Másfél milliárd forintot költhetett Kerényi Imre a Nemzeti Könyvtárra, s nemrég újabb háromszázmilliót ítéltek oda a projektnek. Az Index a idézi, mely szerint feleslegesen költik ezt a pénzt. Kerényi a Magyar Nemzetnek többek között azt mondta, hogy jó lenne egy kis diktatúra, hadd fordítgassanak az írók szépirodalmat a börtönben, mint Göncz Árpád.

Uralkodócsaládban tizenharmadik gyermekként születni, nos, az álmoskönyvek szerint az ilyesmi nem túlzottan szerencsés dolog. Esélye sincs arra, hogy valaha is a hatalom közelébe kerüljön, viszont elszenvedhet minden olyan korlátot, ami az effajta születéssel jár.

Három éve nyílt meg a Rózsavölgyi Szalon. Már indulása után szinte azonnal a fővárosi művészeti élet egyik fontos helyszínévé vált. Vannak itt irodalmi estek, dzsesszklubok, de a közönség leginkább a színházi előadásokat imádja. Csak saját produkciókat játszanak, ősbemutatókat is. A legnagyobb színészektől a pályakezdő tehetségekig mindenki szívesen fellép itt. A szalon tulajdonosa és művészeti vezetője, Zimányi Zsófia korábban tizenöt évig igazgatta a Budapesti Tavaszi Fesztivált. Azt mondja: soha nem volt annyira szabad és független, mint most.

Sztárok: ez a Médiakutató című folyóirat ez évi első számának fő témája.

Nemrég került fel egy írás a 168 óra oldalára a magyar labdarúgó bajnokság egészen siralmas látogatottsági adatairól, miszerint a legutóbbi forduló nézőszáma 21.385 volt, (nem az átlag, hanem az összes!) szóval itt a remek alkalom, hogy egy kis sót szórjak a sebbe.

Egressy Zoltánnak Törőcsik András volt a kedvenc focistája. Egressy új regénye, a Lila csík, fehér csík mégsem az Újpesti Dózsa egykori középcsatáráról szól, s nem is focikönyv, noha a szerzőt kétségkívül érdekli a futball. A Sóska, sültkrumpli című színdarabjának például egy játékvezetői öltöző a helyszíne – két félidő között.

A Mad Max-filmek eredeti rendezője, George Miller ismét visszatér az országúti harcos új kalandjaival, amely továbbra is a jól ismert posztapokaliptikus világban játszódik. Bár az nem világos, hogy a Mad Max: A harag útja vajon a Mad Max-sorozat negyedik részének tekinthető-e, vagy a második rész egyfajta remake-jének, vagy esetleg teljes újragondolás, egy dologban viszont biztosan lehetünk: ez az utolsó rész hatalmas mestermunka, egyértelműen a sorozat megkoronázása és az év akciófilmje.

Elhunyt vasárnap Marcus Belgrave dzsessztrombitás, akire sokan a detroiti dzsesszközösség patriarchájaként tekintettek.

A Magyarországon élő angol rendezőnek Sopronban forgatott, számos itteni közreműködővel készült filmje nekem alapos csalódás. Olyanfajta kísérletnek látom, amely laboratóriumi körülményeket komponál hősei köré, ketreccel, steril, befagyott, érzéketlen külvilággal, olyannal, ami szinte nincs.

Kevés filmrendező van, akinek a neve annyira összeforrott egyetlen művével, mint Orson Wellesé Az aranypolgárral (Citizen Kane). A film mítosza óriási. 1958-ban beválasztották a „brüsszeli tizenkettőbe”, egy évtizeddel később pedig egyenesen a világ legjobbjának kiáltották ki.

A Saul fia lenyűgöző film, soha nem láttam még ilyet – mondta vasárnap este az MTI-nek Sophie Marceau francia filmszínésznő a 68. cannes-i fesztivál zsűrijének tagja.

Miközben a filmgyártásban a nőket sújtó egyenlőtlenség idén is az egyik fő téma a cannes-i fesztiválon zajló vitákban, a legkiemelkedőbb filmek olyan nőkről szólnak, akik a férfiak által irányított világban sikeresen veszik kezükbe a sorsukat.

Nemes Jeles László első filmje, a Saul fia nyerte el a Nemzetközi Filmkritikusok Szövetségének (FIPRESCI) díját a 68. cannes-i filmfesztiválon.

„A demokráciának olyan emberekre van szüksége, akik kritikus kérdéseket tesznek fel, akik megmondják a véleményüket”, olvasható a nemzetközi verseny felhívásában. Erre tanítják a magyar fiatalokat évek óta – a németek. A „Vitázik a világ ifjúsága” versenyének volt már magyar győztese és a hazai döntő idei nyertesei is jó eséllyel indulnak a nemzetközi mezőnyben.

Vácott él, nemrég volt önálló tárlata a városban. Egyébként osztrák galéria csapatához tartozik, képeit világszerte kedvelik, vásárolják. Nógrádi kisvárosból indult, fotók inspirálta stílusa kapcsán a hiperrealizmus, retró és szocreál sajátos harmóniáját szokták említeni. Témái gyakran reflektálnak társadalmi történéseinkre. Utóbbi kapcsán mondja: a képzőművészet elvben univerzális nyelvét másként kódolják itthon, illetve a nyugatosabb kultúrákban.