Nejlon az élet

A BBC elszánt újságírója elhatározta, hogy felhagy a műanyagtermékek vásárlásával egész augusztusra, és tapasztalatairól mindvégig online tájékoztatja a nagyérdeműt. Christine Jeavans blogot vezetett erőfeszítései gyümölcséről egész hónapban, így olvasói megismerhették, milyen úgy létezni, hogy a műanyag egyáltalán nem befolyásolja életünket.

2008. szeptember 4., 16:54

Csak piacon vásárolt, az ételt kosárban hordta haza, üveget vitt magával a tejnek, egyszóval lemondott a polietilén áldásairól. Pedig a műanyag mellett is szólnak érvek: strapabíró, sokoldalú, könnyű, higiénikus, olcsó és rendkívül erős – a szintetikus műanyag vitán felül az elmúlt századok egyik leghasznosabb találmánya. De az éremnek két oldala van. Sajnos épp a felsorolt tulajdonságai, olcsósága és tartóssága azok, melyek a Földet leginkább szennyező hulladékok egyikévé teszik.

A kísérletező kedvű Jeavans előzőleg összegyűjtötte egy hónap során fölhalmozódó nejlonszemetét, mely összességében 603 tételes „kollekciót” tett ki – ezt a számot a későbbiekben zsinórmérték gyanánt használta plasztik-függetlenségének mérésére.

Az újságírónő nem mellékesen egy 18 hónapos csöppség anyukája is, így augusztus hónapban áttért a hagyományos (értsd: mosható) pelenkára, ami vélhetően nagy sokkot okozott számára. Mint bejegyzéseiben megjegyezte: pelusteregetés közben kezdte először hiányolni az műanyagot életéből. 120 eldobható pelenkától mentette meg a világot.

Saját statisztikája szerint egyhavi műanyagfogyasztásában többek között ezekből áll: 36 szatyor és hordtáska, 67 élelmiszercsomagolás, 47 automatából származó kávés és teás pohár, 15 zöldséges, illetve gyümölcsös tálca, 13 joghurtos pohár, 16 ásványvizes-palack, 10 tejesflakon, 7 gyümölcsleves doboz…

Jeavans akciójával arra a lesújtó adatra szerette volna felhívni a közfigyelmet, hogy becslések szerint az angol háztartások összesen másfél millió tonnányi műanyagszemetet bocsájtanak ki évente, és amely szám 2-5 százalékos rátával növekszik.

Az 1950-es években világszerte még csak ötmillió tonna műanyagot gyártottak, míg ma ez a százmillió tonnához közelít éves szinten. Az újságírónő a plasztik térhódítását elsősorban életformák felgyorsulásával, megváltozásával magyarázza. Mielőtt kísérletébe belevágott, feltette a kérdést: lemondani a műanyagról vajon egyenlő-e a nehézkes és időrabló, százéves vásárlási mintákhoz való visszatéréssel.

Plasztikmentes hónapja után úgy összegezte tapasztalatait: a műanyag, alkalmazásának néhány területén, valóban nélkülözhetetlen, ám kevés idő- és energia-befektetéssel bárki mentesítheti magát (és a Földet) nejlonfogyasztásának kétharmadától.