Doberdói emlékek – Benda Iván „versesképei” a Nagy Háborúról
Benda Iván fotográfus új, gyönyörű képzőművészeti albummal jelentkezik: a Kimegyek a doberdói harctérre című könyve az első világháborúban elesett katonáknak állít emléket s felidézi a korszak tragikus légkörét. Nem történelmi dokumentumkötet ez, nem Trianon aktuálpolitikai kérdéseit feszegeti, hanem a művészetek erejével ábrázol egy szörnyű világot, amelyet mintha kitöröltek volna közemlékezetünkből.
– Én még úgy nőttem föl, hogy szinte semmit nem tanítottak nekünk az első világháborúról, mintha meg sem történt volna – mondja a 168 Órának Benda Iván.
A fotós 2003-ban a Római Magyar Akadémián rendezett kiállítást, és Csorba László történész, az intézmény igazgatója megkérdezte tőle, nincs-e kedve Olaszországban elesett első világháborús katonák emlékhelyeit kutatni. Benda Ivánnak szenvedélyévé vált a munka: Európában felkereste az egykori csaták helyszíneit, kegyhelyeket, katonamúzeumokat. Megdöbbentette, milyen odaadóan őrzik máshol az egykori áldozatok emlékét. Könyvének alcíme – Nagyapáink ifjúsága, „versesképek” a Nagy Háborúról – Benda új műfajára is utal. Kötetében a korszak legnagyobb magyar költőinek, Babits Mihálynak, Ady Endrének, Reményik Sándornak, Gyóni Gézának a versei vallanak a múltról: líra és kép szinte eggyé válik. Nem hagyományos fotókat látunk, hanem sok-sok képből összemontírozott, grafikákba áttűnő különleges víziókat. Fekete-fehér, álomszerű alkotások vezetnek vissza a letűnt korokba. Ugyanakkor a modern, újszerű vizuális hatások teszik a jelenben is átélhetővé nagyapáink szenvedéseit.
S. ZS.
