Aczél Bandi könyve
Ismertem, persze, régóta. Nem lehetett nem ismerni A hét műsorvezetőjét, a Híradó főnökét, a londoni tudósítót. A kollégát. De persze nem ismertem. Nem ismertem a „hátterét”, a családi miliőt. (Mint kissé affektálva mondták hajdan.) A hírlapíró nagypapát (Borsszem Jankó), a barátokat, osztálytársakat (mutatóba: Petri György, Papp Zsolt), a kapcsolati hálót.
Matematikai nyelvésznek tanult, tudós pályára. Csak megsértődött. Így került az MTI-hez. Szerencsére. Kis ideig békefenntartó volt Saigonban (militáris előzmények nélküli, frissen kinevezett újonc hadnagyként), majd tudósító Pekingben, Londonban, s utána kezdődött a tévés karrier. (Lásd fent!)
Mindig gyanakodtam, hogy egy komputerrel többje van neki, mint nekünk. Mintha hordozna egyet a fejében is. Nem szokott tévedni. Mindig mindent tud, pontosan idéz, emlékezik. Emlékszik a fokozódó nemzetközi helyzetre, könyvre, filmre, meccsre, nótára. Ebből sodorja az Acélsodronyt a Klubrádióban. Rugózik a múlton.
Annál is inkább, mert aggódva látja kínos és fenyegető feledékenységeinket. A sérelmi politizálás idétlen túlélését, a vezérkedés veszélyeit, a handabandát. A teleszájas, hisztériás kommunistázást, amelynek kapcsán jócskán árnyalná a közbeszédet, mondván: „Kádár Magyarországának a hetvenes évek közepén annyi köze volt a kínai kultúrforradalomhoz vagy Pol Pot Kampucheájához... mint az én születésemnek a szeplőtelen fogantatáshoz.”
Azt mondja magáról: „meggyőződéses szociáldemokrata.” Racionalista – teszem hozzá. Aki rosszallja a társadalom „elkreténülését”. Analitikus, akinek egy életpálya tapasztalatai révén illúziói már nincsenek, ám ugyanennek az életpályának a tapasztalatai szerint szilárd elvei vannak. Leszűrve, rendszerezve, kipróbálva. És bőven megvan a körbepillantáshoz szükséges ismeret- és élménytár, amelyet Aczél Endre külpolitikai írásaiban is publikál a 168 Óra majd minden számában.
Ebben a kötetben egy nagy korty önéletrajz és egy kis kortynyi családtörténet mellett ilyeneket is találnak a könyv végén, ám most kivételesen csak appendixként.
Ajánlom szíves figyelmükbe.
(Aczél Endre: Amit megírhatok. Alexandra.)
