Már rég visszatalicskázták a profitot

 Egyelőre senki nem akarja megvenni az államtól a Budapest Bankot. Az újjáépítési bankkal kötött szerződés kényszeríti a kormányt, hogy akár veszteséggel, de eladja?

Nem a megállapodás kényszeríti, ez az eredeti szándékuk is, hisz már a megvásárlásakor nyilatkoztak arról, hogy később majd eladják. A Budapest Bankot két éve vette meg a magyar állam, amely akkor a legjobb ajánlatot tette a pénzintézetért.

 Akkoriban azt találgatta a pénzügyi sajtó, hogy vajon a csaknem 200 milliárd forintos vételár valóban a könyv szerinti érték duplája volt-e vagy sem. Utólag kiderült?

A piacon mindennek annyi az ára, amennyit adnak érte. A válság előtt akár a könyv szerinti érték négyszereséért is el lehetett adni egy ilyen bankot, utána viszont már jó, ha egyszeres maradt a szorzó. A jelenlegi piachoz képest a magyar állam által fizetett vételár, a 700 millió amerikai dollár tényleg magasnak tűnik.

 Az mindig nagyon gyanús, ha valamit drágán vesz az állam és olcsón ad el, az ilyen tranzakciót legtöbbször az adófizetők pénze bánja. Eladható a Budapest Bank veszteség nélkül?

Előfordulhat, hogy csak veszteséggel lehet majd túladni rajta, de a hazai lapokban megjelent hírekkel ellentétben – amelyek a bank eladásáról szólnak – tudomásom szerint az egész folyamatot leállították. Úgy tűnik, jelenleg egyéb terve van az államnak a pénzintézettel.

 Vagyis mégsem adnák el?

Nézze, annyit tudok, hogy a bank nemzetközi piacon történő értékesítését az érdeklődés ellenére beszüntették, tehát nem lennék meglepve, ha a leendő vevő nem állna távol a takarékszövetkezeti rendszer és az FHB jelenlegi tulajdonosi körétől, amely nincs messze a felcsúti kisvasúttól. Erről persze nincsenek megbízható hírek. Marad az urbánus legenda, amelyek szerint az állam „baráti” kezekbe adná a bankokat.

 Itt tehát azt történik, hogy az EBRD-vel kötött megállapodással a kormány látszólag ugyan feladta a korábbi gazdaságpolitikáját, ám ezt a szerződést végül nem tartja be?

A baráti kezek megtalálása még belefér az említett megállapodásba. Itt csak az a feltétel, hogy az állam által felvásárolt bankokat három év alatt el kell adni, bizonyos részt pedig tőzsdére kell vinni. Ez pedig megtörténik.

 Vagyis szó sincs arról, hogy az Orbán-kormány jelentős engedményeket tett?

Az egész megállapodást – hála a Fidesz saját sajtójának – sikerült győzelmi jelentésként tálalni, s biztos vagyok abban is, hogy az emberek többsége még csak nem is hallott a kormány vállalásairól. Kétségtelen, több tabu megdőlt, de ez a kormány akaratával történt. Egyébként a megállapodást nagyon jelentős gazdaságpolitikai lépésnek tartom, bizonyos hibás döntéseket ugyanis képes korrigálni. Tudni kell azt is, hogy a kormány belső köreiből évek óta, többen is sürgették az egyezményben foglaltak mielőbbi megvalósítását. Gondolok itt a bankadó radikális csökkentésére, amit korábban maga Varga Mihály sem tudott elérni, pedig a gazdaság egy „zombi” bankszektorral nem képes a gyorsulásra. Miután azonban ezt a londoni székhelyű fejlesztési bank felvetette, Orbán a saját céljai elérése érdekében a javaslatot elfogadta. Úgy gondolom, hogy a megállapodás elsősorban hivatkozási alap a kormányfő számára. A kabinet ugyanis már a szerződés aláírása előtt eldöntötte, hogy nemzeti tulajdonba veszi a hazai bankokat. Nálunk azonban – Várhegyi Éva leleményes megfogalmazásával – tranzitállamosítás történt, vagyis a felvásárlást követően „megfelelő, baráti” kezekbe adták a tulajdont, közte némely bankot is.

 Azért az meglepő, hogy simán elfogadta a kormány, hogy a devizahitelesek további költségeit már nem a bankok fizetik.

