Katasztrófa fenyegeti a legnagyobb papagájkolóniát
A világ legnagyobb papagájkolóniájában mintegy 180 ezer sziklapapgáj zajong fülsiketítően Patagónia északkeleti csücskében, a tengerparti sziklák több mint 12 kilométeres szakaszába vájt bő 35 ezer költőkamrában, s bár a nagy létszámból úgy tűnhet, hogy a fajt nem fenyegeti veszély, a biológusok már erősen aggódnak érte.
Az egyedülálló patagóniai kolóniát alig tíz éve fedezték fel a legközelebbi emberi településtől jó 30 kilométernyire. A szakértők szerint több veszély is leselkedik mind a kolóniára, mind a fajra - írja az MTI.
Először is sok madarat befognak illegális állatkereskedelem céljára, sőt Chilében meg is eszik őket. Másrészt egyre közelebb kúsznak az emberek házai, turisták járják a területet, a sziklákról sárkányrepülősök ugrálnak, a vízparton és a tengeren pedig zajos strandjárművek és motorcsónakok közlekednek, zavarva a madarakat. A mezőgazdaság szintén közelít, és néhányéves művelés sivataggá változtatja a rossz talajú területet. Az őshonos növényzet kiirtása évi közel 4 százalékos ütemben halad, vagyis sokkal gyorsabban, mint az Amazonas menti erdőké. Így gyorsan zsugorodik a magvakkal, füvekkel és gyümölcsökkel táplálkozó papagájok élettere, s a földművesek legszívesebben kiirtanák a termést dézsmáló madarakat.
A BBC brit műsorszórónak Juan Masello biológus elmondta: a környék gyenge mezőgazdaságánál jóval jövedelmezőbb lenne a kolóniát felkereső turizmus megszervezése.
A helyi környezetvédők kiterjedt felvilágosító munkát folytatnak, és készül egy jogszabály a páratlan kolónia védelmére, de elfogadása mindeddig elbukott a bürokrácián és az érdekellentéteken.
A sziklapapagáj (Cyanoliseus patagonus) testhossza 40-45 centiméter, feje, nyaka, és hátának felső része barnás, háta alsó része és farka fedőtollai sárgák, hasa sárga és vörös, kiterjesztett szárnya végén kék tollak is vannak, s csőre úgy 3 centiméteres. Három alfaja ismert, mindhárom Dél-Amerikában él, és mindhárom populációja erősen csökkenőben van.
A sziklapapagájokat Charles Darwin brit kutató írta le először az 1830-as években tett utazásain, de a fajról máig elég keveset tudni. Előszeretettel él a tengerparton: a sziklákba akár 2-3 méter mély alagutakat váj, amelyek költőkamrába torkollnak. Az akár 20 évig is elélő madarak monogám életmódot folytatnak, vagyis egész életre választanak partnert. Minden évben elköltöznek melegebb tájakra, de előtte az egész sereg eltűnik néhány napra, s szorgos megfigyelés árán sem sikerült még kideríteni, hová. Az időjárás enyhülésével visszatérnek, s mindig saját fészkükbe telepszenek újra - olvasható az MTI összeállításában.
