Vészjelzés
Amikor a kormány – ki tudja, miért – múlt csütörtökön kora reggel váratlanul előrehozta egy héttel a paksi atomerőmű bővítéséről beterjesztett törvény zárószavazását, legalább ilyen váratlanul vijjogott fel egy sziréna a parlament plenáris ülésén. A mintegy tízperces ellenzéki akció olyannyira felháborította a kormánypártiakat, hogy a renitens LMP-képviselőket sebtében kizárták az ülésnapról, majd persze gondolkodás nélkül áldásukat adták az orosz–magyar államközi szerződésre. Ám néhány Fidesz-prominens furcsamód hiányzott a név szerinti szavazásról, mégpedig a paktum leghangosabb propagátorai: Orbán Viktor, Lázár János és Varga Mihály.
Utóbb pedig Kövér László, teljes házelnöki méltóságában végigvonulva a folyosón, egy tévériporter kérdésére tömören idiótáknak nevezte az LMP szirénázó képviselőit, hozzátéve, hogy amikor a baloldalnak volt kétharmada az Országgyűlésben, ok bezzeg – mármint a jobboldal – nem engedtek meg maguknak hasonló viselkedést.
Mármost ideje volna, ha a házelnök végre észbe venné, hogy uralkodnia illene zsigeri ösztönein, mert az o pozíciójában nem sértegetheti az ellenzéki képviselőket. Azonkívül emlékezhetünk, hogy a Fidesz annak idején úgyszintén élt az obstrukció különféle eszközeivel. Igaz, nem szirénáztak, de az is kétségtelen, hogy egyetlen baloldali kormány sem követett el a mostani erőműszerződéshez fogható merényletet.
A szirénahang ezúttal azért volt helyénvaló, mert vészhelyzetben használatos. Orbán Viktor pedig olyan megállapodást írt alá Moszkvában, amely a módja, továbbá az eddig ismert valamennyi paramétere révén kimeríti ezt a fogalmat. Igen, ez a lényegében titkosított szerződés veszélyt hoz az országra, és aki tiltakozik ellene, az a legkevésbé sem idióta, annál inkább józan eszű; és nem kell az atomenergia feltétlen ellenzőjének se lennie ahhoz, hogy látni akarja a lehetséges energetikai alternatívák részletes felmérését – környezeti háttértanulmányokkal, gazdasági számításokkal, prognosztikai elemzésekkel.
Bár a kormány vigyázott, hogy ilyenek ne kerüljenek nyilvánosságra, egyetlen hatásvizsgálat azért mégiscsak kiszivárgott. Nem az ellenzék, hanem a Magyar Villamos Művek készíttette. Kovács Pál energiaügyi államtitkár óvatlanul említést is tett róla nemrég a parlament Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt, csak aztán valahogy elfelejtette bemutatni. Gyaníthatóan azért, mert talán még a kormánypárti képviselőket is frusztrálták volna az Orbán Viktor délibábjaira rácáfoló számítások. Az MVM ugyanis feketén-fehéren kimutatja, hogy a tervezett beruházás a legjobb esetben is mintegy harminc (!) százalékkal fogja növelni az energia árát, ugyanakkor infrastrukturális vonzataival együtt ezermilliárdos nagyságrendű veszteséget okoz, minthogy teljes üzemideje alatt (!) sem hozza vissza az építési költséget.
Az orosz hitel kamatszintjéről pedig – noha a kormány emberei az évszázad üzletének nevezték ezt a pénzügyi konstrukciót – ma már tudjuk, hogy egyáltalán nem tekinthető kedvezőnek a piacon; és akkor nem beszéltünk arról, mi lesz a húsz év után Magyarországra visszaszállított nukleáris hulladékkal. Ezt ugyanis egyszerűen kifelejtették a plánumból. Úgyhogy talán megkockáztathatjuk, hogy ha ebben a történetben szerepelnek idióták, akkor azokat semmiképp sem az erőműbővítés ellenzői között kell keresnünk. Mindenesetre mára kiderült: a kormány hangadói hosszú hónapokon át eltitkolták valódi szándékaikat, majd manipulálták a releváns adatokat – mégpedig annak érdekében, hogy az egész társadalmat, a szakembereket éppúgy, mint a laikus nyilvánosságot felkészületlenül, már befejezett tényként érje a szerződés. Dokumentálható, hogy 2010-tol három éven át folyamatosan, legalább két-három havonta hol a parlamentben, hol a sajtónak, hol a franciák vagy az amerikaiak érdeklődésére, hol különféle szakfórumokon Fellegi Tamástól Kovács Pálon át Németh Lászlónéig és Szijjártó Péterig mindahányan arról beszéltek: természetesen olyan nemzetközi tender kiírására készülnek, amelyre legalább öt ajánlattevőt várnak. Tudatosan vezették félre az itthoni közvéleményt csakúgy, mint a külföldet.
Mígnem aztán tavaly decemberben Lázár János szemrebbenés nélkül közölte, hogy pályázatról soha nem is esett szó. A Roszatom mellett pedig – úgymond – azért döntöttek, mert logikus, hogy a Pakson már üzemelő orosz technológiával kompatibilis berendezéseket kell vásárolni. Lázár állítása persze épp annyi hitelt érdemel, mint a kormányzati argumentumok általában, hiszen szakértők egybehangzóan tanúsítják, hogy az új blokkok a régiektől mindenképp függetlenek lesznek, vagyis semmilyen technológiai kapcsolatban nem állnak majd a meglévő reaktorokkal. Tehát a kormány bármilyen ismert gyártóval nyugodtan tárgyalhatott volna, ám a nemzetközi tenderre épp amiatt nem került sor, hogy a közvélemény még korlátozottan se ismerhesse meg a kézenfekvő választási lehetőségeket.
Ezért nem szabadna annak a parlamenti szirénának elhallgatnia. Szólnia kellene mindenütt, hogy az egész ország ráébredjen, mi történik velünk.
