Heltai Jenő verse jutott eszembe, amelyet a Kerepesi útról írt: hogy olyan az, mint maga az élet. Az ember háromszor megy végig rajta, hisz elején a kórház, közepén a színház, végén a temető. Az út persze ugyanaz, csak mi változunk közben, nem is keveset.

Van aki a regényre esküszik, és meg nem nézné a belőle készült filmet, vagy ha mégis, megvetően nyilatkozik, hogy hát persze meg sem közelíti az alapművet... És van, akinek egyszerűbb, kellemesebb filmen befogadni egy történetet. Az ínyencek viszont egyforma lelkesedéssel vetik magukat mindkét változat élvezetébe. Nos ők most igazán szerencsések, mert két frissen megjelent könyvnek a filmes feldolgozását is megnézhetik a mozikban. Új könyvek, új filmek!

A francia Oscar-díjnak számító César-díj idei nagy győztese Jacques Audillard rendező A próféta című börtöndrámája, amely kilenc szobrot nyert el a szombat este Párizsban rendezett gálán. A 13 jelölést követően ezt az alkotást találta a legjobb filmnek és a legjobb rendezésnek a francia Filmakadémia. A főszerepet alakító 28 éves Tahar Rahim pedig két Césart is átvehetett: a legjobb férfi reménységnek és a legjobb férfi alakításért járót. A párizsi Théatre de Chatelet színházban - immár 35. alkalommal - osztották ki a César-díjakat, amelyeket a francia filmes szakma közel négyezer képviselője húsz kategóriában ítélt oda az előző évben moziba került alkotásoknak.

Bagdadban vagyunk, törmelékek, üvegcserepek, autóroncsok, bombatölcsérek között. A főszereplő itt a kockázat. A bizonytalanság. Az időzítés kiszámíthatatlansága válik dramaturgiai elemmé. Feszültségnövelő adrenalinlöketté.

Az Amerikai Operatőrök Társáságának (ASC) tekintélyes folyóirata, az American Cinematographer áprilisi számában az Erdély Mátyás által fényképezett A repülés története című Kenyeres Bálint-filmet méltatja - írja közleményében a Magyar Filmunió.

A Bauhaus ma hívószó az építészetben, az iparművészetben, a műtárgy-kereskedelemben. És persze a lakáspiacon: internetes ingatlanportálok kiemelten jegyzik a Bauhaus-házakat. Gondoljunk csak, mondjuk, az Újlipótváros vagy a Margit körút lapos tetős bérházaira, a pasaréti Napraforgó utcai villasorra – ők e stílus védjegyei. Ám azt kevesen tudják: vidéken Pécs a Bauhaus központja. A baranyai városhoz hét olyan művész kötődik, akik közül többet is a Bauhaus-iskola legnagyobbjaiként tartanak számon. Idén Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában nemzetközi konferenciákkal, monográfiákkal s egy átfogó nagykiállítással emlékeznek világhírű „bauhauslerjeikre”. HERSKOVITS ESZTER írása.

Olyan, mintha folytatásos történetet írnék. Legutóbb egy francia repülőről és íróról (Antoine de Saint-Exupéryről), akit egy német pilóta – utóbb őszinte sajnálatára – lelőtt. Most pedig arról a politikusról, aki a sikeres vadászrepülőt kitüntette a vaskereszt lovagkeresztjével. Göringnek hívták.

Népekről szóló közhelyek között mindig is fontos szerep jutott annak a kritériumnak, hogy milyen a viszonya a harchoz, az erőszakhoz, a háborúhoz. Bár jól tudjuk, hogy minden klisé sántít, az olaszokat aligha sorolják a „katonás”, „vasfegyelmű” népekhez, sőt, inkább úgy tekintenek rájuk, hogy lelkük mélyén utálják a drillt, a hadsereg rideg esztelenségét és mindent ami ehhez kötődik.

Bármennyire elszomorító is, hosszú-hosszú hetek, de lehet, hogy hónapok óta nem tudok magammal foglalkozni. Nem érdekel az idő, nem érdekel a haza, fütyülök a holnapra. Nem nyugtalanít semmi, és már nem izgatom magam: nem tudok cikkecskét kanyarítani az életemből. Még egy rövidke írás erejéig sem tudok magamra koncentrálni.

Koltai Lajos rendező-operatőr úgy tűnik, unokázik, kutyázik, nyugisan telnek napjai. A látszat csal. Mindeközben ugyanis lázasan tárgyal, számos filmötletet próbál nemzetközi koprodukcióban tető alá hozni.

Soha ennyi eredeti Caravaggio-művet nem állítottak még ki egyszerre, egy helyen, mint a szombaton, február 20-án Rómában a Scuderie del Quirinale palotában nyílt tárlaton, amellyel az itáliai barokk festészet zsenije halálának 400. évfordulójára emlékeznek, dacolva az alkalom szülte konkurenciával.

Mogyorósi Gézát nem kell bemutatni lapunk olvasóinak, hiszen évtizede jelennek meg nálunk (is) Németországból küldött tudósításai.

Török film kapta a berlini nemzetközi filmfesztivál, a Berlinale fődíját, az Arany Medvét szombat este. A Werner Herzog német rendező vezette nemzetközi zsűri a török Semih Kaplanoglu, Honig (Méz) című filmjét részesítette a legnagyobb elismerésben. A film egy anatóliai gyermek életén keresztül a környezetre leselkedő veszélyeket mutatja be. Az idén 60 éves Berlinale történetében 46 év óta először kapott török film ismét Arany Medvét. A nemzetközi zsűri a legjobb rendezőnek járó Ezüst Medvét a svájci házi őrizetben lévő Roman Polanskinak ítélte, a The Ghost Writer (Szellemíró) című filmjéért.

A visszhang ismeretében felajzva ülünk be a nézőtérre: feszült, dialógusra épülő, mai drámát fogunk látni. Sorsunk a hősökével együtt teljesedik be: más emberként fogunk kijönni a moziból.

Montalbano felügyelő alakjának megteremtője, Andrea Camilleri kétségkívül a legsikeresebb író ma Olaszországban. Könyveit millió számra veszik, holott még az úgynevezett „best-sellereket” is legtöbbször ötszámjegyű eladási példánnyal jegyzik. A veterán író most már azt is megengedheti magának, hogy új könyvét nem hagyományos kiadónál, hanem egy újraindult irodalmi folyóirat mellékleteként publikálja.

Utoljára pár éve adott ki saját lemezt Durms Poetica címmel.
De azóta is rendszeresen koncertezik itthon és szerte Európában. Zenei, zeneszerzői és zenepedagógusi munkásságát díjazták már a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével is. Számos formációban játszotta a dzsesszt, pergette a dobokat. Másféle brancsnak sosem volt tagja. Nemrég koncerttel ünnepelte hatvanötödik születésnapját, a szűkszavú beharangozás ellenére is népes közönség előtt a Művészetek Palotájában. SZTANKAY ÁDÁM írása.

Kőszáli profi itt mindenki: pontosan tudja és még pontosabban teszi a dolgát. Az író, a rendező, a színész, a díszlet- és a jelmeztervező, az ügyelő és a néző egyaránt.