Tóth Ákos: Hamisítás

Orbán Viktor eredeti mondandóját megváltoztató, egy-egy pontjában a valósághoz közelítő karácsonyi interjú jelent meg a miniszterelnökkel a Pannon Lapok Társaságához tartozó, s immáron a Mediaworks tulajdonában lévő Fejér Megyei Hírlapban. Az interjút a központi tartalmak szerkesztőségéből, Veszprémből küldték át Székesfehérvárra, ahol a helyi szerkesztőknek már nem volt dolguk vele, hiszen központi tartalom volt, amibe nekik nincsen beleszólásuk – így aztán nem is olvasták azt el, mindössze a címét és az oldalszámát ellenőrizték, és azon nyomban levilágításra küldték: így jelenhetett meg az a kétségkívül szellemes mondat Orbán Viktor szájából, hogy "mi kikértük az emberek véleményét, bár nem érdekelt minket", illetve az, hogy – idézzük – "és az ápolónők bérét 2017-ben és 2018-ban is folyamatosan emeljük. A kórházi hullák száma is emelkedik".

E ponton érdemes fölfigyelni arra, hogy az interjú meghamisítója, akárki volt is az, írástudó ember, úgy tudta az érdemi mondandót kifordítani, hogy a cikk eredeti terjedelme ne változzon, vagyis a központilag előállított oldal ne essen szét, senki ne gyanakodhasson semmire. Ráadásul pontosan ismernie kellett a rendszert, mert akkor írta át a cikket, finom ecsetmozdulatokkal, amikor ahhoz elvileg már senki nem nyúlt hozzá. A "dolog" annyira tökéletes, hogy sokan már arra gyanakszanak, hogy a Mediaworks központjából rendelték el a hamisítást azzal a céllal, hogy így ürügyet szolgáltassanak bizonyos nemkívánatos újságírók és szerkesztők eltávolítására, de e gondolatot érdemes némi fenntartással fogadni: a központnak egyrészt ürügy sem kell, de ha mégis, akkor valószínűleg nem Orbán Viktorból űz gúnyt, hanem mondjuk, Németh Szilárdból, mert a rezsibiztos hülyeségei talán kevésbé károsak. Ám ha mégis ürügyre volt szükség, akkor örvendhetünk, mert kiderült, hogy a központban nem azok a fafejű pökhendik dolgoznak, akiknek az élet eddig mutatta őket, hanem nagyon is cizelláltan gondolkodó, a valósággal messzemenőkig tisztában lévő, finom módszerekkel manipuláló hamisítók, akik vagy épp a valóságot hamisítják kedvük szerint, vagy a hamisított valóságot hamisítják vissza eredetivé, mikor épp mire van szükség. És ha ezt a finom trükközést összevetjük a magát politológusnak nevező, szintén a központból fizetett Kiszelly Zoltán egyszerűségével, aki a Blaha Lujza téren ételért sorban álló tömegeket liberális trükknek minősíti, akkor elégedetten csettinthetünk, lám csak, vannak nekünk agyasabb megmondóink is.

Ennél azonban mégis valószínűbbnek tűnik, hogy magányos elkövetőről van szó, olyan emberről, aki ismeri a szakmát, remekül bánik a nyelvvel, pontosan fölmérte a rendszert és azt is, hogy hol tud áttörni rajta – épp a szakmaisága segítségével. Mert sajtóhiba mindig volt vagy lesz, de olyan nincs, hogy egy szerkesztő ne nézne át az utolsó betűig a rá bízott oldalt, olyan nincs, hogy ne lenne valahol egyetlen ember, olvasószerkesztő vagy korrektor, aki ne szúrná ki a manipulációt, olyan nincs, hogy a kifüggesztett oldalt ne olvasnák el az ott dolgozók – kivéve, ha a központnak nem épp az az elvárása, hogy ne tegyék. Ne végezzék a dolgukat, ne járjanak el a hivatásuk szabályai szerint, ne olvassanak, ne ellenőrizzenek, ne korrigáljanak, ne tegyenek semmit, az van, amit a központ küld és punktum. És ez a vége annak, amikor a központ fölfalja a szakmát. Ilyen az, amikor a központ fölfalja az oktatást, amikor a tanár csak azt adhatja elő, amit kötelező, ilyen, amikor a központ fölfalja az önkormányzatokat, amelyek csak tehetetlenül nézik, hogy veszik el az iskolájukat, ilyen az, amikor a központ központosít mindent és mindenkit, hogy minden és mindenki tőle függjön, és ilyen, amikor a központ saját magát kezdi fölfalni; megjelenik egy hamisított interjú, romlanak az oktatási eredmények, egyre többen halnak meg a kórházakban, a posta szétesik és a csomagokat képtelen időben kiszállítani, miként a napilapokat is, amelyekből a hamisított Orbán-interjút csak aznap este lehet majd elolvasni.

És ilyen, amikor a központ megharagszik: az ügy következtében kirúgtak öt embert, közülük például azt a veszprémi főszerkesztőt, aki eddig a központnak oly kedvesen végezte a munkáját, hogy minden valamire való újságírót-szerkesztőt kirúgott, elkergette azokat az írástudókat, akik éjt nappallá téve szorgoskodtak az oldalak körül, csinosítgatták, szépítgették a tartalmakat, ellenőrizték egymást –tették, ami a dolguk. A főszerkesztő önmaga áldozata, mert korábban ilyen nem történhetett volna meg. Nála nagyobb veszteség, hogy a központ nagyhatalmú urai kirúgtak két Fejér megyei újságírót, akik tényleg semmiről nem tehetnek – ők csak megpróbáltak alkalmazkodni a központ elvárásaihoz; felelősségük talán csak annyi, hogy nem olvasták el az Orbán Viktorral készül interjút, ami mindenképp nevezhető szellemi önvédelemnek, bár mostanság kétségtelenül a kevéssé bocsánatos bűnök közül való. Van miért örvendezni is ugyanakkor: Czinki Ferenc író már bejelentette, hogy ő a fehérvári közösség tagjaként továbbra is szeretne az övéi szemébe nézni, és ezért nem ír többet a megyei napilapba, továbbá úgy tudni, hogy mások is föl akarnak állni: ez már nekik is sok. A szakmai gesztusok erősek, tiszteletre méltóak, és végső soron azt eredményezik, hogy mindent a központból vezényelnek majd, a központ küldi magának a cikkeket, amiket a központ jelentet meg, a központ szabályai szerint. Jó kis újság lesz.

Bár vannak apró figyelmeztető jelek: ezek egyike, hogy hiteles beszámolók szerint a Fejér Megyei Hírlap olvasói nem igazán reklamáltak a meghamisított interjú miatt, amiből arra lehet következtetni, hogy a kutyát sem érdekelte.