A bennünk lakó démon
Felkavaró, nyugtalanító könyv Kelecsényi László legújabb munkája, amelyben Csáth Gézát, „a magánlényt” mutatja be az olvasóknak. Naplók, levelek, szépirodalmi művek, tudományos elemzések részleteiből bontja ki Kelecsényi (szűkszavú, de fontos közbeszólásokkal magyarázva az anyagokat, és orientálva az olvasót) Csáth Géza szörnyű pokoljárásának és pusztulásának történetét, egyértelmű és világos választ adva arra a kérdésre is, mit engedhet meg magának, és mit nem, aki dudás akar lenni.
Talán nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, eredetileg ez a könyv is a Szerelmes magyar írók sorozat számára készülhetett – vagy a gondolata azon a tájon foganhatott. (E nemrég befejezett, nagy sikerű sorozatnak Kelecsényi nemcsak szerkesztője, de legszorgalmasabb szerzője is volt.) Ám a „szerelmes” Csáth portréja akkor sem illene ebbe a sorozatba, ha még létezne. Csáth életének ugyan egyik legfontosabb értéke a nő, pontosabban a nők birtoklása, meghódítása (a kábítószerek birtoklásán kívül), mégsem ismeri meg a szerelmet. Azt hiszem, rövid életének minden ambíciója az volt, hogy önmagát megismerje (és ezt a megismerési folyamatot rögzítse), s ehhez a nők csak eszközül szolgáltak. Ahogy – eredetileg – a kábítószer is. Azt hitte, kitágítja vele lehetőségeit, pedig végleg behatárolta őket. Kutatószenvedélyében elpusztította önmagát és mindent, mindenkit maga körül. Erre nincs, nem lehet igazolás. Csáth rettenetes életpályája mutatja meg, hogy a tehetség nem jelenthet felmentést a hétköznapi élet morálja alól, ellenkezőleg: éppen az ró igazi kötelezettséget a művészre.
Tanulságos, szomorú kötet.
(Kelecsényi László: Csáth és a homokember. Noran Libro.)
