egy nézőt, legyen társa az Össztánc záróképében. Forogtunk önfeledten, ringató parancsra.

Életének 72. évében kedd este elhunyt Harangozó Teri énekesnő – közölte a család az MTI-vel.

Megjelent Pekker Bernadett A pláza a XXI. század művelődési központja? című könyve a Magyar Pedagógiai Társaság gondozásában. A szerző angol-, illetve játék- és szabadidő-szervező tanár. Eredetileg szakdolgozattémaként vetődött fel benne az ötlet: megvizsgálná, összehozható-e a pláza mint modern helyszín az oktatással.

Erőszak, gyilkosság, szex és embervadászat a fő témái a Víkend című magyar thrillernek, amelynek nincs szinte egyetlen pozitív főszereplője sem.

Hagyományosan a Thália Színházban zajlik a Vidéki Színházak Fesztiválja szeptember 7–13. között, ahol most nyolc előadás versenyez és egy öttagú zsűri bírál.

A válófélben lévők – az a tapasztalat – anyaoroszlánként és apatigrisként küzdenek kölkeikért, részben mert ennyi maradt, ők maradtak meg a hajdani (nagy?) szerelemből, részint azért, mert ezzel is tudnak néhány nehéz órát szerezni az elhagyó (elhagyott) másiknak. (Nem is beszélve a tartásdíjról...)

A Kígyó utca, úgy, ahogy volt, valami más minőséget képviselt. Sőt, sőt, helyesebb volna úgy mondani: valami más világot. Kiragyogott a tisztes szürkeségből.

Sok anyagot megnéztem, elolvastam migráns ügyben.
Kétszer is kimentem a Keletibe, és több órát töltöttem ott. Beszélgettem migránsokkal, rendőrökkel, szervezett és egyéni segítőkkel, újságírókkal, járókelőkkel. Meghallgattam véleményeket arról, hogy mi lenne a megoldás, és hogy miért rossz – jó nekünk ez a helyzet.

Lemondott posztjáról Balatoni Monika, a velencei biennále nemzeti biztosa.

Januárban halt meg Andrassew Iván. Kollégái, barátai közül néhányan most alapítványt hoztak létre, hogy az író, újságíró emlékét megőrizzék. Az Andrassew-társaság egyik alapítója, Horváth István, a Népszava egykori felelős szerkesztője a 168 Órának elmondta, 25 éven át dolgozott együtt Ivánnal: