Virítsd a lovét, Tokió: az egész csak a pénzről szól

A japán adófizetők balszerencséje, hogy a kassza nem náluk csilingel. Vélemény.

2021. július 27., 18:14

Szerző:

Nehéz eldönteni, hogy a XXXII. nyári olimpiai játékok forgatókönyvét Bödőcs Tibor, Martin Scorsese vagy Hans Christian Andersen, a nagy meseíró fogalmazta. Mindenesetre a 2013-ban fergeteges szórakoztatásnak induló romkomból mára film noir lett.

Aki hisz az ilyesmiben, már azt intő jelnek tekinthette, hogy a 2020. évi olimpiarendezés pályázati folyamat megkezdésekor súlyos földrengés rázta meg Japán keleti partvidékét. A katasztrófa többezer halálos áldozatot követelt, hatalmas károk keletkeztek, nagy erejű robbanás történt a Fukusima atomerőműben. A katasztrófák ellenére 2011. júliusában a Japán Olimpiai Bizottság Tokiót jelölte rendezőnek, és a pályázat minden szükséges városi és kormánytámogatást megkapott. A helyi közvélemény közel 80 százalékos elkötelezettsége mellett 2013. szeptemberében a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a japán fővárost hirdette ki a 2020. évi játékok helyszínének.

A pályázatban megjelölt eredeti költségvetés 6,6 milliárd dollárról szólt, amiben csak a fő tételek, mint például az új létesítmények költségei szerepeltek. A szervezés során persze már megjelentek a rendezéshez szükséges tényleges erőforrásigények, és ahogy az lenni szokott, jenből és dollárból Japán is megépítette a maga olimpiai pénzégető máglyáját. 2019 decemberében a szervező bizottság hivatalos adatként közölte, az eredetileg tervezett közel kétszeresébe, 12,6 milliárd dollárba kerülnek a 2020. évi játékok. Apró bökkenő, hogy ugyanebben az időszakban a japán Állami Számvevőszék a nemzeti törvényhozás számára készített 177 oldalas jelentésében azt állapította meg, hogy a valós költségek 9,7 milliárd dollárral nagyobbak – és ez a szám még mindig nem tartalmazta a főváros olimpiával kapcsolatos projektjeinek 7,4 milliárd dolláros költségeit. Így az olimpiarendezés tényleges kiadásait valahol 28–30 milliárd dollár környékére tették 2019 végén a szakértők. Erre a gigantikussá nőtt pénzmáglyára a kerozint a koronavírus-járvány locsolta rá: a játékok egy évvel későbbre halasztása becslések szerint további 2,8 milliárd dollár többletkiadással járt.

És még mindig nem volt vége. Az idei januári csúcsról március elejére a harmadára esett vissza az országban a regisztrált új fertőzések hétnapos mozgóátlaga, a szervezők elkezdtek reménykedni, ha a 2020-ra tervezett 7,8 millió jegyet nem is tudják piacra dobni, de 4,5 millió hazai és egymillió külföldi nézőnek talán mégis lesz lehetősége megtekinteni a játékokat. Márciusban azonban újra nőni kezdett a megbetegedések száma, így először a külföldi nézőket zárták ki a játékokról, majd a hazai látogatók számát korlátozták. A járványhelyzet súlyosbodásával azonban július elején egyszerre hirdettek egészségügyi vészhelyzetet Tokióban és jelentették be, nézők nélkül kerülnek megrendezésre a 2020-ra tervezett, 2021-ben megvalósuló nyári olimpiai játékok. Felgyulladt az olimpiai pénzmáglya…

Mi értelme van ennek? A bulinak folytatódnia kell – mondjuk ilyenkor bennfentes tudálékosan, pedig a The show must go on helyett a Show me the money pontosabb idézet lenne: Virítsd a lovét, Tokió! Merthogy az egész csak a pénzről szól.

A japán adófizetők balszerencséje, hogy a kassza nem náluk csilingel. A NOB négyéves ciklusokban, egy csomagban értékesíti a téli és nyári olimpiák vagyonértékű jogait, aminek az értéke 2013–2016 között 5,7 milliárd dollár volt. Ennek 73 százalékát a televíziós és internetes közvetítési jogok, 19 százalékát a TOP szponzorok adták össze (az összeg némileg nőhetett, az arányok nem nagyon változtak mára). A két fő finanszírozói kör alapvetően a nyári olimpiáért fizet, ez a főműsor. Ha az előadás elmarad, akkor elmarad a bevételek zöme is, ami az olimpia műsorán szereplő azon sportokat sodorná a csőd szélére, amelyek egyébként üzletileg nem jól értékesíthetőek. Nem csoda, hogy a helyi szponzorok háttérbevonulása és a lakosság közel 80 százalékának akarata ellenére – viszont a globális média diszkrét támogatása mellett – július 23-án megkezdődnek a játékok. Kérdés, a balszerencséből maradt-e még valami a zsákban?

A cikket Dénes Ferenc sporközgazdász írta. A publicisztika a 168 Óra 29. számában jelent meg.

(Kiemelt kép: Az olimpiai lángot láthatjuk égni a tokiói Ariake Yume-no-Ohashi híd üstjén 2021. július 25-én, a 2020-as tokiói olimpiai játékok során. Fotó: Philip Fong / AFP)

Pocsékul hangzik, ugye? Márpedig a miniszterelnöki babérokra törő polgármesternek mostanában ebből áll a kampánya.