A jövő konyhája

Az ifjú belsőépítészek egy része arra jutott, hogy a következő évtizedekben az élet felgyorsul, az emberek elidegenednek majd egymástól, azaz egyre több egyedülálló lesz, akik már nem otthon étkeznek, és ezért egyszerű, kompakt teakonyhákra lesz csak szükségük. Mások ellenkező folyamatokban reménykednek: ebben a felgyorsuló világban is az emberek kötődnek majd egymáshoz, társukhoz, a családjukhoz, talán még jobban is, mint korábban.

Ebből született meg az úgynevezett szenzitív konyha ötlete, ahol minden az érzékszervekre hat majd, ahol mindennek egyetlen célja van: minél nagyobb kulináris örömet okozni. Ebben a térben különlegesen fontos szerepet kap majd a technika, és alighanem a természetes anyagok küldetése lesz a kellemes munka és élettér hangulatának megteremtése. A bútorokból növények sarjadnak, amelyek szerves egységet alkotnak a fényeket kibocsátó bútorokkal, és segítik akár a helyiség légcseréjét is. Az érzékeny konyha térszervezési és ergonómiai szempontjait is a praktikum, valamint a kényelem mellett a hangulati elemek befolyásolják majd.

Mindez a részletekben nyerhet kiteljesedést. Az étkezőasztal, a gáztűzhely jól megfér majd egymás mellett, hogy a háziasszony a vacsora alkotása közben se maradjon egyedül, hanem társasági esemény legyen a főzés-sütés. Mindezt úgy képzelték el megoldani, hogy a tűzhelyet lejjebb süllyesztenék, így a szakács szemkontaktusban lehet a közelben lévő étkezőasztal körül ülő barátaival, családtagjaival, bekapcsolódhat a társaság beszélgetésébe is. A vacsora vagy az ebéd tálalása után az asztalba épített melegítőlapok megfelelő hőmérsékleten tartanák az ételt mindaddig, amíg a háziasszony is letelepedhet a többiek mellé.

A szenzitív konyhában a modern technológia is az embert szolgálja majd. Az interaktív szakácskönyv a különböző kultúrák ételeit, étkezési szokásait kínálja fel a háziasszonynak, képes lépésről lépésre hangok és képek segítségével egy-egy új étel elkészítését megtanítani. A konyhai számítógép intelligensen választja ki a recepteket, figyelembe véve gazdája és vendégei ízlését, valamint az okoshűtő tartalmát. Segít kiválasztani az ételhez illő italt, zenét és színt, ezzel a térben megfelelő hangulatot teremt a vendégek étkezéséhez. Ebben fontos szerepet kapnak a lámpák, a burjánzó növényekkel egybefonódó, színüket változtató bútorok is.

A természet közelségének és a globalizációnak gondolatából ered a Rotonda konyha ötlete. A névadó Villa La Rotonda egy neoklasszicista épület, amelyet 1565-ben Paolo Almerico pap a Vatikánból való nyugdíjba vonulásakor rendelt meg a híres építésztől, Palladiótól. Ez a ház később La Rotonda néven vált ismertté az építészeti világ számára. Teljesen szimmetrikus, négyszögalaprajzú épületről van szó, amelynek négy homlokzata van, s azok mindegyike egy kiálló portikával rendelkezik. Ebből adódóan a háznak négy szárnya van, amit kupola alatti közös tér köt össze. A 21. század fiatal konyhatervezői ezt a középkori ötletet emelték át a mába: a négy szárnyat a család négy tagjának önálló lakrészeként képzelték el. A közös tér az, ahol a család találkozik, s ez lehetne a lelke a jövő konyhájának.

Az étkezéshez felhasznált növényeket a konyhához illeszkedő, manapság egyre divatosabb üvegházakban termelnék meg maguknak a lakók. Az üvegházak falai harmonikaszerűen eltolhatók, így behozható vagy akár ki is zárható a lakás teréből a kert, amelyben külön helye lenne a zöldségféléknek és külön a fűszernövényeknek.

Ezek a futurisztikus tervek a természetesség, a barátság jegyében születtek, remélve, hogy gyermekeink, unokáink számára is ezek az értékek lesznek a legfontosabbak. / Somfai Péter