Ordenáré paláver

- Hogy áll a casting?

– Nincs casting. Szabályaink szerint államfőt a pártelnök jelöl, előtte konzultál a Fidesz elnökségével, a frakcióelnökséggel, a kormánnyal s azokkal, akikkel szükségesnek tartja. Ezután javaslatot tesz a frakcióülésen, a frakció pedig dönt.

- Az ügyvezető alelnök szavának mekkora súlya van?

– Engem is megkérdez a pártelnök, mint számtalan más embert.

- És ezúttal hallgatnak is önre? Úgy hírlik, zárt körben már a doktori visszavonása után amellett érvelt, hogy Schmitt Pálnak – a Fidesz és a kormány hitelének megőrzése érdekében – le kell mondania. Orbán viszont adott neki pár napot, hátha fordulat áll be a megítélésében. Nem így lett.

– Ellentétben azzal, amit baloldali körök gondolnak rólunk, ebben az ügyben tényleg úgy véltük: a döntés a köztársasági elnök kezében van. Szerinte a kisdoktorija kapcsán felvetett kérdések véleményesek, vagyis nem egyezik álláspontja a bírálókéval, de felmérte, hogy a nemzet egységét immár nem tudja képviselni, ezért lemondott. Ezzel világossá tette, hogy államférfi. Főleg azokkal összevetve, akik fontosabb ügyekben buktak meg, mégis vérlázító cinizmussal intézték el a kérdést a pufajkás Horn Gyulától a D–209-es Medgyessy Péteren át az őszödi Gyurcsányig és a libás Bajnaiig.

- Senki sem azt várta a Fidesztől, hogy mondassa le az államfőt, hanem azt, hogy foglaljon állást: Schmitt hibázott, mert lopott, csak épp nem pénzt, hanem szellemi terméket.

– Mondom még egyszer, a döntés joga az elnöké. Őszintén bíztam abban, hogy, mérlegelve az összes körülményt, jó döntést fog hozni. Ezt tette, én pedig büszke vagyok rá, hogy ilyen embernek adtam a bizalmamat.

- Miért nem mondja ki a kormány, a Fidesz, hogy Schmitt hibázott, amikor plagizált?

– Hadd ne legyek egy doktori iskola képviselője. Egy sor olyan helyzetet el tudok képzelni, amikor az ember nem hibázik, de távozni kényszerül a pozíciójából.

- Vagyis nem hibázott?

– Ennek megítélése a doktori iskola és a bíróság dolga.

- Komolyan? Az újságírók munkájából és a doktori tanács vizsgálatából is elég világos, hogy a dolgozat finoman szólva nem volt önálló munka.

– Nem ez a leglényegesebb kérdés.

- Ezért mondott le.

– Nem.

- Dehogynem. Lehet, hogy a kommunikációs stratégia szerint mással kell indokolni, de lopott, és ez az, amit nemcsak a bal-, de a jobboldali közvélemény gyomra sem vett be.

– Tisztázzuk: ha megjelölik a forrásmunkát a dolgozatban, akkor minimum véleményes, hogy miről is beszélünk. És akkor még ott a kérdés, hogy mi legyen azokkal az emberekkel, akik a legnagyobb baromságokból, például Foxi Maxiból írták a dolgozatukat. Ha Schmitt Pál újrakezdené, ma biztos máshogy írná meg a dolgozatát. Az ügyben szerintem is hibázott, de nem emiatt mondott le. A kibontakozott ordenáré palávert értékelte úgy, hogy a munkáját ezek után nem tudja esküjéhez méltóan folytatni.

- Lehet, hogy Kövér Lászlónak igaza volt, és annak idején nem őt kellett volna jelölni. Zárt körben állítólag lepaprikajancsizta Schmittet.

– Nem mondott ilyet. Azt viszont igen, hogy személyesen kifejezetten kedveli.

- De a jelölését nem támogatta.

– Más szempontok miatt.

- Hallani: a dosszié a lopott doktoriról Kövér számára régóta ismert volt.

– Igen, jugoszláv békaemberek adták át neki ürgebőrbe varrva, én is olvastam. A magyar sajtóban komolytalan műfaj a „nevük elhallgatását kérő” informátoroké.

- A fideszes képviselők meg – névvel – szájzárasak.

