Tóth Ákos: Elegünk van!
Elhangzott 2019. április 12-én, a Frontsebészet - A Bajnai-kormány egy éve című könyv bemutatóján.
Szeretettel köszöntök mindenkit a 168 Óra rendezvényén, amelyen a Frontsebészet című, a Bajnai-kormány egy évét földolgozó kötetet mutatjuk be két kitűnő kollégám, Ónody-Molnár Dóra és Pető Péter segítségével. Adódik a kérdés, és bármerre járok, nekem is szegezik, hogy minek tíz év távlatából egyetlen esztendő eseményeit ennyire részletesen földolgozni. Mondhatnánk erre számos indokot, kezdve a dokumentálás fontosságával, addig bezárólag, hogy érdemes földolgoznunk, van-e, és erre nyilvánvalóan igen a válasz, akkor milyen felelősségünk van abban, hogy az, ami körbevesz bennünket, létrejött, és ilyenné lett, amilyen. Ehhez időnként hátra kell lépni, vissza az időben, hiszen azok, akik itt ülnek ebben a teremben, aktív részesei voltak annak a korszaknak, ki itt, ki ott.
Tudnunk kell elszámolni mindazzal, amit akkor és ott tettünk – magam például a már lemészárolt Népszabadság egyik vezetőjeként –, máskülönben a jelenünk válik megkérdőjelezhetővé, adott esetben hiteltelenné. Amikor nekünk szegezik a kérdést, mivégre is ez a kötet, beszélhetnénk tehát az önreflexió fontosságáról, fölvethetnénk, hogy mutatkozik-e egyáltalán társadalmi igény az önreflexióra, vagy jóval kényelmesebb elfogadnunk magunkat ilyennek, beszélhetnénk az épp az önreflexió hiányából adódó gomolygó ködről, arról, hogy tisztázó leltár nélkül kiút sincs.
De én most inkább más választ adnék. Mégpedig azt, hogy a mi szerkesztőségünknek végtelenül elege van a mindent elfogadó, befogadó, eltűrő, lenyelő és lassan mindent elárasztó renyheségből. Végtelenül elege van abból a szellemi restségből, amely csak arra való, hogy készként és megváltoztathatatlannak hittként fogadjuk el, amit ránk szabnak olyanok, akik erre, ki tudja milyen fölhatalmazásból, följogosítva érzik magukat. Végtelenül elege van abból, hogy valakik úgy tesznek, mintha az, ami van, az egyetlen út lenne. Mintha másképp nem lehetne csinálni.
De lehet. E könyvben azt dokumentáltuk, hogy vannak más módszerek. Vannak más megközelítések. Vannak más lehetőségek. És ezeket érdemes megfontolni, a hibáit és az erényeit szétszálazni. Érdemes ugyanakkor bizonyos elemeket mintaként kezelni. Megmutatjuk, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekkel lehet élni – és persze, ahogy azt láttuk,vissza is élni. Meggyőződésünk, hogy az az egy év sorsdöntő esztendő volt, és hogy nem omlott ránk, ahhoz néhány ember elszánt, makacs hitére, szaktudására és hazaszeretetére volt szükség. Sokszor ennyi is elég. Nem kellenek mindig vezérek. Érdemes tehát visszanyúlnunk azokhoz az alapokhoz, amelyekre építeni lehet – folyamatosan készülni kell. A 168 Óra ezért rendezett tavaly Szűcs Jenő emlékére konferenciát, ezért dolgozta föl ennek az egy esztendőnek a történetét, és ezért tervezünk még az idén egy Ady-Jászi-konferenciát megvalósítani.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
