Van Villány környékén néhány település és csodálatos helyszínek, amelyek a hazai és környéki kultúra igazi központjává válnak. A Bárka Kikötő baranyai horgonyzása, az Ördögkatlan Fesztivál immár hagyományosan a térség egyik legfontosabb kulturális eseménye. Idén augusztus 5. és 9. között. MÉHES KÁROLY írása.

Bemelegítő bulira hívja a Sziget Fesztiválköztársaság a polgárait augusztus 5-én a Budapest Parkba, ahol az extrém videoklipjeiről és őrült fellépéseiről is híres dél-afrikai Die Antwoord – sok év után – újra Magyarországon lép fel.

Magunk közt vagyunk itt: csimpánzok, gorillák, emberek. Hogy kik az őslakosok, a korábban jöttek, fel sem merülhet. Értjük egymást, hisz ismerjük a történelmet. A sajátunkat és a másokét. (És a filmelőzményeket is, persze.)

Dübörög a kapolcsi boogie, pajtákban festmény lòg, szobor àll a kamrában, itt cserépdísz, ott terítő, szappan, amott üllőn szívre hajlik a vas. Merre van a sátrad, merre alszik a dalod? A patakban úszik majdnem 25 év.

(Művészetek Völgye 2014. Bazánth Ivola fotói.)

Hosszú betegség után életének nyolcvannegyedik évében elhunyt pénteken Pozsonypüspökiben Dobos László Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, műkritikus – közölte az MTI-vel az elhunyt családja.

Megnyílt a Művészetek Völgye Kapolcson. Az összművészeti fesztiválon a hagyományos zenei, színházi programok mellett idén magyar start-up cégek is bemutatkoznak, egyikük például egy olyan mobilalkalmazással jelentkezik, amelynek révén bárki videótudósítóvá válhat, másik pedig a lánc nélküli meghajtású biciklivel érkezett. Zenél Oszkó Péter volt pénzügyér, Palya Bea, Harcsa Veronika, a Kaláka és sokan mások, miközben magánudvarok mélyén, pajtákban, garázsokban mindenütt kiállítás és vásár fogadja a tíznapos fesztiválra érkezőket.
Pungor András írása

Krasznahorkai László kapta idén az America Awards irodalmi életműdíjat, amelyet 1994 óta adnak át évente, s alternatív irodalmi Nobel-díjként emlegetik.

A Rudolfinumot felújítják. Biztosan ráfér, végtére is több mint százötven éves, s bár kívülről igazán takarosan néz ki most is (nem sajnálták tőle a téglát annak idején), bévül nyilván nem felel meg a huszonegyedik század kihívásainak. Így hát a helyiek fogták magukat, hatalmas ládákba rendezték az épületben felgyűlt tekintélyes anyagot, és biztonságos helyre szállították – hogy amíg a munkálatok folynak, ne essék semminek bántódása.

Minden kornak megvan a maga Übüje. Láttuk már nagyra növesztett diktátornak, láttuk amorf ösztönlénynek, láttuk gátlástalan gazembernek. Csuja Imre Übüje kisstílű svindler, ócska kültelki svihák, akiben nincs semmi félelmetes, csak nevetséges és megvetésre méltó.