2016. július 30., 20:47

Janne Teller dán író a Semmivel lett világhírű. Ifjúsági regénye Dániában eleinte ellenszenvet váltott ki, aztán elnyerte vele a kulturális minisztérium díját, s mára kötelező olvasmány az ottani iskolákban. Korunk Zabhegyezőjeként is említik a művet. A Minden című kötete pedig tavaly jelent meg magyarul. Novellái morálírások. A 168 Óra Janne Tellert a Ha háború lenne nálunk című esszéje kapcsán is kérdezte, amely elsősorban a fiatalokhoz szólva mutatja be, mi lenne, ha az európaiknak kellene saját hazájukból elmenekülniük.

2016. július 28., 20:39

Lefényképezett szép testek. A szép testek furcsa csomagolásban és még ennél is furább helyzetekben. Efféle vállalkozások általában sikeresek: a Ludwig Múzeum második emeleti teremsora teli is van. Több ember nézi, mint a legtöbb „igazi” és „tiszta műfajú” képzőművészetet. A divatfotók mindig bejönnek. Itt különösen.

2016. július 28., 09:17

1991. július 28. Már túl voltunk a tíznapos szlovéniai háborún, amely után a legfejlettebb jugoszláv köztársaság kikiáltotta függetlenségét. Horvátországban már voltak áldozatok (Plitvice, Borovo), de Vukovár ostroma még nem kezdődött meg, Dubrovnik is sértetlenül állt. A vajdasági Karađorđevo birtokon a két hadúr, Milošević és Tuđman már felosztotta egymás között Boszniát. Innen a hírhedtté vált szállóige: Nema te više, Alija! Nem létezel többé, Alija! Vagyis Alija Izetbegović, a legkisebb hadúr, Bosznia-Hercegovina bosnyák elnöke.

2016. július 27., 18:41

Amikor 1955 márciusában meghívtak egy zártkörű eseményre a Kossuth Klubba, még nem tudtam, hogy ennek később milyen jelentősége lesz. Nem az én meghívásomnak, hanem magának a vitaklubnak, aminek az alapítói a Petőfi Kör nevet adták.

2016. július 27., 17:06

Lehet-e szívből szeretni egy langaléta, nyakigláb kétméterest, vagy őt csak a kosárlabdaedzők gusztálhatják szakértőileg? Lehet-e ugyanezt egy dali százkilencvenessel művelni? Hát egy száznyolcvanassal? Egy százhatvanassal? Százötvenessel? Százharmincnégy centiméteressel, aki a nőnek (mert Nő mindig kell bele/hozzá) a derekáig ér, ha kihúzza magát? A kérdés látszólag pusztán számszaki. Valójában ebből az egyoldalú kurtaságból sarjad a film konfliktusa.

2016. július 27., 16:10

Életének 78. évében rövid, súlyos betegség után szerda hajnalban elhunyt Marik Péter Jászai Mari-díjas színművész, a Budapesti Operettszínház tagja – tudatta a színház társulata az MTI-vel.

2016. július 25., 21:41

Ha lenne normális piacuk az itt és ott, így és úgy elkészült nyári színházi előadásoknak, nagyot lépne előre a színházi világ. És sorban álltak volna a reménybeli vevők, mármint a színigazgatók az Aquincum kőlabirintusában, hogy egymásra licitáljanak Kleist vígjátékára, az Amphitryonra. Hát erről lehetne még mondani ezt-azt.

2016. július 24., 12:24

Az idei könyvhét újdonsága Gál Mihálynak a pártvezetők zártkörű vetítéseiről szóló összeállítása, a Péntekre javasoljuk. Vajon mi derül ki az országot irányító „elvtársak” filmízléséről?

2016. július 24., 10:19

Ezek aztán nem semmi autók, igaz-e? – szólt oda az elszánt rajongó, amikor elcsörtettem mellette az erdőszélen. Egy fatönkön ült, hátizsák mellette. Ralimániás, minden versenyre elmegy, amelyet a Mátrában rendeznek. Mármint modern autós ralikra, ezt a veteránost csak jobb híján nézi végig.

2016. július 23., 07:36

A Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány a napokban adta át Kossuth- és Széchenyi-díjas művészeknek, tudósoknak az újonnan alapított, életjáradékot is jelentő Ocskay-díjat.

2016. július 20., 10:23

Meghalt Somló Tamás. Két dal villant be azon a reggelen, amikor megtudtam. Az egyik A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián című LGT-nóta volt, amelyben azt éneklik róla: „Varsóban elveszett a Somló”. A rajongók jól tudják: egy szép lány, egy hatalmas szerelem miatt. A másik szintén egy LGT-szám, amelyet ő énekelt: „Nem adom fel, míg egy darabban látsz.” Még el sem sirattuk Esterházy Pétert, a rák ismét legyűrt valakit abból a nagyszerű nemzedékből. Somló Tamás is ikonikus alak volt, a nagy rockgeneráció különleges figurája.

2016. július 19., 11:30

Hogy mitől lesz valami hiteles, sikeres és más – rejtély. Itt van például Chiharu Shiota. Oszakában született, ausztrál és német egyetemeken tanult, Berlinben él, Kaliforniában tanít, rengeteg helyen kiállít. Tavaly a Velencei Biennálé japán pavilonjában. Eddig semmi különös. Teszi azt, amit a világművészet szcénája valamennyi szorgalmas művész számára előír, már amennyiben hangos karrierre vágynak.