Így mossák tisztára az Orbán-kormányt

Egy kommunikációs válság kellős közepén a jó helyre ásott lövészárokból az ellenség is visszasoro(so)zható, de az ideológiailag kedves törzs fölé is légvédelmi ernyő tartható. Ahogy újabb és újabb információk bukkannak fel az NSO Group Technologies nevű izraeli cég Pegasus-kémszoftverével kapcsolatban, úgy lesz egyre nagyobb a káosz: a mozaikok még nem állnak össze egy könnyen interpretálható történetté, hanem a teljes kép egymástól távol álló részlete sejlik fel a többezer darabos puzzle-ben. A kormány tagad, Szijjártó Péter semmiről sem tud, a nemzetközi sajtó és több érintett magyar újságíró viszont mást állít.

A NER-hívők számára a sokszorozódó hírmorzsák disszonáns helyzetet teremtenek. Mivel nem tudják, mivel állnak szemben, ezért egy több oldalról megtámogatott érvrendszert húznak fel, amely itt-ott léket kap, de a látszólag össze ne illő elemek megfelelő kötőanyaggal, vagyis csoportlojalitással egy csinos kis viskó benyomását keltik, amit a csúnya farkas sem tud egy levegővel elfújni. A cél szent: a kormány erkölcsi és intellektuális felsőbbrendűségének megőrzése. A jól ismert mumusokkal (Soros, Gyurcsány, globális nagytőke, Brüsszel, LMBTQ-aktivisták) elbábozható egy újabb népmese, amely beleillik a keresztény-konzervatív eposzi narratívába. A fideszes kommentfalakon olvasható érvelések segítenek megérteni, hogyan zár össze a törzs, mert ahol a szükség, ott a segítség.

Első lőállás: tagadás és ellentámadás
A kormány mossa kezeit, ők nem tudtak semmiről, már az is gyanús, hogy Soros György által pénzelt Amnesty International szűr kémprogramokat. Az az Amnesty, amelyik alkotmánybíróság elé vinné a pedofiltörvényt, gúnyt űzött a miniszterelnökből, és a brüsszeli kritikákat hallva csak hevesen bólogat. Első lépés tehát a tagadás. Ehhez a facebookon valahogy így csatlakoznak rá a törzs tagjai: „Kizártnak tartom, hogy Orbán Viktor erre bárkinek is utasítást adott volna, vagy akár csak eltűrte volna, hogy mások ezt tegyék. Ismét egy aljas, sejtető támadás a CIA fedőszerveitől, az NGO-któl...” Kormánytagokra nézve terhelő bizonyítékok hiányában ez a kontratámadás még meg is állja a helyét, viszont egyre szaporodnak a források, és ki tudja, mikor omlik össze a fal. Amikor Fidesz politikusok határozottan tagadnak, az veszélyes helyzetet teremthet: ha kiderül a simlisség, ezt a pozíciót fel kell adni, és behátrálni egy biztonságosabb zónába.

Második lőállás: ez a dolgok rendje
Ha mégis van valóságmagva a sztorinak, akkor jobb biztosra menni, és egy olyan világot bebútorozni, amelyben mindenkit követ a Nagy Testvér. Lehallgatás márpedig mindig is volt, mi ebben a nagy truváj? A szekértáborhoz tartozó lelkes szavazók versenyt panaszkodtak a legkülönfélébb esetekről, amikor leskelődésen, hallgatózáson kapták a globális nagytőke ikonikus szereplőit. A Facebook és Google furmányos módszerekkel triggereli a fogyasztó-receptorokat, olvasnak a gondolatainkban vagy kihallgatják az intim beszélgetéseinket. „Mondtam az uramnak otthon, hogy milyen szép fűnyírója van az Edének. Erre fél óra múlva kapok egy fűnyíró hirdetést az Instagramon. Hát ilyen világ ez.” Ilyen világban élünk, csak az eszközök modernizálódtak: az előző rendszerben még jelentgettek, ma meg már ezt elvégzik a közösségi platformok. Régen is volt, ma is volt, ez van.

Harmadik lőállás: volt rá okuk
A haza az első. A permanens kultúrharcban nem csak civilizációnk, hanem nemzeti hagyományaink is odaveszhetnek. Ilyen helyzetben minden pillanat számít, van, amikor nem válogathatunk az eszközökben. „Nem szép dolog újságírókat, vállalkozókat lehallgatni, kivéve persze, ha pl. törvénytelen dolgot csinálnak, mondjuk külföldi érdekeket kiszolgálva. Akkor viszont kifejezetten szép dolog, hiszen a nemzetbiztonságiaknak egyébként véletlen ÉPPEN az a feladata, hogy megvédje az országot. Se a vállalkozói se az újságírói igazolvány nem ad felmentést – ilyen esetben – a lehallgatás alól.” A cél szentesíti az eszközt. Ha a szükség nem kérné, eszükbe sem jutna ilyen eszközökhöz nyúlni, de az LMBTQ-aktivisták már a padláson vannak, míg Soros György fizetett provokatőrei Budapest csatornarendszerében csak a jelre várnak. Aki igazán szégyellhetné magát, az az újságíró, amelyik az igazolványát lobogtatva azt hiszi, neki is jár a mentelmi jog, amikor épp kiárusítja az országot. Kinek? Tudjuk jól, kinek.

Negyedik lőállás: boldog karácsonyt!
A negyedik lőállás a legveszélyesebb mind közül, ez a „Boldog karácsonyt!” cinizmusa, amikor a valóság hiába omlik rá egy rendszerre, a sztratoszféráig tolt ingerküszöb, no meg a választói nihil egy arrogáns félmosolyban egyesül. A csoportlojalitási ösztön ezeket az árnyalatokat egyben tartja, és a széttartó értelmezések egymásba kapaszkodva gyönyörű szivárvánnyá állnak össze. Ez a boltíves fénytörés a kormány nagy reménye, hogy a tábor egyben marad, és nincs az a beígért (Simicska Lajos, Gyurcsány Ferenc) vagy épp ténylegesen rájuk vetett (Amnesty, Washington Post) atombomba, amelyik bennük kárt tehetne.

(Kiemelt kép: Orbán Viktor az Atreju nevű rendezvényen, a jobboldali Olasz Testvérek (FdI) párttalálkozóján Rómában 2019. szeptember 21-én. Fotó: Andrea Ronchini / Nurphoto/AFP)