A női filmek hódítanak Cannes-ban
Miközben a filmgyártásban a nőket sújtó egyenlőtlenség idén is az egyik fő téma a cannes-i fesztiválon zajló vitákban, a legkiemelkedőbb filmek olyan nőkről szólnak, akik a férfiak által irányított világban sikeresen veszik kezükbe a sorsukat.
A világ legrangosabb filmes seregszemléje évtizedek óta idén először nyílt meg egy női rendező filmjével, a felnőtté válásról szóló Latêtehaute című francia drámát Emmanuelle Bercot készítette Catherine Deneuve-vel a főszerepben. Az alkotás nem aratott igazi sikert, hasonlóan a hivatalos versenyprogram két másik női rendezőjének, Maivenn (MonRoi) és ValérieDonzelli (Marguerite et Julien ) című alkotásaihoz. Mindkét francia rendezőnő szerelmes történetet vitt vászonra, de inkább giccsesen, mint hitelesen.
ThierryFrémaux művészeti igazgató idén is vitát kavart interjúival, amelyekben azt hangoztatta, hogy nagyon kevés a női filmrendezők száma a világon. Ugyanakkor leszögezte, hogy a mustrára érdemük szerint és nem a női rendezők előretolásának szándékával válogatták a filmeket.
A legsikeresebb filmek viszont éppen olyan nőkről szólnak, akik fellázadnak a férfiak által irányított társadalmi berendezkedés ellen. Ilyen a versenyen kívül bemutatott Mad Max A harag útja című negyedik részének Furiosa császárnője, akit CharlizeTheron dél-afrikai színésznő alakít, a Rendezők Kéthete programban versenyző Legújabb testamentum című belga vígjátékban Isten lánya vagy a török kamaszlányok a Mustang című filmben, valamint a Nahid című iráni dráma főhősnője az Un certainregard (Egy bizonyos nézőpont) című válogatásban.
A teljes mezőnyből azonban kiemelkedik az elegáns és finom stílusáról ismert amerikai Todd HaynesCarol című drámája, amelyeta hivatalos versenyprogramban mutattak be az Oscar-díjas ausztrál CateBlanchettel és A tetovált lány amerikai változatából ismerős Rooney Marával a főszerepben. Az Arany Pálmára is esélyesnek tartott leszbikus szerelmi mozi PatriciaHighsmith 1952 álnéven megjelent regényéből készült, a magyar származású, elismert színpadi szerző, Phyllis Nagy adaptációjában.
Az 1950-es évek elején New Yorkban élő Carol Aird, egy válófélben lévő, érett, de törékeny nagypolgári nő, akit férje a gyermekükkel való zsarolás árán is szeretne megtartani. Az asszony egy áruházban találkozik a fiatal ThereseBelivettel, a játékosztály eladójával, aki a helyét keresi a világban, fotósnak készül és nem biztos a barátja iránti érzéseiben. A két nő első látásra egymásba szeret, a vonzalom érzékelhetően kölcsönös.A szerelemi viszony óvatos és lassú kialakulását egy olyan korban, amikor a homoszexuális kapcsolat még számos társadalmi akadályba ütközött, nagyon finom, apró részletekkel mutatja be a rendező, elsősorban a szereplők belső lelki világára koncentrálva.
A sárgás és rózsaszínesmeleg színekből létrehozott retro hangulatú dizájnvilág is nagyban hozzájárul az 1950-es évek amerikai hangulatának tökéletes megidézéshez a filmben. Ebben a vizuális világban minden beállításban felfedezhető egy tükröződő felület (tükör vagy ablak), amely állandóan szembesíti a társadalmi konvenciókat nem szándékosan felrúgó nőket saját magukkal, illetve a róluk kialakult képpel.A kritikák mindenekelőtt a két színésznő nagyon visszafogott, apró rezdülésekre épülő játékát értékelték, ami a legjobb női alakítás díjára is esélyessé teszi filmet.
