A Bauhaus fellegvára
A Bauhaus ma hívószó az építészetben, az iparművészetben, a műtárgy-kereskedelemben. És persze a lakáspiacon: internetes ingatlanportálok kiemelten jegyzik a Bauhaus-házakat. Gondoljunk csak, mondjuk, az Újlipótváros vagy a Margit körút lapos tetős bérházaira, a pasaréti Napraforgó utcai villasorra – ők e stílus védjegyei. Ám azt kevesen tudják: vidéken Pécs a Bauhaus központja. A baranyai városhoz hét olyan művész kötődik, akik közül többet is a Bauhaus-iskola legnagyobbjaiként tartanak számon. Idén Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában nemzetközi konferenciákkal, monográfiákkal s egy átfogó nagykiállítással emlékeznek világhírű „bauhauslerjeikre”. HERSKOVITS ESZTER írása.
De mi is az a Bauhaus?
Walter Gropius német építész 1919 tavaszán Weimarban egyesítette az ipar- és képzőművészeti iskolát. Bauhausnak nevezte el az új, szabad szellemű, kreatív intézményt: összekapcsolták az elméletet és a gyakorlatot, az építészetet, a művészeteket a modern technikai megoldásokkal. Mai kifejezéssel: innovációra biztatták a diákokat. A professzorok „mesterek” voltak, a tanszékek „műhelyek”. Gropius tudniillik úgy gondolta: a művész és az építész legyen egyben „kézműves” is.
Az intézményt aztán Gropius – részben politikai kényszerből, részben nagyobb anyagi támogatás, megrendelések reményében – Dessauba költöztette. Olyan művésztársakkal oktatott együtt, mint Johannes Itten, Paul Klee, Oskar Schlemmer és Vaszilij Kandinszkij. A Bauhausban tanított Moholy-Nagy László is, akit máig az iskola legnagyobbjai között tartanak számon. És ott kezdte pályáját a pécsi Breuer Marcell is, aki aztán Amerikában lett világhírű építész. A pécsi művészek közül a Gropius-műhelyhez csatlakozott még Weininger Andor (építész-festő-formatervező), Forbát Alfréd (építész), Molnár Farkas (építész-festő-grafikus), Fodor Etel (fotográfus), Stefán Henrik és Johan Hugó (festőművész).
Nem véletlenül mondják: a magyar Bauhaus vidéki fellegvára Pécs. De vajon miért épp itt virágzott ennyire a modern funkcionalista művészet?
Várkonyi György művészettörténész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum főmuzeológusa úgy véli: ebben – a szerencse mellett – szerepet játszhatott a város multikulturális jellege. Magyarok, szerbek, horvátok, svábok, zsidók éltek itt békében. Összetartó közösséget kovácsoltak a történelmi események is. Kevesen tudják: 1918 és ’21 között Baranya megye nem tartozott Magyarországhoz; a párizsi béketárgyalások befejezéséig ideiglenesen a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság csapatai állomásoztak itt. A pécsiek akkoriban csak vízummal utazhattak Budapestre.
Ebben a zárt szellemi közegben alakult meg a Pécsi Művészkör, amely a magyar avantgárd aktivista-expreszszionista irányához tartozott. Alapítója, Dobrovics Péter festő – aki 1921-ben a csupán hat napig fennálló Baranyai Köztársaság elnöke is volt – jó viszonyban volt Kassák Lajossal. A Pécsi Művészkör – mondja Várkonyi György – voltaképpen „szellemi bölcsője” volt azoknak az alkotóknak is, akiknek a pályája később a Bauhausban teljesedett ki.
A húszas években a fiatal pécsi művészek – a Horthy-korszak erősödő baloldal-ellenessége és részben a numerus clausus miatt – külföldre távoztak. Néhány évre Weimarban, illetve Dessauban folytatták.
Forbát Alfréd félbehagyta budapesti műegyetemi tanulmányait, Münchenben diplomázott. Majd Gropius munkatársa lett, később önálló tervezőirodát nyitott. Weimarban részt vett a Bauhaus-lakótelep tervezésében. Ahogy Gropius gondolta: a jövő új épületének „egy alakban kell egyesítenie mindent, építészetet, szobrászatot és festészetet”.
Forbát tervezett Berlinben lakónegyedet, de Görögországban menekültek befogadására alkalmas favázas házakat is. Miután hazatért, 1933 és ’38 között Pécsett tevékenykedett, elsősorban lakóházakra, családi villákra kapott megrendeléseket. Aki mostanában Pécsre látogat, Európa Kulturális Fővárosába, annak ajánlunk egy „Forbát-sétát”, megtekinteni a nevéhez kötődő Bauhaus-épületeket. Némi elfogultsággal külön javasoljuk a Bálványi-villát, amelyet Forbát Bálványi Endre nyugalmazott tábornok számára tervezett.
A pécsi építész 1938-ban, az első zsidótörvény miatt Svédországba emigrált, ahol idővel a várostervezés atyja lett.
