A kultúra nem luxus
Három éve nyílt meg a Rózsavölgyi Szalon. Már indulása után szinte azonnal a fővárosi művészeti élet egyik fontos helyszínévé vált. Vannak itt irodalmi estek, dzsesszklubok, de a közönség leginkább a színházi előadásokat imádja. Csak saját produkciókat játszanak, ősbemutatókat is. A legnagyobb színészektől a pályakezdő tehetségekig mindenki szívesen fellép itt. A szalon tulajdonosa és művészeti vezetője, Zimányi Zsófia korábban tizenöt évig igazgatta a Budapesti Tavaszi Fesztivált. Azt mondja: soha nem volt annyira szabad és független, mint most.
A Rózsavölgyi Szalont három évvel ezelőtt a költészet napján nyitották meg, április 11-én. Azóta nyolcszáz előadásukat több mint ötvenezren látták.
– Ez minden várakozásunkat felülmúlja – mondja Zimányi Zsófia, a szalon tulajdonosa és művészeti vezetője.
Induláskor úgy tervezték, a kamarazenéé lesz az egyik főszerep. A közönségnek másra volt igénye: nem tudnak annyi színházi előadást játszani, amennyi elég lenne. Már azt is bevezették: a legsikeresebb produkciókat délután és este is előadják. Így megy például Jordán Tamás és Alföldi Róbert játékával Az utolsó óra, amely több mint száz előadással toplistás a Rózsavölgyiben. Telt házas a Romance.com is, amely az internetes párkeresés rejtelmeibe vezet be. Az örökifjú szerelmes pár szerepeiben Molnár Piroska és Jordán Tamás.
Tehetséges fiatalok is lehetőséghez jutnak a szalonban. Szakonyi Károly Örvény című művében Bánfalvi Eszter megkapó szenvedéllyel játssza Dosztojevszkij szerelmét. Partnere Kaszás Gergő. És sokszor a nézők között játszanak a színészek, ami nekik is komoly megmérettetés. A Rózsavölgyi mindemellett a társasági élet színhelye, előadások előtt és után beszélgetni lehet az alkotókkal.
Zimányi Zsófia családi hagyományokat is folytat. Nagypapája, Zerkovitz Béla zeneszerző a Royal Orfeumot igazgatta valamikor. Imádta a művészeket, s akkora nemzetközi elismertsége volt, hogy a kedvéért Josephine Baker is eljött Budapestre. A magyar „slágergyáros” 1948-ban meghalt: Zsófi még nagyon kicsi volt akkor. Nem maradt emléke a nagypapáról. Zerkovitz nagymamáért viszont rajongott, különösen azt szerette, amikor a régi idők pesti szalonvilágáról mesélt. Nagyszülei Délibáb utcai lakásában minden vasárnap összejövetelt rendeztek: színészek, zenészek léptek föl.
A nagymama vitte őt először az Operaházba is, ahol Zsófi édesanyja volt az egyik művészeti titkár. A kislány elbűvölten hallgatta a legnehezebb Wagner-előadásokat is. Zongorázni is tanult. Ám amikor egyik barátnője elmondta neki, ő gyakorlás nélkül is lejátszik mindent, Zsófia inkább abbahagyta a zongoraleckéket. A baletthez sem érzett elég tehetséget, pedig Feleki Kamill táncosnő felesége oktatta. A színészet is vonzotta, de meg sem próbálta a felvételit. Nem akart mellékszereplő lenni. Született pesszimista volt, s ez csak jóval később változott meg benne.
Magyar–német szakon szerzett tanári diplomát, de igazi közege a művészvilág maradt. Az Interkoncerthez került, könnyű-, majd komolyzenészek, operaénekesek külföldi turnéit szervezte. Az előadók hozzá fordultak családi, lelki problémáikkal is.
– Szerettem volna beiratkozni pszichológia szakra, de az Interkoncertnél azt mondták, már elég diplomám van, nem akartak plusz szabadságot adni.
Zimányi nem szépíti a múltat: a Kádár-korszak állami zeneügynökségét a művészek többsége nem szerette. Úgy gondolták, ha sikerük van külföldön, az az ő érdemük, ha pedig gyengén szerepeltek, az a menedzserük hibája.
– Zenei ügynöknek lenni nem hálás feladat. De én meg tudtam érteni a művészeket, és úgy érzem, ők is elfogadtak. Amikor 1989-ben megszűnt az Interkoncert állami monopóliuma, Polgár László, Kováts Kolos, Gulyás Dénes, Kincses Veronika operaénekesek felkértek, hozzunk létre egy magánügynökséget, s legyek az impresszáriójuk.