Ugyan! A megállapodás pillanatában ezen már rég túl volt a magyar pénzügyi rendszer: éppen nagyban zajlott a korábbi kamatemelések és az árfolyamrés miatti „elszámoltatás” – ami a devizahiteleseknek nagyjából 900 milliárdos könnyítést, a bankrendszernek ugyanekkora veszteséget jelentett.

 A fejlesztési bankkal kötött szerződésben azt is vállalta a kormány, hogy a csődtörvényről nem tárgyal a bankok nélkül.

Ezt már nagyon sokszor vállalta a magyar kormány. Itt arról van szó, hogy az EBRD korábban tanácsokat adott, egyebek mellett arról, mi legyen a nem teljesítő hitelekkel. Ezek közé tartozott ez a javaslat, amit immár sokadszor ismét elfogadtak. Sok apró részlete van a megállapodásnak, de nem ez a lényege.

 Feltételezhető, hogy a megállapodással vége lett a bankellenes hangulatnak Magyarországon?

Abból gyorsan visszavenni nem lehet. Egyébként az, hogy a válság terheit egy jól meghatározható csoportra, tehát a „bűnös” pénzügyi rendszerre ráterheljék, nem magyar sajátosság, a legtöbb országban megtették ezt. Csakhogy egy ország gazdasága a pénzügyi rendszer nélkül nem képes működni, ezért a büntetés máshol mérsékelt maradt. Nálunk viszont az ország gazdasági teljesítménye is kárt szenvedett a bankok megleckéztetését célzó kormányzati intézkedések miatt. A válságot követően a külföldi tulajdonosok több pénzt tettek be tőkeként a magyar bankokba, mint amennyit korábban osztalékként bármikor kivettek. Vagyis már rég „visszatalicskázták” – a kormányfő kedvenc kifejezésével élve – a profitot. De azt még a győzelem mámorában sem szabad elfelejteni: ha egy ország nem bízik a területén működő bankokban, akkor az ország működésképtelen. Ha az éppen induló lakásépítési akció előtt azt hirdeti a kormánypropaganda, hogy a „gonosz bankok folyamatosan átvernek téged”, akkor ki fog hiteleket felvenni? Kölcsön nélkül pedig sem építeni, sem eladni nem lehet a lakásokat. Tehát a saját gazdaságpolitikájával menne szembe a kormány, ha fenntartaná a bankellenes hangulatot.

 Az EBRD-vel kötött megállapodás következménye az lett, hogy az állam részben tulajdonosa lett az Erstének is, a bank pedig több száz milliárd hitel felvételét tette lehetővé. Szükség volt erre?

Pénzhiány nincs az országban, a bankok most már adnának hitelt, a jelen problémája az, hogy kevés a beruházás, kevés a fejlesztés, ezért nem sikerül a motort berúgni, ezért csökken még mindig a vállalati hitelállomány. A mai helyzetben a kisvállalkozók nem akarnak kockáztatni, a nagyok is leálltak, még az exportáló cégek beruházási dinamikája is csökkent. Magyarországon a beruházások összessége ebben a pillanatban a térségben a legalacsonyabb. Az állam a fő beruházó, de azt is csak az európai uniós források mozgatják. Abból látszik, hogy egy ország gyarapodik, fejleszt, építkezik, ha az ablakon kinézve magas darukat lát mindenfele. Ilyet most csak a Parlament körüli Kossuth téren, a Vár környékén és az úszóaréna körül lehet látni. Ennyi. Csupán presztízsberuházásaink vannak. A Magyar Nemzeti Bank növekedési hitelprogramja, ha valamit el is indított, áttörést nem tudott elérni, mert senki nem fektet be a jövőbe, ha az bizonytalan. Magyarországon gazdasági és jogi bizonytalanság van, emiatt a kilátástalanság miatt nem fejlődik az ország.

 Azt is apróságnak tartja, hogy a továbbiakban már nem szigorítják az ingatlanárveréseket, sokakat ki is lakoltattak az utóbbi időben. Ilyesmit azért önként nem szívesen ígér meg egy kormány, hisz ezzel népszerűségét kockáztatja.