– A közvélemény tájékoztatása és a felesleges információk kifecsegése két külön dolog. Szerintem abszurd, ha egy belső politikai vitát közvetít az internet, mert akkor nem lehet érdemben lefolytatni. Személyi döntéseknél főleg hasznos, ha nem fecsegnek összevissza, emlékszünk még az MSZP miniszterelnök-kereső bohózatára. Egyszerűen csak nem akarunk megbántani vagy kellemetlen helyzetbe hozni senkit, például a személyi viták kiteregetésével.

- Ilyen a demokrácia, van nyertes és vesztes.

– Nem. A demokrácia arról szól, hogy a politikai elitek pártokat hoznak létre, és a választó dönt. Az, hogy az elit a politikai vagy személyi döntéseket belül hogyan hozza meg, más kérdés. A demokráciának nem az a fokmérője, hogy mennyire teregetjük ki a szennyest. A személyi döntések körültekintést igényelnek, a politika az együttműködésről is szól.

- Meg a nemzeti egységről, mint tudjuk. Megtestesíti ezt Kövér vagy Áder?

– Legalább annyira, mint Göncz Árpád. Nem értettem egyet vele, de nem azért, mert az SZDSZ ügyvivője, ha tetszik „pártkatonája” volt.

- Itt a remek alkalom; meg lehet haladni az elődök hibáit a Nemzeti Együttműködés Rendszerében.

– Kövér László amúgy még sosem volt köztársasági elnök.

- Támogatja, hogy az legyen?

– Erről csak tizenhatodika után. De állítom, nem lenne olyan jelölt, akivel az ellenzék egyetért, mert ez nem a személyen múlik. Nekik elemi politika érdekük, hogy olyan érzetet keltsenek: baj van az országban, ezért a kormánypártokat el kell takarítani. Olyan politikai érdek ez, amit a tények nem befolyásolnak.

- A kormánypártok pedig a kritikákra legyintenek.

– Egy sor perdöntő ügyben változtattuk meg – igaz, nem a véleményünket – az előírásokat, a törvényeket. A munka törvénykönyvénél több korábbi álláspontunkat feladtuk, és aláírtunk egy megállapodást a szakszervezetekkel. Csakhogy számomra sokszor érthetetlen, amit az ellenzék mond. A médiatörvény kapcsán abba kötöttek bele, hogy a tartalomközlések esetében a tájékoztatásnak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Mi ezzel a baj?

- Sarkít, nem ez volt a fő kritika.

– Hányan mondták, még Kroes asszony is! Ha valaki képtelenséget állít, fogadkozik, hogy az ég piros, azzal nem lehet kompromisszumot kötni.

- Vagyis a Fidesz ezerrel keresi a párbeszéd lehetőségét, s nyilván ennek jeleként hozott például olyan házszabály-módosítást, amelynek révén két nap alatt lezongorázható egy törvény elfogadása.

– Nem így van! A valóságot mutassuk be! A szabály az, hogy rendkívüli esetben, ülésszakonként nagyon korlátozott számban, a kivételesség alapos indoklásával van lehetőség ilyen eljárásra, különben az Alkotmánybíróság megsemmisíti a döntést. Ami arra jó, hogy a demokrácia szabályainak betartása mellett se legyünk béna kacsák.

- Nem azok. Úgy pörög a törvénygyár, hogy sokszor még a bizottságokban ülő saját képviselőik sem tudják követni a módosítgatásokat.

– Megérkezik reggel a friss, ropogós 168 Óra. Ön minden cikkét elolvasta?

- Egy újságírónak a cikk megírása a dolga. A képviselőnek a felelős döntéshozáshoz elemi feltétel lenne a kellő információ.

– A törvényalkotás csapatmunka. Nincs olyan képviselő, aki minden törvényt elolvas. De ha akarná, el tudná, hiszen ülés előtt ott vannak az anyagok a neten.

- Azért az Alkotmánybíróság mégiscsak alkotmányellenesnek találta az egyházügyi törvényt épp azért, mert a zárószavazás előtt teljesen átírták.

– Igazuk volt, tanultunk belőle, változtattunk az elfogadás módján. De akkor is el lehetett érni minden anyagot. A témafelelősöknek pedig tudniuk kell, miről van szó.

