Parászka Boróka: Az RMDSZ inkább Fidesz legyen
Erdélyben folytatódik a magyar sajtó felszámolása – így „jött át” a hír a határról, mely szerint megszünteti az Erdélyi Riport közéleti-kulturális internetes oldal kiadását a közvélekedés által RMDSZ-hez kötött Progress Allapítvány. A gazdasági megfontolások alapján indokolt döntés néhány héttel a sikeres parlamenti választások után született. Akkor, amikor egy hasonló bejelentés már nem okozhatott zavart, amikor már nem kockáztatott az RMDSZ szavazatokat.
Az Erdélyi Riporttal (amelynek állandó szerzője-szerkesztője e cikk írója) egy időben vált meg a szintén a Progress Alapítvány által működtetett Maszol.ro (a Romániai Új Magyar Szó egykori napilap internetes utóda) véleményrovatának vezetőjétől, Ágoston Hugótól, és egyik szerzőjétől, Gál Máriától. Az Erdélyi Riportot érintő határozat háttere – ez kezdetben megszüntetésről szólt, utóbb „felfüggesztésről” nyilatkozott a kiadó képviselője – nehezebben, a Maszol.ro-é könnyebben rekonstruálható. Gál Mária állandó szerző Szijjártó Péter Románia nemzeti ünnepét érintő nyilatkozatáról írt kritikus cikket. Ennek közlését a Maszol.ro elutasította, majd miután Gál Mária a Facebookon nyilvánosságra hozta a cikket és a cenzúrázás tényét, őt és rovatvezetőjét, Ágoston Hugót is elbocsátották. Mindezek után indult el a szolidarizáló, vitatkozó és kritikus nyilatkozatok sora, amelyek zömében arról szóltak, hogy a Fidesz cenzúrája átnyúlik a határon s hogy a kisebbségi magyar nyelvű sajtó egy részét pártalapon számolják fel.
A fenti összefoglaló számos óvatos, bizonytalan megfogalmazást tartalmaz, mert az események Magyarország felől nézve meglehetősen belterjeseknek, nehezen áttekinthetőeknek tűnnek, ráadásul a kisebbségi politika, a Fidesz–RMDSZ-viszony elemei, intézményei, dokumentumai sem transzparensek. Bármi, ami az utóbbi hetekkel kapcsolatos következtetés, csak feltételezéseken, sejtelmeken alapul, és azon az egyértelmű tényen, hogy a Fidesz és a Kelemen Hunor által vezetett RMDSZ az utóbbi hónapokban valóban szorosabb kapcsolatot ápolt, mint bármikor korábban. (Szemben a Markó-érával, amikor ez a viszony hűvös, távolságtartó volt.) Ezt a szoros kapcsolatot nem befolyásolta az erdélyi magyar sajtó működése, mert bár imitt-amott bukkantak fel kritikus hangok, az RMDSZ (hasonlóan a magyarországi pártokhoz) sem úgy működik már, hogy stratégiáit, programját, döntéseit a sajtón keresztül érdemben lehetne befolyásolni.
Az erdélyi magyar sajtó átalakulása (megszűnése?) évek óta tart, és ebben kétségtelenül szerepet játszhat a média szerkezetváltása, a print média sorvadása, a demográfiai adatok romlása. A politikai szándékok, érdekek rárakódnak ugyan az amúgy is súlyos, reflektálatlan, kezeletlen krízisjelenségekre – de a teljes folyamatot nem csak ezek határozzák meg. Tulajdonképpen nem vagy alig beszélhetünk „erdélyi médiáról”, olyan felületekről, tartalomgyártókról, akik a teljes erdélyi közösséget kiszolgálják, reprezentálják. Nincsenek ellenőrzött példányszámú országos magyar napilapok, hetilapok, egyre jelentéktelenebbek a megyei-helyi lapok (már ott, ahol még működik ilyesmi). Nincs országosan fogható romániai magyar rádió. Az Erdélyi Magyar Televízió ugyan sugároz, de láthatólag komoly infrastrukturális, anyagi gondokkal küzd: inkább csak eseti tájékoztatásra alkalmas.
