Tóth Ákos: Speciális Farkas

A Fidesz választási együttműködést kötött a Lungo Drommal. Ezt a kétségkívül nagy jelentőségű eseményt a nagy jelentőségű események tudósítására fenntartott közmédia segítségével kürtölték világgá, a sajtó ugyanis, nyilvánvalóan valami fatális véletlen folytán, egy másik időpontról kapott értesítést. Így aztán le is maradt az aktusról, arról a magasztos pillanatról, amint a dokumentumot Kövér ­László és Farkas Flórián szentesíti. Ők szemmel láthatólag jól érezték magukat egymás társaságában, paroláztak, mosolyogtak, kedélyes csevejüket nem szakította félbe egy-egy kényelmetlen kérdés.

Fotó: MTI

Arra vonatkozóan például, hogy a Híd a munka világába elnevezésű felzárkóztatási programban miért költöttek el szabálytalanul 1,6 milliárd forintot. Továbbképzések és romák foglalkoztatása helyett ugyanis inkább túlárazott ingatlanberuházásokba ölte a pénzt az Országos Roma Önkormányzat, amelynek elnöke akkoriban éppen Farkas volt. Vissza is kéne fizetni a pénzt, de az eltűnt, úgyhogy a nagyvonalú kormány előbb „speciális kedvezmény” címen laza mozdulattal elengedett a tartozásból 1,3 milliárdocskát, potomság az, majd a szintén igen nagyvonalú humántárca a maradékra is adott valamiféle speciális részletfizetési kedvezményt, de nem lennénk meglepve, ha a választási szövetség megkötése után e speciális részletfizetési kedvezmény részletfizetési kedvezményét is kiírná valami nagy gazsulátor. Elvégre: valamit valamiért.

De a sajtó ott sem volt. A közmédia meg nem kérdez olyanokat, hogy mennyit dolgozik Farkas Flórián a havi egymilliós fizetéséért, miután ő az egyik legtöbbet hiányzó képviselő a parlamentben, és azt sem firtatta senki, hogy hogy is volt az a dolog az érettségijével, nem, nem lehetett kérdezni, mert nem volt rá alkalom, hiszen a sajtót kicselezték.

Jó-jó, legyinthetnénk erre, Kövér Lászlónak ebben már komoly rutinja van, cselek egész tárházát tudná bevetni, miként kell a mikrofonos-kamerás embereket elkerülni, hol egy-egy sietős mozdulattal, hol fapofával, hol bajszot rágva, idegesen rángó arccal, hol fölgyorsuló tempóval, hol gúnyos nézéssel, hol kioktatva, hogy mi illik és mi nem, mi nem való a Parlamentbe, és mi igen, mi például biztosan nem, mert a sajtó be akarna számolni a nyilvánosságnak olyan kérdésekről, amelyek a nyilvánosságra tartoznak, de Kövér László nagy ember, akinek szíve joga eldönteni, hogy mi tartozik a nyilvánosságra, és mi nem, az viszont biztosan nem, amiről a sajtó kérdezné, úgyhogy coki. Most már, hogy Kövér házőrsége kézigránátot és elfogó hálót is használhat, bármi megtörténhet, akár Farkas Flórián is megnyugodhat, ilyen védelemmel felvértezve már nem kell beszélgetést mímelve a füléhez tartani a telefonját, háborítatlanul sétálhat végig a Parlament folyosóin, nem kaphat kérdést, nem érheti veszély. Elhárul minden akadály az elől, hogy újra bejárjon a munkahelyére.

Persze az is lehet, hogy Farkas terepen tölti az időt. Aktívan vesz részt a cigányok felzárkóztatásában. Lehet, hogy éjt nappallá téve Borsod vagy Baranya megye kis falvait rója, személyes példát mutatva a helyieknek, hogy lám, ki lehet törni, csak szorgos munka kérdése az egész, meg talán egy kis szerencséé, hiszen ő például valami kisebb kisiklás miatt valaha arra szorult, hogy az elnök kegyelemben részesítse, de élt az akkor kapott bizalommal, nem érdemtelenre pazarolták, lám, azóta is töretlenül ível felfelé a karrierje, s most idejön, helybe, hogy itt mutassa meg, igenis, van kiút, gyertek, emberek, elmondom nektek, hogy kell ezt csinálni, segítek mindenben, kapjuk el a kapa végét.

Igen, nincs is kétség, ez bizonyosan így van, hiszen Farkas miniszteri biztosként nagyon is érzékelhető eredményeket ér el, elképesztő energiákat mozgósítva gördíti el a cigányság elől azokat a nehézségeket, amelyek miatt sokan úgy érzik, a reménytelenségbe születtek bele, nem, ő aztán nem hagyja az övéit, tárgyal integrációról, tárgyal oktatásról, tárgyal munkáról, tárgyal beilleszkedésről, kultúráról, felzárkóztatásról, esélyegyenlőségről, diszkriminációról, tárgyal anyagi javakról, forrásokról, pénzekről, és hát csak a kákán is csomót keresők varrják az ő nyakába, hogy a rendkívüli mennyiségű személyes példamutatás és a még annál is több tárgyalás közepette ezek a források, anyagi javak és pénzek néha-néha félrecsúsznak. De sebaj, a nagyvonalú kormány segít, érzékelvén, mily emberfeletti a munka, amit Farkas végez, hiszen Magyarországon szemmel láthatóan és számottevően csökken a szegénység, erősödik az integráció, a cigány gyerekek egyre jobb oktatásban részesülnek, nyitva az út előttük az érettségi és a diploma felé, a magyar nagyvállalatok szinte kapkodnak a jól képzett roma munkaerő után, néhány kirívó esetet leszámítva már senkit nem ér hátrány a származása miatt, és ilyen sikerek mellett ki csodálkozhat azon, hogy a Fidesz, bízván a még jobb folytatásban, választási együttműködést köt azzal a szervezettel, amelyet e nagyszerű ember vezet, hiszen, tegyük szívünkre a kezünket, a látványos sikerek ellenére még van dolog.

Itt van például rögtön a sajtó megzabolázása, hiszen Lá­­zár János óta tudjuk, hogy aki Farkas Flóriánról akar kérdezni, az rasszista. Nyilvánvalóan csak a cigányellenes sajtó hiszi azt, hogy a szilárd erkölcsi talapzaton álló Kövér ­László, aki oly fölényes magabiztossággal szórja a szentenciáit, aki oly rátartian tart rendet a renitens képviselők közt, aki oly lenézően beszél azokról, akik másképp látják a világot, mint ő, mert a világ csak onnan és csak úgy nézhető, ahonnan és ahogy ő látja, valójában egy köztörvényes bűnözővel parolázott önként és dalolva. Csak a rasszista sajtó hiheti, hogy jó-jó, a politikában sok mindent meg kell tennie az embernek, de mindent azért mégsem. No de nem baj, ezúttal is jól kicselezték a sajtót. Kezdetnek nem rossz, de oly sok még a teendő.