- A többiek úgyis szavazógépek.

– Soha nem látott számban vannak elfogadott képviselői előterjesztések. Az elmúlt két évben többször is előfordult, hogy a kormány előállt valamivel, a frakció azonban nem szavazta meg, vagy a kormány ellenére döntött.

- A járásokkal is megeshet? Februárra ígérték, mégis csak most lett belőle javaslat, ám olyan, politikailag kényes kérdések, mint a járások száma, a vezetők kinevezésének szempontjai, még mindig nem dőltek el.

– Nem ezek a lényeges kérdések. A hatásköri megosztásoknál van a kutya elásva.

- Pedig vita ezeknél is van. Az összeférhetetlenség miatt 2014-től a parlamentből kieső képviselők egzisztenciájának jót tenne egy-egy ilyen poszt.

– Az esetek döntő többségében nincs ilyen vita, a járások 85 százalékában fel sem merült ilyen ambíció. Arról pedig még nem döntöttünk, teret engedünk-e egyáltalán neki.

- Mégis, a járási vezetők kinevezésénél mi lesz a fő szempont? Navracsics Tibor közigazgatási szakembereket látna szívesen, a párt pedig nyilván kádereket.

– A kettő nem zárja ki egymást. Aki ért a közigazgatáshoz, annak nem tilos parlamenti képviselőnek lennie, sok ilyen ül most is a patkóban.

- Navracsics bizonyára nem véletlenül hangsúlyozza ezt a szempontot.

– Azt szokta mondani, hogy bürokratákat, kormánytisztviselőket szeretne kinevezni, és nem választott politikusokat. Amellett érvel, hogy e két pozíció között legyen összeférhetetlenség. Ez számunkra is elfogadható szabály 2014-től. Akik a járásokon gondolkodnak, vannak annyira felelősek, hogy nem elsődlegesen a személyes sorsuk alakulását figyelik.

- A pártvezetés pedig tud annyira pártot vezetni, hogy figyel az összefüggésekre. Például fontos kétharmados törvények még hátravannak, amelyekhez kellenek a voksok, és amíg ezek nincsenek meg, addig nem mondják ki a képviselőkre nézve hátrányos verdiktet a járások, az összeférhetetlenség ügyében.

– A legeslegelején megmondtuk, hogy a képviselőség és a polgármesterség összeférhetetlen lesz.

- Azt is megmondták, hogy kipateroltuk az IMF-et.

– Nézze, vagdalkozhatunk is, talán abban sem vagyok annyira rossz, debattőrködöm eleget a parlamentben. De akkor nem sokra tartjuk egymást.

- Csak egy példa volt arra, hogy a vélemények változhatnak.

– Igen, de a kisebb parlamentről, önkormányzatokról szóló törvényeket a fideszes frakció önkormányzati emberei is megszavazták, dacára annak, hogy egzisztenciálisan ellenérdekeltek. És nem esett szét a kétharmad. Ami nem meglepő, mert szerintem egy politikustól elvárható, hogy ne a személyes érdekét, hanem a közjót nézze.

- Valóban, Ángyán József is épp erre hívta fel a figyelmet.

– Ismerem a történetet, szerintem Ángyánnak nincs igaza. Azért, mert mások nem osztják a véleményét, az még nem jelenti azt, hogy a kormány az üzleti oligarchák érdekét szolgálta ki.

- És Kósa Lajos mit mérlegel 2014-ben, amikor választ a pozíciók között?

– Leginkább a családomat fogom megkérdezni, hiszen hatodmagammal élek.

- Kormányzati karrier?

– Olvasta már a 2014-es választások eredményét?

- Nem győzni készülnek?

– Annyi tisztelet azért van bennem, hogy megvárom az urnanyitást és az eredményeket. Igaz, minden közvélemény-kutató intézet azt mondja, hétvégén megint megnyernénk a választásokat. A szavazók szerint tehát sikeres a kormányzás, és ők döntenek.

- Elhagytak menet közben egymillió szavazót.

– Amiből egy dologra lehet következtetni: elképzelhető, hogy a Fidesznek 2014-ben nem lesz kétharmada. S valóban, defetista módon már én is letettem arról, hogy ezentúl mindig kétharmaddal nyerünk.

(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)