A majmok bolygója – Forradalom
Magunk közt vagyunk itt: csimpánzok, gorillák, emberek. Hogy kik az őslakosok, a korábban jöttek, fel sem merülhet. Értjük egymást, hisz ismerjük a történelmet. A sajátunkat és a másokét. (És a filmelőzményeket is, persze.)
Caesarnak hívják a majmok vezérét, ez nem rossz, hisz emberi. Szinte klasszikus. Római. Caesar maga is jó majom, igaz majom, tősgyökeres. Persze ebben a helyzetben a szavak már nem azt jelentik, mint régen. Az „emberi” – nem elismerő jelző. A föld urai rég nem a homók, őket a majomvírus igencsak megritkította. San Francisco romjai között tengődnek. Szépen, csapatban, kreatívan ma már a majmok élnek. (Négy láb jó, két láb nem jó, na ja!)
Ám hogyan lesz ebből forradalom, amit a film címe ígér? Hát úgy, mint Shakespeare-nél: a jó majomkirállyal (Caesar) szemben van egy rossz majom. Őt Kobának hívják. Idősebbeknek talán eszükbe jut erről Sztálin elvtárs, aki grúz postarabló és papjelölt korában erre a névre hallgatott. Az itteni Koba nem hallgat, sőt vicsorog. Az emberek őt ketrecben tartották, kísérleteztek vele, nem kértek bocsánatot, most itt van hát az igazságtétel és kárpótlás ideje. Így aztán a forradalmi majmok osztagai ezúttal nem a Téli Palotát ostromolják meg (mit nem mondok?!), hanem a Golden Gate hidat és ami körülötte van. Volt. (Honnan tudtak ilyen sok rossz arcú majmot összecastingolni, meg nem foghatom.)
Mi, emberek ebben az epopeiában bizony csak statisztálgatunk. Amikor a majomi civilizáció már odáig fejlődik, hogy automata fegyverekkel lóhátról támadják a szűkölő embereket (homo sapiens, ugye?), sőt Koba – szinte mint egy veterán ’56-os – a tankot is beindítja védőállásaink ellen, megcáfolódik Weöres, a klasszikus, aki „majomkézben majomfegyvert” vizionált Majomország című versében.
Milyen a film? Az első óra jó. Benne: kultúrák találkozása, kommunikációs játékok, emberség, majomság. A második gyengébb: katasztrófafilm, apokaliptikus drámák sablonjai, vér és vicsor, unható.
(Rendezte: Matt Reeves)
Bölcs István
