Ördögkatlan idén is

Nem tudni, egy ötlet mitől kezd működni, szinte azonnal. Márpedig pontosan ilyen az Ördögkatlan Fesztivál, amely már hetedik alkalommal várja közönségét. Lehet mondani: rajongóit. Alapító-főszervezői – Kiss Mónika és Bérczes László – olykor még most is csodálkoznak, hogy álomból valóság lett. Mindenesetre az idei augusztusi öt napon már negyvenötezer fesztiválozó is lehet a villányi katlanban, Nagyharsányban, Kisharsányban, Palkonyán. És a szabadtéri koncert révén már Beremenden is. Akik pedig itt néznek egy-egy zenekart, átlátnak egészen Horvátországba is.

– Nagyjából úgy zajlik az életünk, hogy miután vége a fesztiválnak, három-négy hónapon át tart a „kiganajozás” – elszámolással, a szakmai beszámolókkal. Mindez ki is tölti a naptári évet – mondja Bérczes. – Decemberben és januárban már újból álmodozunk, bátran, mert üres a zsebünk és semmi sem drága.

Egy sikeres fesztiválhoz nem elég az álmodozás. Kell egy erős gazdasági vezető is, aki néha behúzza a féket, ne tovább. De azért már egyre többen jelentkeznek a szponzorbérletre, amely ötvenezer forint. Marketingre viszont nem kell sokat költeniük, nem is futná rá, ám az Ördögkatlan híre leginkább szájhagyomány útján terjedt, s mintha ez adná meg a presztízsét is. Ha valamit ismerős, barát ajánl, az tényleg tutira jó lehet.

– Ez most nem lesz túl szerény – kezdi Bérczes László. – A program az első, hogy az a minőségi legyen, minden körülmények között. A minőségi program minőségi embereket gyűjt egybe. Nem elitet, hanem minőségit. Vagyis a program csak eszköz. Eszköz ahhoz, hogy sok jó ember összegyűljön és a legszebbik arcát mutassa a másik felé. Lehetne óriásplakátozni, ha lenne rá pénz, de igazából nem passzol hozzánk.

– És tán fontos a személyesség is – teszi hozzá Kiss Móni –, hogy mi is szinte mindenütt ott vagyunk, nem valahonnan „fentről” irányítjuk az egészet. Továbbá roppant fontosak, akik ide visszajárnak. Már van „saját” házaspárunk is, akik nálunk ismerkedtek meg pár éve, s a palkonyai templomba visszajöttek összeházasodni. Valaki pedig azt mondta: olyan, mintha 360 napig lennének valahol a világban, aztán öt napra hazajönnek. Ez a „hazajönnek” – engem nagyon szíven ütött.

Bérczes László – kölcsönvéve Bukta Imre Másik Magyarország kiállításának és az abból készült filmnek a címét – arról is szólt, hogy erre az öt napra itt tényleg meg tud valósulni egy másik Magyarország. És nem politikáról van szó, hanem arról: ez az időszak olyan, ahogy amúgy jó lenne élni. Ami ugyan nagyon nehéz, sokszor lehetetlen, ám épp ezzel függ össze az, hogy visszatérnek az emberek – „haza”, mindenféle értelemben.

Az érem másik oldala ugyanakkor, hogy az ide érkezők mellett mennyire vált fontossá a helybélieknek az Ördögkatlan, mennyire élteti őket, akár egyszerűen kereseti lehetőségképpen. Ennek is megvolt a maga veszélye eleinte, hiszen sokan vélhették úgy helyben, hogy na, „lejönnek” a pestiek, és csinálnak maguknak egy jó kis bulit. Eleinte néztek, szemlélődtek, hogy mi ez, nekik mi közük lesz hozzá, ám az évek teltével nőtt a helyi lakosok szimpátiája. Egyrészt ők is vásárolnak – kedvezményes – bérleteket; akadt olyan 82 éves néni, aki megköszönte, hogy életében először vehetett részt színházi előadáson. Vagy azok a nézők, akik egy műsor kedvéért Nagyharsányról átmentek Palkonyára – alig néhány kilométerre, szintén életükben először vizitáltak a szomszéd faluban.

De egyre többen látják meg a fesztiválban az üzleti lehetőséget, szoba- vagy sátorhely-kiadással. A nagyharsányi boltocska tulajdonosa tavaly már nem is titkolta, hogy ebben az öt napban nagyobb bevételt csinál, mint amúgy egész évben. A kitelepülések bérleti díja pedig szinte egy az egyben a helyi önkormányzatokhoz folyik be – és ez öröm a szervezőknek, elvégre jobbára szegény falvakról van szó.

Bérczes Lászlóék szeretnék, ha sok olyan esemény lenne, ami ott születik.

– Ami nem egy késztermék, és ez tán furcsán hangzik egy műalkotás esetében; de mindig nagyon izgalmas, ha úgy tudjuk összehozni a programokat, hogy ott születnek meg, még ha előre készültek is rá. Vagyis olyasmi, ami nem pótolható. Amire nem mondhatják azt, ha nem tudtam megnézni itt, majd megnézem másutt, máskor. Mert ezek csak itt történnek meg, itt kell lenni hozzá. Idén is kínálunk ilyesmit, A nagyharsányi menyasszony című produkciót; vagy a 100 éves Hrabalra emlékezve lesz egy olyan esemény, ami külön izgalmas amiatt, hogy tényleg nem tudjuk, miképp fog sikerülni. Minden nap lesz egy színészünk, aki Pepinként felmászik a nagyharsányi gyárkéményre és onnan fog rikácsolni, miközben Grisnik Petra szőke haját lobogtatja a szél!