Régiségek – házhoz szállítva

A koronavírus-járvány új lendületet adott az interneten zajló illegális műkincs-kereskedelemnek. A digitális platformokon folytatott alvilági tevékenységeket figyelő szervezet, (Antiquities Trafficking and Heritage Anthropology Research – ATHAR) Facebook-posztok sorára hívta fel a figyelmet, amelyeken közel-keleti, észak-afrikai régiségeket kínálnak eladásra. A napokban egy marokkói mecsetből ellopott kincsek Facebookon megosztott képei borzolták a kedélyeket. A bűnözők az akció alatt készült fotókkal is igazolni kívánták a piacra szánt tárgyak eredetiségét. Persze az elkövetők az arcukat nem mutatták, de a vevőket ez nem is érdekli. Katie Paul, az ATHAR projektigazgatója arról számolt be, hogy manapság nem csak az eladásra kínált értékek kerülnek fel a hálóra, a fosztogatók biztosra mennek, gátlástalanul tesznek közzé képeket egy-egy lelőhelyről, eleve megrendeléseket gyűjtögetve az ott fellelhető tárgyakra. Az igazi munka csak ezután kezdődik.

Az idő pedig nekik dolgozik. Itt a tavasz, időjárástól nem zavartatva lehet kapirgálni a romok között, a háborúk sújtotta terepek – például Szíria, Irak, Jemen vagy éppen Afganisztán – archeológiai ásatásai, vagy a vírus okán lazábban őrzött helyi múzeumok szabad prédát kínálnak a kincsvadászoknak, profiknak és napi kenyérért küszködő amatőröknek, közöttük olyanoknak is, akik nemrégen még idegenvezetőként terelték az ókori kincsek csodálóit, így helyismeretnek nincsenek híján.

Az ATHAR radarjára több mint százhúsz Facebook-csoport került fel, köztük több százezer tagot számlálók, követőkkel. Tippeket adnak, hol vannak kedvező terepek, mit keresnek a potenciális vevők, és a mostani divatnak megfelelően az antik pénzérmék, vázák mellett maszkokat, fertőtlenítőgélt, teszt kitteket is kínálnak. Leila Amineddoleh, a kulturális örökség védelmére szakosodott ügyvéd arról beszélt az Artnet Newsnak, hogy mire az igazságszolgáltatás tudomást szerez egy-egy történelmi hely kifosztásáról, addigra a tárgyak már eltűnnek a feketepiac útvesztőin, ahol adásvételi dokumentumok nélkül akadálytalanul vándorolnak, hogy azután „kifehéredve” felbukkanjanak a legális piacon. Árveréseken rendre jelennek meg ilyen tételek, és sokszor hiába próbálják megakadályozni az értékesítésüket a vélhetően jogos tulajdonosok. A szabályozás hiányos, a meglévő törvények alkalmazása nehézkes.

A Facebook próbálkozásai, hogy kiszűrjék az illegális árukkal kereskedő csoportokat, egyelőre nem igazán eredményesek, tavaly például 49 ilyen profilt kapcsoltak le a platformról, a helyükbe 90 új csoport lépett. Az Interpol adatai szerint az antik tárgyak internetes forgalmának 80-90 százaléka illegális. A teljes feketepiac e területen a drogkereskedelemhez, a hamisítványokéhoz és a fegyverkereskedelemhez hasonlítható nagyságrendű. Az amerikai igazságügy-minisztérium szerint 2,5–5 milliárd eurót tesz ki a műtárgyak feketekereskedelme, de az UNESCO becslése ennél is lehangolóbb, eszerint 6–15 milliárdra rúg az ilyen jellegű értékek forgalma. Egy-egy régi iraki vagy szír pénzérme 100-200 eurót ér, de milliókat adnak el belőle, egy agyagtábla ára 5000-től 100 000-ig mozog, a kisebb szobrok értéke hasonlóan alakul, és persze felbecsülhetetlen értékű darabok is bekerülnek a forgásba.

A világ nagy műtárgypiaci központjaiban, az Egyesült Államoktól Nagy-Britannián át Svájcig, gyakorlatilag akadálytalan a régiségek feketekereskedelme. Londonban az utóbbi húsz évben értékesített antik tárgyak több mint 65 százaléka tisztázatlan eredetű volt, vélhetően illegális ásatások során kerültek a föld felszínére – állítják a terület ismerői. Nagy közgyűjteményekben számtalan ilyen tárgy lelt békére, még csak nem is a kiállítótermekben, hanem a raktárak mélyén. A jéghegy csúcsát a British Museumban őrzött Parthenon-frízek jelentik. A British Museum a lopott antikvitások világ legnagyobb lerakata – állította a közelmúltban Geoffrey Robertson jogvédő ügyvéd, nem mellesleg brit királyi tanácsos, aki szerint a kurátorok a felelősek azért, hogy tekintélyes múzeumok lakat alá tehetik más országok kulturális örökségének becses tárgyait.

Kevéssé az értékek védelme, inkább a kapzsiság mozgatja a szándékokat – állítják szakértők. A 21. század egyik legnagyobb port felvert ügye a Los Angeles-i Getty Museumhoz kapcsolódik. 2006-ban az újjáépített intézmény megnyitójára érkezett elegáns tömeg azzal szembesült, hogy a Getty tulajdonában legalább 350 olyan tétel van, amelynek eredete legalábbis kétes. Értéküket 100 millió dollárra becsülték a szakértők. A 44 ezer tételt őrző Getty Villa bemutatkozó katalógusában kiemelt 104 mestermű között 35 volt vitatott, olasz és görög földről illegálisan kicsempészett érték. Azóta több ilyen esetről lebbentették fel a fátylat tengeren innen és túl, kétes eredetű antikvitásokat fedeztek fel például a bostoni Museum of Fine Arts, a Metropolitan Museum, a Princeton University Art Museum és a Toledo Museum of Art gyűjteményében is.

