Öld meg a törpét!
Senki sem születik verőlegénynek, a mi esetünkben ávós kínzómesternek, emiatt hihetjük, hogy jó esetben még egy gyilkosnak is lehet útja visszafelé. A lehangoló az, hogy az ávósság mint potenciális karrierlehetőség igen sok emberben lapulhat, ráadásul egy darabig felismerhetetlenül, egészen addig, amíg nem jön egy megértő politikai rendszer, amely ezt a látenciát napfényre hozza és felkarolja.
Ávósok ma nincsenek, úgy értve, hogy más a nevük, csak azért emlegetjük a munkaosztály egykori öklének rövidített elnevezését, mert a regény, amelyről alább esik szó, a Csengőfrász nevet viseli. Ez a frászféle az ötvenes években honosodott meg, amikor A kommunizmus kisszótára szerint „az ÁVH emberei – többnyire az éj leple alatt – becsöngettek, majd berontottak a kiszemelt lakásba, és elhurcolták az áldozatot. A ház előtt többnyire egy fekete, Pobjeda típusú autó várakozott a kiszemeltre.”
Cserhalmi Dániel regénye ebben a közegben, az ötvenes években játszódik, Rákosi pajtás fénykorában (anyukám szíves közlése szerint úttörőkörökben így hívták a diktátort), amikor is három barát, Zánkay, Dolnics és Kolacsek, egy színész, egy irodista és egy rajzoló elhatározza, hogy fent említett pajtást elteszik láb alól.
A politikai krimiben ők a jó fiúk, a rosszak pedig értelemszerűen az ÁVO-ban, illetve az akkorra már osztályból hatósággá átminősített ÁVH-ban játszanak, főként Szabados Imre százados, egy fiatal, ambiciózus csavarja a gépezetnek, amely kínzást, börtönt és halált termel. A regény szépen mutatja be, mennyire tisztában volt azzal minden kihallgatótiszt, hogy az ügyek döntő többségét maga az ÁVH kreálja, azaz ha hitet keresünk bennük, nem a vádak valódiságát illetően kell kutakodnunk, hanem a Párt érdekei mentén, amelyekbe a valótlanság olyan természetesen épült be, mint a maja istenhitbe az emberáldozat elkerülhetetlensége.
Ebben adatott meg hinni. Ha nem sikerült, hát ott volt még a hatalmi cinizmus és a pozíciószerzés. Van az is olyan jó, mint bármi más.
A fiúk tehát összedobnak egy összeesküvést, az ÁVH pedig eközben, hisz így szokta meg, a termelési mutatók emelése érdekében maga gyártja magának az osztályellenséget. Az input oldalon bemegy az alattvaló, az outputnál pedig kijön mint szabotőr, kém, hazaáruló, ami épp kell. Cserhalmi érzékelteti, hogy a félelem, amit az ÁVH teremt, visszafelé is hat, egy tiszt is tarthat attól, hogy egy Andrássy úti pincében végzi, és tegnapi elvtársai verik majd szilánkosra. De a rettegés a lázadó fiúk lelkét is megeszi, egymásra is gyanakszanak, ők is szemek a láncban. Szabados százados talán ezért küzd néha hányingerrel, megmagyarázhatatlan rohamokkal?
Ezt persze nem árulhatjuk el. A regény szála mindenesetre Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnökig nyúlik, aki 1947 májusában épp Svájcban volt, amikor a titkárát, Kapócs Ferencet letartóztatták, megkínozták és internálták. Nagy értette a célzást, azonnal lemondott, a parlament pedig a szintén kisgazda Dinnyés Lajost nevezte ki kormányfőnek. Dinnyés hamarosan Rákosiék bábja lett.
Kapócs Ferenccel kezdődik tehát minden, az érte bosszút állni akaró baráti körrel, és vége az, amit előre is el tudunk képzelni. Az ÁVH boldogan ébred arra, hogy végre egy igazi, szaftos összeesküvés nyomára bukkant, és onnantól őrölnek, darálnak a gépezet kerekei.
A dolog pikantériája, hogy Kapócs Ferenc mindezt túlélte, egy külker cég igazgatójaként halt meg 1977-ben. AZ MTA saját halottjának nyilvánította.
A többi szereplő már nem járt ilyen jól, igaz, a valóságos történelmi alakok mellé a szerző kitalált szereplőket állított, hogy mennyire valóságosakat, az néha vitatható, az egyik főszereplő motivációja például erősen kérdéses. Az elvtárs szó használata is túlzásnak tűnik, a regényben az ÁVH pincéjének egy-egy lakója is megkapja ezt a megtisztelő titulust.
De a lényeg a szerző egy mondata: az emberek végtelen mennyiségű borzalmat hajlandók elviselni, csak ne kelljen cselekedniük. A Rákosit megölni akarók cselekedtek – a regényben. A valóságban, tudjuk, sosem követtek el merényletet a diktátor ellen. / Szénási Sándor
(Cserhalmi Dániel: Csengőfrász. ÁVH-regény. Atlantic Press Kiadó.)
