Megapoliszt, bármi áron!

A beruházásnak kitüntetett szerepe van a szaúdi királyság Vision 2030 programjában, amelynek célja legfőképp az ország gazdaságának diverzifikálása, függetlenítése az olajbevételektől. Az előzetes tervek szerint a több mint 16 ezer négyzetkilométeren elterülő város harmincháromszor nagyobb lesz, mint New York. A megacity nem szűkölködik majd futurisztikus elképzelésekben. A Vörös-tenger partján foszforeszkáló homokban lehet majd sétálni esténként, a tengerpartot ugyanis speciális világító anyaggal szórják be, hogy az emberek az Ezeregyéjszaka meséiben érezhessék magukat. Nem kell többé ősi esőtáncot lejteni a tűz körül, mivel a város „felhőfejő” technológiája fogja generálni a megfelelő mennyiségű csapadékot a száraz sivatagban. De ha ez nem lenne elég: több folyamatban lévő olyan fejlesztés eredménye is itt debütálhat, mint például a repülő taxizás vagy a hologramos oktatás. A 2030-ra megvalósítandó projekt a tervek szerint teljes mértékben megújuló energiaforrásokból fedezné a város energiaellátását, valamint élelmiszerből is önellátó lenne a település.

Az állami vezetés eközben mindent megtesz azért, hogy elhallgattassa a projekttel kapcsolatos kritikus hangokat. Egy aktivistát, aki a közösségi médiában próbálta felemelni szavát az érintett régió védelme érdekében, meg is öltek. Abdulrahim al-Huvaiti nem volt hajlandó elhagyni a lakását, és a szaúdi rendőrökkel vívott tűzpárbajban életét vesztette. Akkor került a figyelem középpontjába, amikor januárban – a kormány képviselőjével találkozva – elutasította a törzs kitelepítésének tervét. Az ország északnyugati tartományában lévő térségnek évszázados önálló múltja van, így érthető, hogy az őslakosok nehezen szakadnak el a szülőföldjüktől. A problémát bonyolítja, hogy Szaúd-Arábiának nincs földtörvénye, és nem vonatkoznak egyértelmű szabályok az ingatlanok kisajátítására.

Szaúd-Arábiában tágabb értelemben is újra érzékelhetőbbek a könyörtelen hatalomra jellemző erőszakos megnyilvánulások. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben számos pozitív intézkedés történt a törvénykezés terén – legyen szó a nők szabad mozgásának engedélyezéséről, vagy a korbácsolás mint büntetési forma eltörléséről –, még mindig sok bírálat éri az országot. Óriási méreteket ölt a korrupció, mint ahogy a politikai leszámolások is. A 2017-ben kulcspozícióba került Mohammed bin Szalmán trónörökös a királyi család több tagját, valamint vallási vezetőket, üzletembereket is bebörtönöztetett annak érdekében, hogy megszilárdítsa a hatalmát.

Az Amnesty International pár hónapja tette közzé azt a jelentését, amelyből kitűnik, hogy az országban titkos bíróságok működnek, leginkább abból a célból, hogy a kritikus hangokat elhallgattassák. A nemzetközi jogvédő szervezet szerint az eljárások során gyakran előfordul kínzás, víz- és ételmegvonás. Ugyancsak aggodalomra ad okot a kivégzések növekvő száma. A szaúdi hatóságok tavaly 184 embert, köztük hat nőt ítéltek halálra. Két éve ez a szám még csak 149 volt. Az ország nemzetközi megítélésének ez nem használ. A szaúdi rezsim a lehető legvonzóbb arcát próbálja mutatni a külföldi befektetők felé, de kérdés, hogy mindez hosszú távon mire lesz elég. / Szurok Dávid