Az ilyen ügyek rendezése évekig, néha évtizedekig is eltart, miután többnyire teljes homály fedi az adott tárgy útját, a felek elvitatkozgatnak a tárgyak eredetén, az igazat pedig vélhetően csak a fosztogató tudná megmondani. Jóhiszeműségre hivatkoznak a birtokon belülre került intézmények, talán a többség esetében ez igaz is lehet, de azért akadnak elgondolkodtató példák. A 2017-ben megnyitott washingtoni Museum of the Bible a napokban 11 500 antikvitást adott vissza Iraknak és Egyiptomnak. Az intézmény alapító tulajdonosa, Steve Green 30 millió dolláros, 2009-ben gründolt gyűjteményének legalitását az USA igazságszolgáltatása évek óta vizsgálta, amint kiderült, hogy például Irakból csempemintaként importált ékírásos táblákat.

A múzeumalapító és az amerikai kormány közötti jogi vita a napokban érdekes fordulatot vett. Tavaly ősszel az állam lefoglalt egy értékes mezopotámiai antikvitást, miután erős volt a gyanú, hogy a Gilgamesh Dream Tablet illegálisan került ki Irakból a 2000-es években. Steve Green, vitatva a lefoglalás jogosságát, pert indított Washington ellen, most pedig a Christie’st is megtámadta a bíróságon, visszakövetelve a tárgyért 2014-ben kifizetett 1,67 millió dollárt. Az aukciósháztól privát ügylet keretében megszerzett régiség múltja meglehetősen zavaros, hamis eredetpapírok, ellentmondó nyilatkozatok nehezítik a tisztánlátást. Hogy mi zajlott a háttérben, egyelőre nem tudni, vélhetően hamis az a papír is, amely egy 1981-es adásvételt igazol egy San Franciscó-i aukciósház és egy kis múzeum között. A New York-i bíróság szerint a tábla 2003 táján került illegálisan a tengerentúlra egy londoni, jordán származású díler jóvoltából, aki állítólag 50 ezer dollárért vált meg egy kisebb, vélhetően lopott gyűjteménytől, benne az ominózus táblától. A közvetítő újabb eredetpapírokkal látta el a tárgyat. A hanyagsággal vádolt Christie’s védekezik, mondván, semmiféle hamis dokumentummal nem támogatta az ügyletet, a vevő döntését nem befolyásolta, a társaság szóvivője viszont az Artnewsnak kijelentette, hogy a bizonytalanságok okán nem kívánták nyilvános aukción értékesíteni a Dream Tabletet.

Az újkori fegyveres konfliktusok kelet felé terelték a kincsvadászatot. Irak, Líbia, Szíria és nem utolsósorban Afganisztán vonzereje egyre nő az utóbbi évtizedben. Hindu, buddhista és muzulmán emlékek rejtőznek az ország délnyugati részén, a homoksivatagban. A háborítatlanságot gyakran megzavarják rendszám nélküli, ócska járművek, és az azokból kikászálódó gyűrött, foltos, átizzadt burnuszt viselő férfiak, kincsvadászok. E területre a háború miatt a 70-es évek óta nem merészkedett professzionális archeológus. Talibánok, az Iszlám Állam és bűnözőbandák uralják a régiót. A zsákmány a helyi piacon fordul meg először, a pénzes vevők rendszerint messziről érkeznek, majd szerzeményeikkel meg sem állnak Kabulig. Onnan Dubaj felé vezet az út, ahol a tízszeresét is megadják a kabuli árnak, a végállomás pedig Európa vagy Amerika. Az afgán kormány nemrég létrehozott egy, az archeológiai területek védelmére szakosodott, 350 tagú rendőri egységet. Nekik kellene szemmel tartaniuk a harci területeken mintegy 4000 ásatást...

A bűnüldözők a feketepiac sokmilliárdos nagyságrendjéhez viszonyítva Európában is csak szerény eredményeket tudnak felmutatni. Tavaly az év végén brit, francia, szerb és német nyomozók akciója nyomán tízezer illegálisan piacra került antikvitás került rendőrkézre. Egy korábbi, Olaszországra, Nagy-Britanniára, Spanyolországra és Németországra koncentráló művelet keretében 25 ezer olasz és görög eredetű műtárgyra bukkantak. A napokban pedig 19 ezer lopott régiség lefoglalásáról számoltak be a Pandora IV. fedőnevű akció szervezői. Spanyol és olasz rendőri szervezetek koordinálták az Interpol, az Europol és a vámhatóságok nemzetközi szervezetének (WCO) a világ 103 országában végrehajtott akcióját, amelynek keretében 101 embert tartóztattak le. Fennakadt közel ezer tárgy, amely a kabuli repülőtérről indult volna Isztambulba, Madridban, a bogotai rendőrséggel együttműködve, ritka pre-kolumbiai tárgyakat foglaltak le, köztük szobrokat, ékszereket, egy kivételes „Tumaco” aranymaszkot. Egyetlen online értékesítési szál Argentínában eltulajdonított 2500 érméhez vezetett el, míg Lettországból származó 1375 régi pénz esetében ugyancsak a világhálón feladott hirdetés volt a nyomravezető. / Rédei Judit