A Nagy Testvér szeme

Nemsokára befejezik köreiket Budapesten a Google digitális kamerákkal felszerelt autói, megkezdődik a számtalan fénykép összeillesztése, az arcok, rendszámtáblák kitakarása, hogy aztán bárki végigsétálhasson a főváros utcáin. Mármint virtuálisan, a számítógépe előtt ülve.

2009. június 6., 07:17

Aki egy fekete Opel Astrát lát az utcán, másfél méter magas toronnyal a tetején, ne felejtsen el integetni. Szerencsés esetben ő is látszani fog a Google utcanézegető térképszolgáltatásán. Az autók nagy felbontású, 360 fokos képeket készítenek, miközben egy speciális algoritmussal elkészített, titkos útvonalat járnak végig.

A Google minden országban helyi sofőröket ültet az autóiba, egyrészt azért, mert ők meg tudják értetni magukat a rendőrökkel, másrészt, mert a helyismeretük nélkülözhetetlen.

Ki van a képen?

Nem lesz persze egyszerű bebizonyítani a barátainknak, hogy mi vagyunk a képen: mielőtt a fotók felkerülnek az internetre, egy automatikus szűrő kitakarja az arcokat, rendszámokat, védendő a személyiségi jogokat.

Noha a magyar adatvédelmi biztos aggodalmát fogalmazta meg a cég eljárásával kapcsolatban, és az uniós adatvédelmi munkacsoport is vizsgálatot folytat a Google Street View tevékenységéről, biztosnak látszik: számos nyugat-európai nagyvároshoz hasonlóan nemsokára Budapest is felkerül a létező legtrendibb térképre.

A város végigfényképezése, a képek anonimizálása költséges és időigényes, s az egész procedúra számos jogi buktatót rejt. Felmerül a kérdés: miért éri meg mindez a Google-nak? És mit profitál belőle az egyszerű felhasználó?

A Google-sztori 1996-ban kezdődött, amikor a Stanford Egyetem két hallgatója, Larry Page és Sergey Brin egy egyedülálló internetes keresőmotor ötletével rukkolt elő. 1998-ban bejegyeztették vállalkozásukat, s székhelyéül egyik barátjuk kaliforniai garázsát adták meg.

A kétfős garázscég mára húszezer embert foglalkoztató óriássá terebélyesedett, toronymagasan vezeti a keresők piacát. A Google jelenleg a világ legértékesebb márkája. Százmilliárd dolláros becsült értékével – Magyarország tavalyi GDP-jének kétharmada! – többet ér, mint a Microsoft vagy a Coca-Cola.

Larry Page és Sergey Brin nagy újítása abban rejlett, hogy a világhálón fellelhető honlapokat indexálva figyelembe vették, melyik internetes oldalra hányan hivatkoznak, így a lehető legértékesebb találatokat kínálták fel a neten információ után kutatóknak. A rendszer ma már több mint kétszáz paraméter súlyozásával rangsorolja a weboldalakat. Mivel az internetes keresések több mint hatvan százaléka a Google-on fut át, az első tíz találat között szerepelni nem csupán presztízst, hanem üzleti előnyt is jelent.

Bár a Google rangsorolási szisztémája titkos, virágoznak a keresőoptimalizációra (SEO) szakosodott vállalkozások. Azzal kecsegtetnek: a Google számára láthatóbbá teszik honlapunkat, így előrébb kerülünk a találati listán, és több látogatónk lesz.

A Google a kereső sikere után nem ült a babérjain: több tucat cég bekebelezését követően a palettát levelezőprogrammal, online szövegszerkesztővel, fényképmegosztóval és újabban térképekre épülő alkalmazásokkal bővítette – mindezt ingyen használhatják az internetezők.

Tiszta sor

Hogyan csinál akkor pénzt a Google? Miért öl csillagászati összegeket új technológiák kifejlesztésébe, ha az-után ingyen bocsátja őket rendelkezésre?

A cég egyik jelentős bevételi forrása a hirdetések megjelenítése a keresőtalálatok mellett – tiszta sor! Az viszont, hogy az ingyenesen használható alkalmazások miként termelnek bevételt, első látásra talán nem ilyen nyilvánvaló. A Google-titkot kutatók szerint a válasz egyszerű: a tranzakció, amiből a bevétel származik, nem a Google és a felhasználók között jön létre, hanem a Google és a hirdetők között. Az áru pedig maga a felhasználó, aki ráadásul maga srófolja fel az árát azáltal, hogy önként kiadja személyes adatait, így termelve nyereséget a cégnek.

Az üzleti modell tehát valahogy így fest: a Google nem csinál mást, mint hirdetési felületet gyárt, népszerű és jól használható internetes alkalmazásokba csomagolva. Reklámokba botlunk a cég levelezőprogramjában, a videók, a térképek között. A hirdetőket azonban nemcsak az érdekli, hogy sokakhoz eljusson az üzenet: ugyanilyen fontos, hogy sikerül-e a célcsoportot megszólítani.

És ebben rejlik a Google valódi ereje: a felhasználókat rábírta arra, hogy nem törődve a magánszférájuk védelmével, önként osszanak meg értékes adatokat magukról. A Google levelezőszolgáltatása, a Gmail például jól kiszolgálja az ingyenes postafiókra vágyók igényeit, ezért legtöbbjüket nem érdekli, hogy privát levelezésüket elemezve célzott hirdetésekkel bombázzák. Gyakran vált levelet a APEH-hel? Számíthat rá, hogy sűrűn feltűnnek a könyvelési szolgáltatásokat nyújtó cégek reklámjai a képernyőn. Recepteket csereberél ismerőseivel? Garantáltan megtalálják az éttermek ajánlatai.

Ha a Street View utcanézegető ugyanilyen vonzó lesz a nagyközönség számára – és miért ne lenne az? –, a személyiségi jogaikért aggódók hangja is elhalkul. Nem csupán azért, mert a cég figyelemmel van az adott országban érvényes jogszabályokra. Nem is csak azért, mert a Google bevezette azt a gyakorlatot, hogy eltávolítja azokat a képeket, amelyeket a látogatók jogsértőnek ítélnek. A felhasználók maguk fogják belátni, hogy hasznukra van a szolgáltatás. Még akkor is, ha először irtóztak a gondolattól, hogy a házuk és az előtte parkoló kocsi fotója ott díszeleg az interneten, mindenki számára láthatóan.

Talán az utazási irodák, rendezvényszervezők lesznek az elsők, akik felfedezik a technológiában rejlő lehetőségeket, és belátják: a Street View a válság közepette segíthet a turizmus felfuttatásában. Budapest nevezetességeit böngészve több külföldi kaphat kedvet, hogy meglátogassa a magyar fővárost – különösen, ha személyre szabott ajánlatokkal csábítják. És hogy magánszemélyek miért nem tiltanák le a házukról készült felvételeket? Egy érv lehet, hogy a lakás kiadásakor, eladásakor a potenciális vevő megnézheti és körbejárhatja a házat anélkül, hogy számítógépe mellől felállna.

Boldogan

Nagy-Britanniában máris csitul a vihar a Street View körül. A brit adatvédelmi biztos elutasította a szolgáltatás felfüggesztéséről szóló kérelmet. Az indoklás szerint: ha letiltanák a szolgáltatást, az aránytalanul nagyobb hátránnyal járna, mint amit a személyiségi jogok sérülésének kockázata jelent.

Az Európai Unió illetékes munkacsoportja még fontolgatja, mit kezdjen a Street View-val. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján kompromisszumos megoldás születik, és mi, mezei internetezők boldogan omolhatunk a Nagy Testvér karjaiba.