Így alakult meg Magyarország és Kelet-Közép-Európa első privát impresszárióirodája, a Pentaton. A világjáró magyar énekesek mellett sok fiatal nemzetközi karrierjét egyengették. Aztán Zsófiát ’96-ban kinevezték a Budapesti Fesztiválközpont Kht. ügyvezető igazgatójává. Tizenöt évig volt a vezetője. Irányítása alatt a fesztivál Európa egyik legjelentősebb kulturális rendezvénye lett: 2005-ben megkapta Európa Kulturális Díját is. Közben a Pentaton ügyvezetését átadta egyik kollégájának, Lőrinczy Györgynek, aki ma már az Operettszínház főigazgatója.
Zimányi sikerének egyik titka: mindig profi csapatot épített maga köré. Az Interkoncert idejében még rengeteget utazott külföldre, ám miután átvette a Tavaszi Fesztivál irányítását, inkább ifjú kollégáit utaztatta. Megbízott az ízlésükben, hallgatott szakmai javaslatukra. Hozzájuk tartozott a Budapesti Őszi Fesztivál is: művészeti vezetésére akkor Kovalik Balázs operarendezőt kérte föl.
Zimányi sok szempontból megelőzte a korát. Ma már egyre többen felismerik: a kultúra nem luxus, hanem az egyik leghasznosabb társadalmi befektetés is. Az ő vezetése alatt a Tavaszi Fesztivál az állami támogatások sokszorosát hozta vissza az országnak, például a turisztikai bevételekből. Eredményeit itthon is elismerték, nem csak kitüntetésekkel: 2009-től a Thália Színház ügyvezetésével is megbízta a Fővárosi Önkormányzat.
Két évvel később Zsófia visszavonult. Ám a visszalépés számára új korszak kezdetét jelentette. Végiggondolta az életét: szinte mindent elért a szakmában és a magánéletben is. (Férje, Kolosi Tamás a TÁRKI alapítója, a Líra Könyv Zrt. vezetője. Fia, Kolosi Péter az RTL Klub programigazgatója. Lánya, Kolosi Beáta a Líra vezérigazgatója.) Gyerekei felnőttek, unokái már nagyok. Zsófia azonban nem akarta otthon ülő nyugdíjasként tölteni az idejét. Sokszor eszébe jutottak nagymamája történetei a Délibáb utcai szalonjukról. Úgy döntött, nagyanyja nyomdokaiba lép. Létrehoz egy olyan magán művészeti szalont, amely önfenntartó kulturális intézményként is képes működni. Tisztában volt vele: vállalkozása legfeljebb akkor lenne nyereséges, ha bulvárt is játszanának. Ám a minőségből nem volt hajlandó engedni.
A Rózsavölgyiben Zimányi a művészeti vezető: mindent ő talál ki a pódiumbeszélgetésektől az új bemutatókig. Ő készíti el az éves költségvetést is. Saját produkciókat kell létrehozni, de hárommillió forintnál egyetlen produkcióra sincs több. Ez körülbelül egyharmada annak, mint amennyibe az előadás állami színházban kerülne.
Nevetve meséli a nagypapájáról szóló családi anekdotát. Amikor Zerkovitz hazaért a Royal Orfeumból, azonnal bevett egy fejfájás elleni Piramidont. Ő ugyanis hatalmas, pazar díszleteket képzelt el, aztán jött Kovács úr, a gazdasági igazgató, és szinte mindent kihúzott az „álmok listájáról”. Zsófiánál viszont az álmodozás és a racionalitás jól megfér egymás mellett.
– Nem tudunk annyit fizetni a művészeknek, mint más teátrum. Az egyik legnagyobb sikernek azt tartom, hogy ennek ellenére szívesen jönnek hozzánk játszani.
Amit anyagiakban nem tudnak megadni, kedvességgel, odafigyeléssel próbálják pótolni.
A szűkös büdzsé ellenére Zimányiék két éve belevágtak a bővítésbe. Miután a főváros botrányok közepette bezárta a Sirály független műhelyt, Zimányiék biztosítottak neki új játszóhelyet. A vállalkozásaikhoz tartozó Líra Könyváruház Dohány utca felőli végében kialakították a Hátsó kapu nevű klubot, amelyet a Sirály egykori vezetője, Szalai Szabó István irányít. Zimányiék nem puszta szakmai szolidaritásból segítettek. A Rózsavölgyi szecessziós terébe nem illenek alternatív előadások. Pedig – vezetője szerint – a jelen alternatív művészeiből lesznek a jövő klasszikusai.
Zimányi Zsófia úgy érzi, soha nem volt még annyira szabad, mint most. Reggelenként tornázni jár, délután otthon olvas – angolul, németül, olaszul, oroszul is –, hogy kiválassza a következő szezon darabjait. Régebben tele volt a mobilja világsztárok és impresszáriók számaival. Ma már szűkebb a névlista, ám nem zavarja. Élvezi a függetlenségét: nem kell döntnökök és „felettes szervek” elvárásainak megfelelni. Csak önmagának és a közönségnek. Ez a legszebb – és persze a legnehezebb.
