Ha nem tanulsz, korán halsz

Mit kellene tenni ahhoz, hogy a magyarok tovább éljenek, lehetőség szerint egészségben? – teszi fel a kérdést az Egyensúly Intézet frissen publikált anyagában, amelyben az ország népegészségügyi állapotát mutatja be, és ad egyben javaslatokat is a rendkívül siralmas helyzet jobbítására.

Igen optimista az intézet, hisz alapvetően azt feltételezi, hogy javaslatai valamilyen formában meghallgattatnak. Ez ugyanakkor – tekintve a javaslatok és a kormányzati attitűd közti jelentős különbséget – legfeljebb jelzésszinten várható.
A probléma megoldása ugyanis legalább annyira szociálpolitikai kérdés, mint amennyire egészségügyi – szociálpolitikai ügyekben pedig a kormány nem az érzékenység mintapéldája.

Nagyon jól mutatja, mekkora a baj, hogy évente több mint húszezer élet megmenthető lenne – egészségesebb életmóddal, rendszeres szűrésekkel. Évi húszezer felesleges haláleset luxus egy olyan országban, ahol százharmincezer halottra mindössze kilencvenezer élveszületés jut. A magyarok jó része kifejezetten önsorsrontó módon él: nem mozog eleget, egészségtelenül táplálkozik, dohányzik, és kikapcsolódás gyanánt piál – a férfiak több mint hatoda, a felnőtt lakosság 9,4 százaléka küzd alkoholbetegséggel.

Döbbenetes, de minél kisebb településen él valaki, illetve minél alacsonyabb az iskolai végzettsége, annál hamarabb fog meghalni. Negyvenöt éves korban egy nagyvárosi nő várható élettartama további 37,4 év, egy kistelepülésen élő férfié viszont csak 25,8. És ebből nem az a tanulság, hogy mennyivel jobb nagyvárosi nőnek lenni.

Ebből az a tanulság, hogy a rossz anyagi helyzet és az alacsony iskolázottság garantálja a korai halált. Nyolc általánossal egy férfi több mint tíz évvel él kevesebbet, mint diplomával – a nőknél a különbség nem ennyire drámai. Ha nem tanulunk, korán halunk, akár a mosónők.

Jelenleg tizenhat év a tankötelezettség határa. Kis túlzással ez a szabályozás több évet elvehet az ember életéből. Vagyis ha a kibukás helyett az érettségi felé terelné az állampolgárokat a szabályozás, az években mérhető változást hozhatna. Ahhoz tehát, hogy a magyar lakosság egészségi állapota érdemben javuljon, első körben biztosan nem egészségügyi intézményeket kell felújítani, hanem például a tankötelezettség határát visszaemelni.

Óriási hátránnyal indul az életben az, akinek csak nyolc általánosa van. A szegény és tanulatlan állampolgár mindenképp korábban fog meghalni. Elsődlegesen az anyagi kiszolgáltatottság miatt, ám az egészséges életmód,
a rendszeres mozgás, akár a zöldség- és gyümölcsfogyasztás gyakorisága is függ az iskolai végzettségtől.

Tehetne ez ellen az állam, és az intézet javasolja is a kusza segélyezési rendszer helyett az egységes alapjuttatás bevezetését. Ez azonban merőben távol áll a kormány úgynevezett szociálpolitikájától, amely kifejezetten a középosztálybelieket támogatja, legyen szó gyerekvállalásról, lakásbővítésről vagy elektromos kerékpár vásárlásáról. Ebbe a filozófiába meglehetősen nehezen illeszthető bele a legszegényebb csoportok támogatása.

Márpedig ez elengedhetetlen lenne. Nemcsak a puszta anyagi jólét megteremtéséről van szó, hanem a preventív intézkedések elterjesztéséről is. Itt az a legfontosabb, hogy az embereket érdekeltté kell tenni abban, hogy vigyázzanak az egészségükre. Itt is külön feladat a legelesettebb csoportok bevonása, de azért ezen a ponton általában sem könnyű felkelteni a lakosság érdeklődését.

Az ideális az lenne, ha a teljes 35–64 éves korú lakosságot ötévente minden fontosabb szűrésre el lehetne küldeni. Akkor legalább lenne egy átfogó kép az emberek egészségi állapotáról, amelyhez igazítani lehetne az ellátórendszert. Az más kérdés, hogy miként lehetne ilyen nagyszabású projektbe bevonni több millió embert.

Kísérlet gyanánt akár a semmire sem használt EESZT-applikációt is fel lehetne fejleszteni, amely egyfajta eü-naptárként is funkcionálhatna. A szűrések megszervezésére a munkahelyeket is célszerű volna bevonni, akár egyfajta egészségügyi tao-kedvezmény kialakításával.

A háziorvosi praxisok esetében pedig a csoportpraxisok kialakítása hozhat sikert, amikor is a háziorvos mellett mentálhigiénés szakemberek, gyógypedagógusok, dietetikusok is dolgoznak, és átfogó tanácsokkal tudják ellátni a pácienseket.

Igazán nem kellene tehát sok ahhoz, hogy javuljon a lakosság általános egészségi állapota. Végtére is csak a közoktatást és a szociális ellátórendszert kellene átalakítani. A többi már menne, mint a mesében. Sőt, fix, hogy az EESZT-app kapna valami tuti fejlesztést. Đ