Ónody-Molnár Dóra: Számok nélkül

2018. december 22., 06:00

Szerző:

„Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet” – ezzel a mondattal zárta le a vitát Orbán Viktor, amelyet Pokorni Zoltánnal, a Fidesz oktatási szakpolitikusával folytatott a köznevelési és szakképzési átalakításokkal kapcsolatban. Ez volt az utolsó pillanat, ameddig valaki hihetett abban, hogy a kormányzati döntésekben a tényeknek, a kutatási adatoknak, a nemzetközi tapasztalatoknak bármilyen szerepük lehet. Ez 2011-ben történt. Azt akkorra már tudtuk a miniszterelnökről, hogy soha semmiben semmilyen kompromisszumra nem hajlandó, a szakértelmet afféle ócska liberális trükknek tartja, de az azért sokakat meglepett, hogy egy párttársa, a korábbi oktatási miniszter érvelését így söpri le.

A tények, a kutatási adatok, a nemzetközi tapasztalatok, tehát a számok akkor már minden kétséget kizáróan mutatták, hogy tragikus következményei lesznek a közoktatási rendszer Orbán-féle átalakításának. Hiába mondják mostanában egyre többen a kudarcok láttán, hogy ezt vagy azt a fejleményt sajnos nem lehetett előre látni. Dehogynem lehetett. A legtöbb kutató jó előre megmondta, hogy igen, ez lesz a vége, hogy gyerekek tömegei fognak kiesni az iskolából, ha a tankötelezettség korhatárát 16 évre leszállítják. Így is történt. Azt sem értette senki, hogy miért löki oda a miniszterelnök annak az embernek, az iparkamara elnökének a szakképzést, aki minden mondatával bizonyítja, hogy fogalma sincs erről a területről. A választ tudjuk, azért, mert a számok őt sem érdeklik, viszont hasonlóan látja az életet, mint Orbán.

2011–2012 tájékán voltak, akik a válság miatti pénzügyi szigorral indokolták ezeket az intézkedéseket. Azzal ugyanis, hogy a szakképzésbe visszaállították a szocializmusból jól ismert hároméves tanoncrendszert és lerövidítették a tankötelezettség idejét, jelentős mennyiségű pénzt vontak ki az oktatásból. Ezzel egy időben a felsőoktatás területét is olyan kemény megszorítással sújtották, hogy még a mindenbe beletörődő és minden megalázást eltűrő rektorok is majdnem tiltakozni kezdtek. Ezekben az években indult el az a nemzetközi konjunktúra, amely a mai napig tart, miközben ömlött az országba Brüsszelből a fejlesztésre szánt uniós támogatás. Az évek óta tartó gazdasági növekedésből azonban az oktatás nem sokat profitált, a kormány legfeljebb akkora korrekciót hajtott végre, hogy megszűnjön az iskolákban a „krétaprobléma”.

Orbán Viktor és Pokorni Zoltán (háttal) beszélgetése az Országgyűlés 2018. július 9-i plenáris ülésén
Fotó: MTI/Beliczay László

Egyesek szerint a miniszterelnök nagyon is tisztában van azzal, hogy oktatáspolitikájának mi a következménye. Tudja, hogy ma a korábbiaknál is erőteljesebben határozza meg a gyerekek iskolai teljesítményét, tehát végeredményben az életét, hogy milyen családba születnek és melyik iskolába járnak. Tudja, hogy az átalakított szakképzésből olyan inasok kerülnek ki, akiknek nincsenek meg azok a készségeik, amelyek a munka világában ma már nélkülözhetetlenek. Tudja, hogy a diplomásoknak magasabb a jövedelmük, mégis csökkenti a felsőoktatásban tanulók és az érettségit szerzők számát.

