Sztárok
Sztárok: ez a Médiakutató című folyóirat ez évi első számának fő témája.
Igaz, ezt a témát érthetően egyébként is kedvelik a Médiakutatónál, s nemcsak azért, mert a modern média egyik legérdekesebb és egyben legtitokzatosabb témája ez, melyhez a tudománynak is lesz még elég hozzátenni valója, hanem azért is, mert a Bajomi-Lázár Péter főszerkesztette periodika egyik célja éppen az, hogy ne csak a szakembereknek, hanem a média iránt érdeklődő nagyközönségnek is szóljon, s az efféle témaválasztás ezt a törekvést is támogatja. (De ha már erre indultunk, jegyezzük meg, hogy a másik cél kétségkívül a legmagasabb szakmai igények kiszolgálása. És e kettő, bizony, nem simul mindig könnyedén össze. Ez persze nem csak a média kutatójának, a Médiakutatónak, a médiának is egyik alapproblémája.)
Tehát a sztárok: kezdetnek itt van mindjárt Carmen Sylva, más néven Erzsébet királyné, igaz, csak névrokona a miénknek. Ő Románia trónján ült, I. Károly király feleségeként. Szabadidejében pedig sztárírónőként működött. Sztársága persze nem tehetségéből fakad (noha nem volt teljesen tehetségtelen), hanem társadalmi státusából – illetve e hagyományos státus áttöréséből. Török Zsuzsa Korona és lant című cikkéből azt is megtudhatjuk, hogyan építette fel magát, hogyan szervezte sztárrá a nagyratörő neuwiedi hercegnő. (Az okok között a legérdekesebb a román királyság fiatalsága: ő még megengedhet magának olyasmit is, amit a szintén verselő Sissy nem.)
Kassay Réka a mesehősök és a nemi szerepek kapcsolatát elemzi a gyermekműsorokban, egy városi (kolozsvári) és egy vidéki (tordaszentlászlói) iskola tanulóinak empirikus vizsgálatával. A tanulságok, ahogy mondani szoktuk, tanulságosak, de az olvasó kíváncsi lenne rá, hogy miként festene mindez, mondjuk, egy svájci vizsgálatban. (Végül is a Barbie-ról és a Csillagok háborújáról van szó.)
Sárdi-Bak Ivett James Bennett kötetét mutatja be, mely az ismert televíziós személyiségekhez fűződő nézői viszonyt elemzi, Sipos Balázs pedig újabb fejezettel gazdagítja formálódó Amerika-könyvét: ezúttal mint utópiát és disztópiát vizsgálja az Újvilágot, persze kedvenc korszaka, a Horthy-rendszer szemüvegén át.
Nádas Sándor