A szervilizmus kora
Jean Genet nyomorgott, csavargott és bűnözött. Párizsi börtönben kezdett el írni. Sartre, Cocteau és Picasso menekítették ki az életfogytiglaniból.
Sartre idővel Szent Genet-vé magasztalta, komédiást és mártírt látott benne, aki felforgat és lázít, de „a borzalom fertőző” gondolataival felszabadít és megtisztít is. Cselédek című darabjáról Genet maga mondta: amikor írta, az volt a legfőbb célja, hogy megutálja magát.
A Cselédeket a Szegedi Nemzeti Színházban mutatják be. A két cseléd: Gidró Katalin és Csorba Kata. A Madame-ot Szabó Gabi formálja meg, aki – vígszínházi évei után – tizenöt esztendeje játszik Szegeden. Alakításaival nemrég ismét elnyerte a város Dömötör-díját. Őt kérdeztük a Cselédekről.
– Számomra ez egy „lírai radikális” mű. Kegyetlen és költői. A két cseléd – akár szentek és átkozottak, akár nem – két szerencsétlen szörnyeteg, torzult indulatokkal. Felsőbbredűnek tartják a Madame-ot, rajonganak érte, de közben fortyog bennük a gyűlölet. Meg akarják semmisíteni a Madame-ot, leszámolni az eleganciával, s felváltani azt a cselédség ijesztően sötét korára. Végül belepusztulnak saját alárendeltségük tudatába. Pedig a Madame talán már nem is él. Rémisztő, hogy mi viszont feltámasztottuk a szervilizmus korát – mondja Szabó Gabi.
A Cselédeket Gogol Kártyások című darabjával együtt játsszák, hiszen mindkettő egyfelvonásos mű. A Cselédekben csak nők, a Kártyásokban csak férfiak szerepelnek. Rendező: Bodolay Géza.