A 16 évre csökkentett tankötelezettség brutális pusztításáról eleve igen korán értesülhetett. Már 2014-ben látszott, hogy tömegesen jelennek meg a 16-17 éves fiatalok a közmunkaprogramban. Tanulás helyett nekik az ároktisztítás jutott. Ugyanígy, jöttek az aggasztó adatok a felsőoktatásból is. Egyre kevesebb a felvételiző, miközben a legtehetségesebb érettségizők be sem adják hazai egyetemre a jelentkezési lapjukat. A fejlett országok oktatási rendszereit vizsgáló PISA-mérés 2015-ben kétségbeejtő adatokkal szembesítette a kormányfőt. Már amennyiben zavarja az a tény, hogy a 15 éves magyar diákok negyede funkcionális analfabéta.

A KSH friss kiadványából pedig azt tudhatta meg, hogy a 18–24 éves roma fiatalok kétharmada korai iskolaelhagyó volt a tavalyi évben, vagyis legfeljebb alapfokú végzettséggel rendelkezett. 2014 és 2017 között 57-ről 63 százalékra növekedett az arányuk. Ezzel párhuzamosan 2011 és 2016 között nőtt a gyermekvállalás a 15–19 évesek és a 35 évnél idősebbek körében. Jóval több tinédzser szült 2016-ban, mint 2011-ben. A demográfiával foglalkozó nemzetközi szakirodalomban ismert ez a jelenség, jellemzően olyan országokban figyelhető meg, ahol nagyok a társadalmi egyenlőtlenségek.

A számok tehát azt mutatják, hogy drámaian nő a tinédzserkori gyerekvállalás az alacsony iskolai végzettségű nők körében. És minél alacsonyabb az iskolai végzettség, annál nagyobb a növekedés a nyolc osztályt vagy még azt sem végzettek körében – állapítja meg az ország két legnevesebb demográfusa, akik közül egyik sem vádolható liberális elfogultsággal. Ám a számok mögött sorsok vannak, gyereklányok, akiket megfosztott a kormány attól, hogy tanulással kikerülhessenek a szegénységi csapdából. Miközben a gazdaság fuldoklik a munkaerőhiánytól, ott lenne az utánpótlás, csak épp az oktatás semmilyen perspektívát nem kínál azoknak a fiataloknak, akik írni-olvasni tudás és tanulási készségek nélkül zuhannak ki az iskolarendszerből.

Ám ezek csak tények, számok. Kit érdekelnek? Orbán Viktornak az a fontos, hogy a merev társadalmi struktúrában élő kiszolgáltatott emberek könnyebben uralhatók, mint a képzett polgárok. Aki a számokból indul ki, sosem fogja megérteni azt sem, hogy miért kellett elüldözni a CEU-t, miért írják elő a nyelvvizsga követelményét a felsőoktatási felvételihez, miért alázzák meg a világ egyik legnagyobb élő matematikusát, Lovász Lászlót és vele a Magyar Tudományos Akadémiát. A számok világában mindennek nincs semmi értelme. De hát a számok világában a magyar egészségügy sem világszínvonalú, a számok világában nem érkeznek Magyarországra tömegesen a bevándorlók, és a számok világában a Fideszre sem az ország kétharmada szavazott.

De itt a tények nem érdekesek, mert a NER-t érezni kell. Aki meg nem érzi eléggé, és másképp látja az életet, legfeljebb odébbáll. Eggyel, százzal, ezerrel, százezrekkel több vagy kevesebb? A számok itt senkit nem érdekelnek.

Horoszkóp

„Itt az idő, hogy ne elégedjünk meg azzal, amit rólunk mondanak, hanem kezdjünk el mi is mondani valamit. Mert van mondanivalónk, ami fontos és hasznos mindenki számára.” A következőkben Köves Slomó, ortodox zsidó rabbi, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség alapítójának és vezetőjének véleménycikke olvasható.

A cselédsajtó és a Karmelita udvartartásának agyhalott influenszerei Pankotai Lilivel szemben fel merték venni a kesztyűt. De micsoda bátorság kellett ehhez az elvtársaknak. 

Az elhibázott brüsszeli szankciók, azon belül is elsősorban az energiaszektort érintő korlátozások miatt alakult ki válság az EU-ban és így Magyarországon is – ez a kormányzati kommunikáció alfája és ómegája. A valóság ezt másként gondolja.