Tamás Ervin: Barátok turizmusa
Megjelentek az idegenek az idegenforgalom működtetésében is – él a politikailag nem korrekt szójátékkal a turizmus szakavatott ismerője, mert rettentően bántja, hogy ebben az ágazatban is beköszönt az elitcsere.
Téved, aki azt hiszi, hogy a váltás a nagy öregeket érinti, akik a szocialista vendéglátásból érkeztek, mint az amerikai imperializmust ismét a szájára vevő Boross Péter. Nem, ők már korunk „hazaárulói”, akiket az új hullám most mégis elsodor. Kell a helyük, mert a hódításhoz nem elég szimplán a berken belüliség, még nemzetibbekre, azaz még szolgálatkészebbekre van szükség, akik levezénylik a megújulás nélkülözhetetlen elemeként szükséges tulajdonosváltásokat. Ezzel a körrel már február elején megtartották az első zártkörű konferenciát, amelyről a szakma csak utólag hallott. A ma már kormánybiztosként fungáló volt PwC-vezér (lásd: a cég az olimpiai pályázat fő előkészítője) a tanácskozást akkor civil kezdeményezésként jellemezte, amelynek fő követelménye az volt, hogy „ne legyen átpolitizálva”.
Két hónappal később mégis sikerült az ügyet átpolitizálni: leváltásokkal, kinevezésekkel megtörtént a szokásos centralizálás, hogy ettől fogva a turizmus is „meg tudjon felelni a kor kihívásainak”. Alig egy hónap telt el, mikor is tizenhárman kiléptek a gasztronómiai egyesületből, hogy megalakítsák a Pannon Gasztronómiai Akadémiát – az egyesület elnöke szerint megindult a tülekedés az állami pénzekért.
A kilépők egyik hangadója nem is köntörfalazott. Zsidai Roy: „Attól még, hogy valaki egy szuperguru és szakértő, nem biztos, hogy a döntéshozókkal neki kellene tárgyalni” – magyarázta a válást. (A minap a luxuséttermeket üzemeltető Zsidai várbeli központi konyháján az ellenőrök súlyos szabálytalanságok egész sorát tárták fel.)
A honfoglalásból kiveszi részét a felcsúti ember is. Az egyre több lábon álló Mészáros Lőrinc és népi zenekara komoly szereplőjévé válik az ágazatnak, érdekeltségei imponáló gyorsasággal szövik át a hotelszakmát – és további akvizíciói várhatók a bankokra adósság fejében ráragadt szállodák környékén. Várhatóan a gazdát cserélt Hunguest alapjain szökken majd szárba a régóta vágyott nemzeti szállodalánc.
A szakmát forradalmasító változtatások lényege itt is, mint bárhol másutt, a piac újrafelosztása – a hosszú távra szóló berendezkedés. A terjeszkedéssel párhuzamosan egymás után születnek olyan rendeletek, koncepciók, amelyek elősegítik a folyamatot. Az éttermi áfák csökkentését később követheti a szállodai szolgáltatások forgalmi adójának mérséklése, s nem meglepő az sem, hogy jövőre a kastélyok, műemlékek felújítását grandiózus adókedvezmények illetik, hiszen a Tiborcz- és Mészáros-közeli ki tudja, kik, de még a nemzetközi körözés alatt álló rokonszenves arab úr is szívesen vásárol elaggott kúriákat, udvarházakat – sikk ma kastélytulajdonosnak lenni. De mihamarabb rendet kell tenni a városnéző buszok háza táján is, hogy a szigorú feltételeknek majd csak a kiválasztottak tudjanak megfelelni.
A hol hivatalnak, hol részvénytársaságnak, mostantól pedig már ügynökségnek elkeresztelt központi intézmény sorra alakítja divízióit, külön lesz nemzeti rendezvényszervező, nemzeti kongresszusszervező, sportdivízió – frenetikus újítás, bár a szöveg régről ismerős: az állami bevételnövekedéshez a turizmus egészét lefedő új intézménystruktúra kell, amely egységes koordinációs, illetve marketingstratégiát követ, és kidolgozza „a jövőbeni magyar turizmus koncepciót”.
Ez viszont természetesen ismét a főbb szakmai fórumok megkerülésével születik, hiszen a rizsa mögött pontosan körülhatárolható üzleti érdekek húzódnak. A hvg.hu jól értesült újságírója szerint a sokat emlegetett tervezet lényege, hogy a felállítandó turisztikai vagyonkezelő cégeket a kormány kistafírozza: kapnak ingatlanokat, gyorsított határidőkkel lebonyolítható, csak a szűk kör számára elérhető pályáztatást és más kedvezményeket.
A Gergely Zsófia által megkérdezett szakértők leginkább azt találgatják, kire vagy mire szabva készül a törvény, hiszen rengeteg pénz vár elköltésre. A kormány meghatározná a fejleszteni kívánt térségeket, de nemcsak a kedvelt turistacélpontok lehetnek ilyenek, hanem gyakorlatilag bármi, ami szerintük „fejlesztéssel azzá tehető” – a lényeg, hogy felfuttatása „országos érdek” legyen. Nem elsősorban a hely, hanem a kiszemelt vállalkozás lesz frekventált – vélik a bennfentesek.
Stratégiaalkotás helyett tehát inkább a tippelés ad munkát a fantáziának. Most éppen az, hogy vajon kik fogják rátenni a kezüket azokra az állami és önkormányzati üdülőkre, amelyeket az állam eddig az Erzsébet-program keretében működtetett – ezután elárverez. Magyarán az eredetileg zömmel önkormányzati tulajdonban lévő ingatlanokat, amelyekben nyugdíjasok, szociálisan rászorulók pihenhettek kedvezményes áron, több lépcsőben magánosítják. Az érintett hotelek címeit pásztázva még az is kiderülhet, hogy újabb témát adhat majd Őszöd.
