A túlélés színháza
„A jó színházban a színpadon és a nézőtéren azonos az idő.” A legendás mondat Várkonyi Zoltáné. Ez az azonos idő kiélezett helyzetekben robbanó erejűvé válhat, és így születnek színháztörténetileg is jelentős bemutatók, felújítások vagy ennek hiányában visszhangtalan bukások.
Erről a meghatározó erejű időazonosságról vagy épp az elvesztéséről szól Földes Anna Ősbemutató után című, izgalmas történetekkel teli oknyomozó könyve, amely krimiszerűen fordulatos színháztörténeti eseményeket gyűjt egybe, amelyeket szerzője alapos kutatómunka, szöveg- és előadáselemzések segítségével támasztott fel vagy egészített ki.
Ki emlékszik vajon arra, hogy a ma már klasszikussá szelídült A tanítónő micsoda buktatókon ment keresztül és micsoda traumákat okozott írójának, Bródy Sándornak? Először színházi nyomásra az eredeti befejezést happy endre kellett változtatnia, majd a 1919-es felújításon a szélsőjobb hazaárulónak, magyarellenesnek kiáltotta ki őt, és a bemutató estéjén a Vígszínházban csak a függöny elé kiálló író lélekjelenléte szabott gátat a karzat antiszemita csőcseléke pfújolásának.
A Galilei premierje két nappal az ’56-os forradalom kitörése előtt volt a Katona József Színházban. Az értelmiség megalkuvásáról szóló, súlyos erejű Németh László-szöveget akkor minden néző személyes drámaként élte át, és a vastapsok sorozata ellenzéki tüntetéssel ért fel. A tragikus sorsú Sarkadi Imre két főművét, az Oszlopos Simeont és az Elveszett paradicsomot az 1957 utáni kádári kultúrpolitika betiltotta, így ő már nem élhette meg egyik bemutatását sem. Weöres Sándor és Örkény István évtizedekre asztalfiókba kényszerített színjátékai a nemzeti túlélés gyötrelmeiről szóltak provokatív újszerűséggel. Kornis Mihály szatirikus erkölcsrajzának, a Körmagyarnak már szerencséje volt. A rendszerváltás jelen idejű, kaotikus időszakát ragadta meg szókimondóan, de sikere akadálytalan volt, mert a szabadság ihletésében született.
Földes Anna könyvének fejezetei olyan drámák sorstörténetei, amelyektől súlya és jelentősége lesz a kimondott szónak. Két és fél évtizede „szabad a pálya”, minden kimondható. Ennek ellenére napjainkban egyre kevesebb olyan színmű születik, amelyben az a bizonyos „azonos idő” nyomatékos szavúvá tenné a szerző drámáját. Manapság írók helyett rendezők és társulatok hoznak létre átfogó erejű, társadalmi súlyú előadásokat; mint például Mohácsi János bemutatói vagy Alföldi Róbert emlékezetes Mefisztója.
Földes Anna könyvének esetleges második kiadásában remélhetően már ezekről a produkciókról is lehet majd olvasni.
Radnóti Zsuzsa