Most érkeztünk el a kisebbségi magyar közösségben korszakhatárhoz: az eddig vállaltan elitista, szimbolikus tőkével, üzenetekkel sáfárkodó közösségi érdekképviselet ideje lejárt. Nem látni tisztán, hogy mi veszi át a helyét, de az biztos, hogy immár Erdélyben sem a költők, írók, újságírók, papok, professzorok, az „élen járók” határozzák meg azt, mi a közösségi politika. Az RMDSZ-vezetők utóbbi hetekben gyakorolt gesztusai (a fent említett sajtóválság) nem mások, mint „elbocsátó szép üzenetek” a saját elitjének. Volt, van, akinek felmondtak vagy nem hosszabbították meg a szerződését (például Ágoston Hugóét, aki évtizedeken át „belső embere” volt a szövetségnek, RMDSZ-támogatással kapott nagyon jelentős megbízatásokat pl. a román közmédia vezető testületében). Van, aki médián kívül kapott megbízatást. (Míg Ágoston Hugó a Markó-éra szürke eminenciásaként vonul most kényszernyugdíjba, addig Kelemen Attila Ármin, Kelemen Hunor egykori üzlettársa, a Transindex és az Erdély FM kiadója-vezetője most az OTP-nél kapott munkát. Néha még – jellemzően RMDSZ-ügyekben – „visszaír” a sajtóba.) Megjelent egy új politikusgeneráció, az RMDSZ-alapítókat (Markó Bélát, Frunda Györgyöt, Borbély Lászlót) ők váltják a szenátori, képviselői tisztségekben, és a jelek arra mutatnak, hogy a szövetségen belüli viszonyok is átalakultak-átalakulnak. Nemcsak a hatékony kritika, a nyilvános vitákban kiérlelt tartalmak, nemcsak maga a sajtó hiányzott az idei választási kampányból Erdélyben, hanem a politikusok is. Egyéni, „hozzáadott” érték nélküli, szabvány jelöltek indultak a szavazatokért, a központi – kolozsvári – kampányirodában előre gyártott, leegyszerűsített üzeneteket fegyelmezetten ismételgetve. Ezek az üzenetek kétségtelenül Fidesz-„kompatibilis” tartalmak, mint ahogy a képviselői-szenátori új generáció is jelentős része is Fidesz-támogatottsággal, háttérrel rendelkezők sora. „Ma már fontosabb, hogy az RMDSZ inkább Fidesz legyen, mint RMDSZ” – foglalta össze a folyamatot a romániai magyar média- és politikai élet egyik szürke eminenciása. A kérdés ugyanaz marad, mint Magyarországon, ahol a mai magyar kormánypárt leválthatósága vagy leválthatatlansága az egyik legtöbbet ismételt közéleti kérdés. Erdélyben a fent vázolt feltételek mellett adottak így a hosszú távon megszerezhető források és pozíciók. Ez több mint biztos anyagi hátteret jelent.
A román kormány tavaly ötmillió euróval támogatta a romániai magyar kisebbséget – illetve az elfideszeződött RMDSZ-t. A magyar kormányzati pénzeket Magyarországon is nehéz követni, még nehezebb ezek nyomába eredni az RMDSZ transzparenciahiányos alapítványainál. Két évtizedig arról volt szó a magyar magyar térfélen, mit tehet az „anyaország” a kisebbségi közösségekért. Mára Erdély vált a „háttérországgá” az „anyaország” mögött, és a dilemma az: mit tehet az RMDSZ a jelenlegi magyar kormányért. Sokat, nagyon sokat, és nem csak a kölcsönös, egymásért való kampányolás frontján. Megbízható, diszkrét, engedelmes, valódi csendestárs lehet a politikai üzletelés világában.
És ebbéli tevékenységében csak zavart okozhat a sajtó, még akkor is, ha csak halkan kérdezi meg, merre visz a közpénzek útja. Az elit is, még akkor is, ha erőtlenül figyelmeztet arra, hogy nyoma sincs már semmiféle transzszilván közösségnek, erdélyi közösségi érdekképviseletnek. Ennek jele az a látszólag egyszerű történet, hogy december végén, karácsony és szilveszter között felfüggesztették-megszüntették az Erdélyi Riportot (nom du nom) és eltűntek a romániai magyar sajtóból a még különvéleményt képviselő nagyon kevesek.
