Vásárhelyi Mária: Orbán méltósága
Az elmúlt napokban rekordsebességgel keringett a Facebookon egy fénykép, amelyen Magyarország miniszterelnöke látható. A felvételt a hatalmat alázatosan kiszolgáló, a gyűlöletkeltésben élen járó, a közszolgálatra vonatkozó törvényi előírásokat naponta meggyalázó állami televízió élő közvetítéséből nagyították ki.
Orbán Viktor ott áll egyedül a felcsúti Puskás Arénában, a neki épített VIP-páholyban, és a meccset nézi. Abban a stadionban, amelyet az 1800 lakosú falujában, közvetlenül a miniszterelnök háza mellé építettek az adófizetők 3,8 milliárd forintjából. A szektorok jól láthatóan ásítóan üresek, a 3816 néző befogadására alkalmas stadionban Orbán Viktoron kívül alig több mint százan voltak kíváncsiak a mérkőzésre. A felcsúti csapatban mindössze egy saját nevelésű játékos játszott, jóllehet a mögötte álló Puskás Akadémia az elmúlt években 14 milliárd forint támogatást kapott közpénzekből, elsősorban az utánpótlás nevelésére. Ezen a délutánon a teljes magyar futballvilág legnagyobb összeggel támogatott csapata, amely jelenleg a bajnokság utolsó harmadában tanyázik, tíz idegenlégióssal 0-0-s döntetlent játszott a vendég Debrecennel.
A fénykép hátterének ez a rövid leírása beszédesen szemlélteti azt a kis magyar abszurdot, ahogyan a miniszterelnök kóros futballszenvedélyét kiszolgálják politikai helytartói és a gazdasági elit nagy része. Gyakorlatilag éppen úgy mindent elmond egy diktátor fékezhetetlen és önmaga paródiájába forduló voluntarizmusáról, mint a körülötte nyüzsgők szolgalelkűségéről. És persze arról is, hogy a beleölt százmilliárdok ellenére miért ilyen szánalmasan gyenge és reménytelen a magyar futball.
Csakhogy ebben a fényképben ennél több van! A miniszterelnök ott áll idétlen sapkájában, és egyik ujjával a fogába ragadt ételmaradékot próbálja kipiszkálni. S miközben nézem a képet, egyre kényelmetlenebbül érzem magam. Mert ez a fotó nem csupán nevetséges, hanem megalázó is. És ez így egyáltalán nincs rendben! Tudjuk jól, hogy mindannyiunknak vannak rossz, illetlen pillanatai, mindannyiunkról készülhet hasonló fénykép. De én személy szerint senkiről, még az általam mélyen megvetett miniszterelnökről sem szeretnék ilyen képet látni. A másik ember esendőségéből gúnyt űző fénykép nemcsak méltatlan, hanem sokkal inkább szemlélteti az évődők tehetetlenségét és gyengeségét, mint a „célszemély” nevetségességét.
Meggyőződésem szerint Orbán Viktor az elmúlt években teljes morális válságba sodorta, gazdaságilag és politikailag is szétszakította az országot, szétverte a magyar demokrácia intézményrendszerét, elszigetelte Magyarországot a fejlett demokráciáktól, és néhány diktatúra szánalmas szekértolójává próbálja tenni, felszámolta a gazdasági verseny és a piacgazdaság működési kereteit, szörnyű károkat okozott az oktatási és az egészségügyi rendszerben, a hétköznapok szerves részévé tette a gyűlöletet, és legfontosabb politikai fegyverének a félelemkeltést tartja. Biztos vagyok benne, hogy hatalmának megtartása érdekében bármilyen tisztességtelen, erőszakos eszköz bevetésére is képes. És azt is tudom, hogy az ő önkényének megfelelni akaró vazallusai az elmúlt nyolc évben megszámlálhatatlan tisztességes, becsületesen dolgozó, tehetséges embert aláztak meg, tettek tönkre szakmailag és egzisztenciálisan kizárólag politikai okokból, és legalább ennyi tisztességtelen, a politikai lojalitáson túl semmiféle érdemi teljesítményt nem mutató, tehetségtelen embert juttattak érdemtelenül pozíciókhoz, pénzhez és hatalomhoz. Egy szó, mint száz, egyetértek azokkal, akik szerint Orbán az elmúlt évszázadok egyik legkártékonyabb hazai politikai szereplője. Bőven van tehát mit kritizálni tevékenységén, kontrollt vesztő populizmusa pedig egyre inkább köznevetség tárgyává válik.
Azt gondolom azonban, hogy a megalázás, ahogy senkivel, úgy Orbánnal szemben sem lehet fegyver. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink emberi méltóságát éppen úgy tiszteletben kell tartanunk, mint a barátainkét. Ha ezt a határt a kormánypártok lakájaihoz hasonlóan mi, demokraták sem tartjuk tiszteletben, akkor Magyarország végleg elviselhetetlen hellyé válik.
