Kapitány Szabó Attila: Egy óra
Legyen-e óraátállítás? Az Alaptörvény módosítása után végre egy igazán sarkalatos kérdés, amiről az Országgyűlésnek tényleg mielőbb döntésre kell jutnia és amiért a kormány, ha kell, akár az Európai Unióval is megharcolhat. Az évente kétszeri, előbb tavasszal előre, majd ősszel hátra hatvanperces óratekergetés ugyanis egyszerre okoz felesleges kellemetlenséget az ország népének és egyike azon pártállami csökevényeknek, amelyet a demokrácia az elmúlt negyedszázad alatt elmulasztott felszámolni. Miatta összevissza járnak a vonatok, másként kél és nyugszik a nap, fogy a villanyáram, és nem utolsósorban mutatja azt is, milyen közel vagyunk Moszkvához, esetleg Brüsszelhez. Kinek-kinek ízlése szerint.
Olyasmi ez, amit tényleg érdemes a parlament elé citálni. Olyanvalami, amiről az utcán beszél a nép. Ami miatt lehet vitatkozni otthon, a munkahelyen vagy éppen a kocsmában. Azon fontos témák egyike ez, amelyek mellett akár egy-egy órácskára is elfelejtődik, hogy miközben a kormányzati statisztikák szerint Magyarországon szinte megszűnt az infláció, a boltokban hétről hétre emelkednek az árak, vagy maradnak, de már félliteres helyett nullanégyes palackban van a sör. Háttérbe szorul, hogy miközben a gabonatermelők a felvásárlási árakra panaszkodnak, a pékek szerint hamarosan akár harminc százalékkal is drágulhat a kenyér.
A hangos ketyegéstől azt is kevesen hallják, hogy utóbbira a kormány már beharangozott parasztvakító minimálbér-emelési tervei nyomán lesz szükség, amit a visszafogott óvatossággal mérsékelt munkáltatói járulék kigazdálkodhatatlansága miatt esetleg vállalkozások egész sorának csődje, netán elbocsátási hullám kísér majd. Az óraállítás gondja mellett ideig-óráig elfelejtődik, hogy miközben a hivatalos kimutatások szerint a munkanélküliség a mélyponton van, emberek tömegei keresnek munkát hiába, vagy a létminimumot meg sem közelítő éhbérért kénytelenek dolgozni a kormány közmunkaprogramjában. Sőt az óraátállítás problémájáról szóló hírek árnyékában egyetlen másodperc alatt túl lehet lépni azon is, hogy a brüsszeli közös kasszából finanszírozott autópálya-építések százmilliárdjai megint a kormányközeli építőcégekhez vándorolnak.
A lényeg, hogy a végén lesznek olyanok, akik örülnek, mert úgy érzik, nyertek egy órát, mások keserűt nyelnek, mert vesztettek egyet. És még az is előfordulhat, akad majd kormányzati politikus, aki végre kimondja: a rendszerváltás lezárásához az óraátállítás problémájának eldöntése éppen úgy hozzájárult, mint az ellenzéki sajtó beszántása.