Mielőtt válaszolnék, önkritikusan le kell szögeznem, hogy a devizahiteles problémáért valamennyien felelősök vagyunk, akik az elmúlt években banki vezetőként dolgoztunk. A saját tehetetlenségünk súlya nyomasztó volt. Viszont a felhalmozódott óriási „nem teljesítő” hitelállomány mindig komoly probléma – elég, ha csak a jelenlegi olasz bankösszeomlásokra gondol –, tehát minden állam érdeke, hogy a bankrendszert megszabadítsa ettől a tehertől. Ennek sok módja van, közé tartozik a nem fizető adósok kilakoltatása; ezt a módszert senki nem szereti. Ilyenkor sajnos a szociális megfontolás rovására kerülnek előtérbe a társadalom számára egyébként hosszú távon fontos gazdasági szempontok. Ugyanakkor a kilakoltatás rövid távon iszonyú szociális feszültséggel jár, ilyenkor lesz „gonosz” a bank, amely csődbe kényszerít, utcára tesz. Ha viszont a törvényeket nem tartjuk be, akkor nem tud működni a gazdaság. Nehéz az egyensúlyt megtalálni. Orbán Viktor „politikai zsenialitása” abban áll, hogy Trump előtt jött rá: a politikában nem lehet a gazdasági előnyökre hivatkozva nyerni, mert ettől az emberek ma nem lesznek boldogabbak.

A kormányfő az újjáépítési bankkal kötött megállapodással mintha mégis feladta volna ezt az elvét, hisz már nem akadályozza a kilakoltatásokat, még a kormánypárti újságok is azt írták, hogy az EBRD fogja a magyar kormány kezét. Szüksége volt erre a miniszterelnöknek?

Igen, mert ha hosszú távon működésképtelen a gazdaság, az már senkinek sem jó. Márpedig ne legyen kétség: a mai magyar gazdaság nem működik. Ebben a helyzetben az EBRD-vel kötött szerződés lélegzetet ad az ország számára, de ez nem kényszer volt, hanem lehetőség. Figyelmes szemlélő már azt is észreveszi, hogy a hatalom egyre többször beszél kiszámíthatóságról. El akarja feledtetni, hogy a játékszabályokat akár évente átírta, amivel maga teremtette a bizonytalanságot. Ezért ígérik a jogalkotási dömping befejezését, a gazdasági törvényszerűségek tudomásulvételét is. Azt minden politikus tudja, hogy ha a gazdaság nem működik, akkor előbb-utóbb a politika is bukik.

 Ha viszont a gazdaság működik, akkor lehet azt a politikát folytatni, amit a jelenlegi kormány csinál?

De ma még nem működik. Magyarország az unióhoz csatlakozott országok közül a versenyképességi rangsor utolsó helyére csúszott. Mindez az hibásan átalakított intézményrendszernek, a rossz kormányzati koordinációnak és a növekvő korrupciónak köszönhető.

 Az emberek számára ezek a helyezések elég elvontak, nem gondolja?

Lehet, de akkor már késő lesz észbe kapni, amikor a bevásárlóvonatok Tirana irányába tartanak. A gazdasági elemzések alapján pár évvel ezelőtt a csehek, lengyelek, szlovákok voltak a versenytársaink. Most a horvátok, a románok, a bolgárok és a szerbek, de lassan már az albánok is a térképre kerülnek. Persze messze vagyunk még attól, hogy a bevásárlóturizmus valóban Albánia felé vegye az irányt, de ma ezt a pályát lehet kijelölni. Nemrég egy szakkollégiumban jártam, ahol a hallgatók azt mondták, hogy a korábbi előadásokon szinte szó szerint ugyanezeket mondta Bod Péter Ákos, Mellár Tamás és Chikán Attila. Pedig valamennyien más gazdasági iskolához tartozunk, de ma szinte ugyanúgy látjuk az ország helyzetét.

 Az EBRD-vel kötött szerződés megoldja a gondokat?

Aligha, legfeljebb némi oxigént enged a gazdaságba. Mi olyan kis nyitott ország vagyunk, amelynek nincs nagy járadékjövedelme – ilyen lehetne a nyersanyagkincsekből, olajból, gázból származó jövedelem –, amelyből akkor is kényelmesen megélhet a nemzet, ha egy nem teljesen demokratikus vezető rossz irányba viszi az ország ügyeit. Mi ebben a pillanatban csak a piacgazdaságot háttérbe szorítva, az Európából jövő járadékokból tudjuk az ország ügyeit „erőből” menedzselni; tehát a rosszul elköltött európai források az életben tartói a magyar fejlődésnek. Ez 2020-ig tart. Hogy azután mi lesz, azt még senki nem tudja. n