A 37-es villamos Salgótarjáni utcai megállójánál található Pest harmadik legrégebbi (1874) zsidó temetője. (A Váci úti és a Lehel utcai már eltűnt, beépítették.) Ezt a sétát most azoknak ajánljuk figyelmébe, akik két szót nehezen tudnak egymás mellett elképzelni. Azt, hogy zsidó és magyar. Azt, hogy magyar és zsidó. SZÉKELY ILONA írása.

„Nem túlzok, ha azt mondom, hogy Csernus Tibor a legnagyobb magyar festő, de talán az egész világon is a legjelentősebb” – méltatta a művészt a Kogart Galéria kurátora 2006-ban, az életmű-kiállítás kapcsán. Akkor már súlyos beteg volt a Párizsban élő Csernus. Egy évvel később meghalt. A francia fővárosban temették el.

Elhunyt Lehotka Gábor orgonaművész, zeneszerző, orgonaszakértő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem nyugalmazott tanszékvezetője és egyetemi tanára.

Felkavaró, nyugtalanító könyv Kelecsényi László legújabb munkája, amelyben Csáth Gézát, „a magánlényt” mutatja be az olvasóknak. Naplók, levelek, szépirodalmi művek, tudományos elemzések részleteiből bontja ki Kelecsényi (szűkszavú, de fontos közbeszólásokkal magyarázva az anyagokat, és orientálva az olvasót) Csáth Géza szörnyű pokoljárásának és pusztulásának történetét, egyértelmű és világos választ adva arra a kérdésre is, mit engedhet meg magának, és mit nem, aki dudás akar lenni.

Első ízben karácsony napján (december 25-én) az Amazon internetes áruház több könyvet adott el digitalizált változatban, mint nyomtatott formában – adta hírül az MTI.

Örömteli dolog kollégától ajándékot kapni, főképp, ha azt saját kezűleg alkotta. Na jó, a könyvet a nyomda készítette, de a belevaló verseket a 168 Óra munkatársa, Pungor András írta. Szerb Antal azt írja, hogy minden jó cselekedet elnyeri méltó büntetését. Ezt most kollégánk is megtapasztalt, mert amint megköszöntük az ajándékát, el is kaptuk egy interjúra.

Volt otthon egy meg nem értett lemezem, amely senkit sem érdekelt, mert rajtam kívül mindenkit nyugtalanított a hangja. Schönberg, Berg és Webern atonális zenéje szólt e lemezről, amelyet csak én hallgattam, és én is csupán akkor, ha senki sem volt otthon, s akkor se másként, csak halkan, alig hallhatóan.

Romantikus vígjátékkal tért vissza a mozikba Hugh Grant, akit már két éve nem láthattak a nézők a filmvásznon.

Az Örkény Színház tagja, korábban a Radnóti társulatához tartozott. Az elmúlt években számos szakmai díjat nyert. Idén érdemes művész lett. Nemrég mutatták be az Örkényben – Zsótér Sándor rendezésében – Brecht művét, az Arturo Uit, amelynek ő a címszereplője. Játékát színikritikusok már most az évad alakításának tekintik. KARÁCSONY ÁGNES interjúja.

Ismertem, persze, régóta. Nem lehetett nem ismerni A hét műsorvezetőjét, a Híradó főnökét, a londoni tudósítót. A kollégát. De persze nem ismertem. Nem ismertem a „hátterét”, a családi miliőt. (Mint kissé affektálva mondták hajdan.) A hírlapíró nagypapát (Borsszem Jankó), a barátokat, osztálytársakat (mutatóba: Petri György, Papp Zsolt), a kapcsolati hálót.

Több százan kísérték utolsó útjára Iglódi István Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművészt, a Pesti Magyar Színház 65 évesen elhunyt igazgató-főrendezőjét Budapesten, a Farkasréti temetőben.

Van, aki nemcsak azt várja el a naptárától, hogy rögzíthesse benne a tennivalóit, hanem esztétikai élményre és lelki táplálékra is vágyik nap mint nap. Ha pedig még Paulo Coelho rajongó is, akkor kell neki az Inspiráció...

Kezembe került Eva Menasse remeke, a Vienna, amelyből megtudtam, hogy család ellen nincs orvosság.

Cserna-Szabó Andrást eddig kivételes tehetségű, markáns hangú novellistaként ismerhette a közönség, legújabb könyvében viszont mint esszéíró mutatkozik be. Negyvenkét fejezetben száguld végig a magyar és a világirodalom történetén, Rabelais-től Garacziig, s a rövid szövegekben igyekszik megragadni egy-egy életmű vagy alkotás lényegét, metafizikai középpontját.

Egészen ritka, hogy egy politikus életéből kétszer is mintát vegyen a kortárs elemző, egymástól jól elkülöníthető periódusokból, amelyek között akkora a változás, hogy kontrasztos lehessen a vizsgálat. Érdemi.