Séta a zsidókertben
A 37-es villamos Salgótarjáni utcai megállójánál található Pest harmadik legrégebbi (1874) zsidó temetője. (A Váci úti és a Lehel utcai már eltűnt, beépítették.) Ezt a sétát most azoknak ajánljuk figyelmébe, akik két szót nehezen tudnak egymás mellett elképzelni. Azt, hogy zsidó és magyar. Azt, hogy magyar és zsidó. SZÉKELY ILONA írása.
„Visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: térjetek vissza, emberek” – áll a Lajta Béla tervezte bejárati kapu felett. Lechner tanítványaként ő is a magyar nemzeti építészetet szolgálta. Tanulmányutakat tett Erdélyben és Felvidéken, gyűjtötte a népi iparművészeti motívumokat. „Hazajött azzal a fogadalommal, hogy itthon az építészetet magyarrá tenni segítse, hogy az idegen, ha idejön, magyarul beszélő házakra találjon” – írja róla egyik korabeli méltatója.
A múlt századfordulón eleinte nem volt kapós az új stílus. Furcsának találták Lajta keleties terveit, tulipános ládákon, kulacsokon talált motívumait. Művészetét, tehetségét a sírszobrászatban teljesíthette ki. Egy ideig a budapesti zsidó temetők művészeti tanácsadója és felügyelője is volt.
A józsefvárosi temető már a múlt századfordulóra szűkössé vált. Egy idő után csak a családi sírboltok fogadtak újabb halottakat. Bennük a dualizmus korának zsidó nagypolgárai: iparbárók, kereskedők, orvosok, politikusok, az asszimiláns pesti zsidó réteg halottai. Zsidók, magyarok. Magyarok, zsidók.
A történelmi családok nagy része ugyanis magyar hazafinak vallotta magát, ezért egyáltalán nem volt ellenükre Lajta Béla művészete, aki a síremlékeken egyenrangúan használta a zsidó jelképeket és a magyar népművészeti motívumokat. A menórát magyar hímzésmotívumokkal díszítette, a Dávid-csillag körül népies szűrminták jelentek meg.
Most: vastag avarszőnyeg, kapaszkodó borostyán, göcsörtös fák.
A hely igazi hortus judaeorum, ahogy a középkorban mondták. Misztikus erdő, történelmi bozót.
A hagyomány szerint a temetőben semmiből sem származhat haszon. Nem szabad a füvet lenyírni, és elvinni takarmánynak, ezért le sem vágják. Tilos kivágni a fákat, tilos szakítani a gyümölcsükből. A növényzet elborította a sírokat. Aki utat tör magának a bokrok közt, veszélyes zarándoklatra vállalkozik. Mély gödrök tátonganak az ösvény mellett: a sírrablók több vagyonos család kriptájának köveit elmozgatták.
Az elsők között temették ide Horn Edét (szül. Einhorn Ignác), az első zsidó származású kormánytagot, aki Kossuth bizalmasaként a ’48-as emigráció egyik vezetője volt, s Garibaldi magyar légiójának tábori lelkésze.
A csepeli báró, Weiss Manfréd családi kriptáját nem tudják eltakarni a lombok. Az 1890-es évek elején testvérével ő alapította meg az első magyar tölténygyárat. A millennium idejére a Monarchia hadserege függetleníteni tudta magát a külföldi beszerzésektől. Az első világháború előtt Anglia, Kína, Spanyolország és Hollandia is rendelt Csepelről hadianyagot.
Weiss Manfréd feleségének emlékére hozta létre a Weiss Alice Gyermekágyas Otthont, egy tüdőbeteg-szanatóriumot Budakeszin, röntgen-automobilokat adott a Vöröskereszt-kórházak számára, és hatalmas népkonyhát üzemeltetett. Hazafiságát és a magyar ipar felemelkedéséért tett erőfeszítéseit a király bárói ranggal jutalmazta.
A Buday-Goldberger család 1867-ben kapott nemességet. 1848-ban támogatták a szabadságharcot, részt vettek a honvédségi egyenruhák előállításában. Ezért Haynau nagy összegű hadisarccal sújtotta a rebellis zsidó családot.
A család harmadik nemzedékének tagja, Buday-Goldberger Leó Horthy Miklós kormányzó kártyapartnere volt, ifjabb Horthy Miklós pedig a Goldberger-birodalom igazgatósági tagja volt.
Goldberger Leó soha nem keresztelkedett ki, ellenezte a zsidó kivándorlás gondolatát, a cionista törekvéseket, viszont nagy összegekkel támogatta az óbudai zsidó hitközséget. (A zsidó bárócsaládok egy része elhagyta vallását, és régi nemesi családokkal házasodott.) Goldberger Leó Mauthausenben halt éhen a tábor felszabadulása után.
A Salgótarjáni úti zsidókert egyik leghíresebb sírboltja a Hatvany-Deutschoké. A malomiparos és cukorbárócsalád kriptája klasszikus oszlopaival a görög építészetet idézi. A família vonzódott a művészetekhez. Hatvany-Deutsch Sándor a képzőművészetet pártolta, festményeket gyűjtött, amelyek a zsidótörvények értelmében a Nemzeti Bank páncéltermébe kerültek, majd az „aranyvonattal” elhagyták el az országot. Később visszakerültek, ma a Szépművészeti Múzeumban láthatók. Báró Hatvany Lajos, Ady barátja a Nyugat legfőbb pártfogója volt.
Az ipari és pénzarisztokrácia sírhelyei után lábaljunk át a rabbisorra. Itt nyugszik többek között Bloch Mózes professzor, a Rabbiképző első igazgatója, Brill Sámuel Löw rabbi, az orientalista Bacher Vilmos, a Talmud-kritika megteremtője. Síremléküket ugyancsak Lajta tervezte. A hátlapon magyar felirat tulipánnal.
Az 1891-ben elhunyt Bacher Simon a Pesti Izraelita Hitközség pénztárosaként verseket írt, és héberre fordította Kölcsey, Petőfi, Vörösmarty, Arany hazafias költeményeit.
Történelmi sétánk végén kisebb tisztásra érünk. 2002 júliusában került ide egy szerény emlékmű, a gettóban és az ostrom alatt elhunyt 1500 magyar zsidó áldozat emlékére. Kis kőtáblák sorakoznak a fűben, rajtuk egy-egy név, semmi díszítés. Az egyikre ennyit véstek: „Édes jó apám.”
