Szovjetisztán

A közép-ázsiai sivatagi országról hallva a külföldinek mindenekelőtt a néhai Türkménbasi, az azóta a latin betűs írásra áttért türkmének elnöke jut eszébe. Saparmurat Nyyazov felvett hivatalos címe s egyben neve szerint a nagy vezér, a Türkmenbasy 1985-től kommunista első titktárként, majd a Szovjetunió felbomlásától 2006-ban bekövetkezett haláláig minden türkmének vezéreként, Allah küldte prófétaként boldogította népét. Ő derítette ki, hogy a kereket, a szekeret és a fémkohászatot valaha a türkmének találták fel. Ő záratta be országában a könyvtárakat, és az ő regnálása idején forgalmazták azt a kölnivizet, amely az ő szagát őrizte. Ő neveztette át a hónapokat úgy, hogy a január az ő, a február pedig az anyja nevét viselje. Beosztottainak, amikor elé járultak, jobb kezén viselt smaragdgyűrűjét megcsókolva kellett köszönteniük. De azért megmaradt szerény embernek. Amikor például a mezslisz, vagyis a parlament a hadseregtábornoki és akadémikusi címet is viselő államfőt a hatodik alkalommal akarta kitüntetni a Türkmenisztán Hőse címmel, ő szemlesütve utasította vissza a megtiszteltetést azzal, hogy az ötszörös hősséggel is beéri.

Nos, a közszolgáltatásokat is a Türkménbasi alatt tették ingyenessé. Volt miből. Földgáztartalékait tekintve Türkmenisztán a negyedik helyet foglalja el a világon, és a földkerekség második legnagyobb kitermelése is itt folyik. A Szovjetunió felbomlása után az országban megjelenő nyugati szénhidrogén-monopóliumok természetesen a maguk hasznát keresték ugyan, de a természeti kincsek kiaknázásának hasznából azért a Türkménbasinak, kisebb részben oligarcháinak és még kisebb részben a népnek is csurrant-csöppent egy kevés. Ebből épült a vezér óriási aranyozott lovas szobra és számos magas, szemrevaló lakóház Asgabatban. A Guinness rekordok könyve számon tartja, hogy sehol a világon nem borítja márvány annyi lakóház falát, mint a türkmén fővárosban, ahol egyébként a hatalmas ívlámpáknak köszönhetően éjszaka is valósággal nappali a világosság.

Mindez azonban már jórészt a múlté. A Türkménbasi emlékét a korábban Krasznovodszk nevű Kaszpi-tengeri kikötőváros egyelőre még őrzi, de aranyból készült, a legrosszabb esetben is aranyozott szobrainak, diadalíveinek többségét lebontották vagy áthelyezték. A külügyminisztérium előtt viszont máig is áll a földgömböt, az oktatásügyi előtt pedig egy félig nyitott könyvet ábrázoló szobor. Az orvosegyetem sztomatológiai kara előtti tér dísze egy hatalmas fog. Ez azonban már állítólag a Türkménbasi utódának kérésére került oda. Itt végzett ugyanis annak idején Gurbanguly Berdimuhamedow, aki azzal csinált karriert, hogy a Nagy Vezér fogorvosa volt.

2006-ban hatalomra kerülve ő kezdte el, igaz, igencsak módjával, a Türkménbasi személyi kultuszának lebontását, de azzal együtt az általános jólét látszatáét is. Földgázból és kőolajból azóta sem rejt kevesebbet a türkmén föld méhe, de az állam abból származó jövedelmét sikerült elképesztő mértékben elpazarolni. Olyannyira, hogy az utóbbi időben még a központi bank valutakészletei is a minimálisra csökkentek. Mivel az állampolgárok odahaza nemigen tudják manatjaikat dollárra váltani, ezt jobbára Isztambulban, az Aksaray negyedben lévő pézváltóknál kénytelenek megtenni. Igaz, most már oda sem könnyen jutnak el, mivel a negyven évnél fiatalabb állampolgároknak újabban csaknem lehetetlen útlevélhez jutniuk. A hazai, rendkívül alacsony, magyar pénzben számolva 40-50 ezer forintos átlagbérek elől menekülve ugyanis a lakosság tömegesen vállal munkát külföldön, és odahaza hovatovább nem marad, aki dolgozzon. Itt viszont a hatalom a kígyó farkába harap, mivel az ország valutabevételének nem csekély hányada származik az Oroszországban utcaseprőként, kukásként, segédmunkásként dolgozó türkmének hazautalásaiból. A gazdasági romlás az import drasztikus csökkentéséhez, az áruellátás gyors romlásához vezetett. A türkmén városok üzletei előtt az asszonyok hosszú sorokban várakoznak a korábbinak egyébként is a duplájába kerülő lisztre és korpára.

Berdimuhamedow még nem kiáltatta ki magát minden türkmének vezérének, de a legjobb úton van afelé. Igaz, az ő asgabati lovas szobrának mérete meg sem közelíti az elődjéét, mert mindössze 21 méter, azaz mintegy öt-hat emelet magas. Asgabatban nemrégiben elrendelték, hogy az állampolgárok nem járhatnak az utcán fejhallgatóval a fülükön, mert ez közvetve sok közlekedési baleset oka lehet. A közlekedés biztonságáért való aggódás magában véve rokonszenves, de Türkmenisztánban ugyanezzel indokolják azt a rendelkezést is, amivel megtitották, hogy a nők autót vezethessenek. Nyilván nem vallási, hanem közlekedésbiztonsági meggondolásoknak köszönhetően rendeltek el nemrégiben teljes alkoholtilalmat is.

Az elnök személyes tekintélyének megőrzéséről a hatóságok messzemenően gondoskodnak. Az államfőt magától értetődően nem lehet a médiában bírálni. A sajtó azt sem írhatta meg, hogy egy versenyen Berdimuhamedow, aki a hivatalos köztudatban nagy lovasként él, leesett lováról. A sajtószabadság tekintetében az amerikai Freedom House jelentése Eritrea és Észak-Korea mellett Türkmenisztánt a 178. helyre teszi a világ országaink sorában. Az újságok azonban még cenzúrázott állapotukban is veszélyeztethetik az államnak és fejének tiszteletét. A húszezernél nagyobb lélekszámú városokban különmegbízottak figyelik, nem hányódik-e a szeméttelepeken az elnök fényképét viselő újság vagy plakát. Olyan újságszám egyébként alig akad, amelyben ne szerepelne, akár több oldalon is, az elnök fényképe. A megbízottak újabban az intézmények és otthonok vécéibe is beleütik az orrukat. A Szabadság rádió közlése szerint egy Gorogli járásbeli településen leváltottak egy iskolaigazgatót, mert a tanintézet illemhelyén a klasszikus toalettpapír helyett olyat használtak, amelyről, még kimondani is borzalmas, az államelnök nézett vissza a diákok hátsó felére.

Az alkotmány teljes felrúgásával Berdimuhamedow nemrégiben létrehozta az úgynevezett Néptanácsot, amely nemcsak a parlamentet, hanem a hatalmi ágak teljes egybeolvasztásával a legfelsőbb bíróságot és a kormányt is magában foglalja. Az új mindenható szerv élén természetesen ő maga áll. Egy fiatal norvég antropológus és újságíró, Erika Fatland bő fényképanyagot tartalmazó riportkönyvben gyűjtötte össze a mai Türkmenisztánnak a hajdani Szovjet-Türkménia jelenségeinek sajátos túlélésére emlékeztető tényeit. A mű Szovjetisztán címmel látott napvilágot Oslóban. / Kulcsár István